Nem csak a végéből, hanem az egészből.

Nem merülni minél jobban a szarodba, mert nyakig ülsz benne, és fuldokolsz. hanem végre szembenézni azzal, hogy nyakig ülsz benen, és rendesen fuldokolni tőle. Nem pedig úgy csinálni, mintha nem nyakig ülnél eleve a szarban, hanem csak úgy lógatod a lábadat a pöcegöödörbe. Mert az van, hogy az ember vagy nyakig ül a szarban, vagy elkerüli azt. A kettő közötti állapotok meg olyan gyorsak, hogy csak úgy lógászni a lábunkat a redvába, nem szokás. Lélektanilag abszurd dolog. tetszik érteni?

Szóval, az van, hogy tessék már végre megkínlódni tisztességesen ezt a dolgot! Utána tudsz majd tovább lépni. Ez nem pusztán a Te kudarcod. Nincs olyan, hogy kudarcos egy kapcsolat. Először is, mert egy kapcsolathoz két ember kell. A végéhez is. A kínlódáshoz is ketten kellenek. Szóval, lehet, hogy szeretted, és lehet, hogy százmillió dolgot hiszel arról, mit jelent ennyire szeretni valakit, és milyen lénynek kell lennie ahhoz, hogy ennyire szeretni tudd. De lásd már be, hogy a szereteted tette azzá ezt az egészet, nem pedig a lány valódi minőségei! Aztán tekints bele a kapcsolatotok azon felébe, ami konfliktusos volt. Nézz rá melyikőtök mennyit tett azért, hogy működjön, és melyikőtök mennyit azért, hogy maradjon ez a csikicsuki helyzet. Ő hogy ment el, hogy zártátok le, hogy engedted el, és ha nem engedted el, miért nem.
Aztán kismillió kérdést kellene átbeszélnünk, mert hogy ez nem egy fórumos téma, és az "Igen, de.." játszmához én most halálosan türelmetlen vagyok.

[ Szerkesztve ]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."