S mivel arra reagáltam, amit kérdeztél és értettél, nem annak mentén, amit eredetileg írtam, még hozzáfűzném, hogy valaki akkor hatékony egy kapcsolatban, amíg abba a kapcsolatba úgy tudja beletenni magát, ahogyan jó neki, és ezen keresztül a másik is olyasmit kap, amit alapvetően elvárt volna a kapcsolatban a másik féltől. De ha ez nem történik meg, akkor valaki nagyon fusztrált lesz, és csökken a kapcsolódási hatékonyság minkét oldalon.
Ebből két dolog következik: ha nem azt adom, amitől jól érzem magamat, akkor attól frusztrált leszek, 2. ha amitől jól érzem magamat nem az, amit a másik vár tőlem, akkor ő lesz frusztrált. Ebből fakadóan a kapcsolat csupa odafigyelés, és manőverezés a szükségletek, adás képessége, és az elvárások, ill. önként és fájdalom nélküli lemondások között. Akit valamelyik fázisa nem tesz boldoggá, az inkább ne akarjon kapcsolatot. Ha valakit az tesz boldoggá, ha ezeket gyakorolhatja, akkor a kapcsolat, mint felület a boldogság gyakorlására, _az_ jelenti a többletet.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."