Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #96302336

    törölt tag

    válasz 04ahgy #5839 üzenetére

    A csöves egyenirányítás szerencsésebb, mint a szilíciumos megoldás, mivel a csöves diódának is fel kell fűtenie, nem azonnal adja ki a nagyfeszültséget a csövekre, mikor azok is hidegek, így kíméli a csöveket is. Ezt persze egy késleltető áramkörrel meg lehet oldani szilíciumos egyenirányításnál. A csöves egyenirányító másik tulajdonsága, hogy nagyobb feszültség esik rajta, mint a szilíciumalapon (talán ez is adhat egy plusz stabilitást, ugye ott van az a jópár volt fesz. esés a diódán). Csöves cuccoknál az RC szűrés gyakoribb, és egyszerűbb kivitelezni, mint az LC tagos tápfesz szűrést. LC szűrést eddig csak SE kapcsolásnál láttam, PP-nél nem. A teljes brummmentességet váltóáramú fűtés esetén fűtésközepeléssel, vagy egyenárammal való fűtéssel lehet megoldani.
    Az szerintem is hülyeség, hogy csöves egyenirányítás esetén jobb a hangminőség. Sőt, a mindenféle nemesfémes dolgokat is marhaságnak tartom, hogy 100% ezüst dróttal tekercselt kimenőtrafó, vagy banánrostból készült vudumágiával erősített kondenzátorok, és egyéb marhaságok. Csináltam csöves cuccot, és az egész erősítő lelke maga a kimenőtrafó. Az egyenáramú ohmos ellenállását gyakorlatilag figyelmen kívül is hagyhatjuk, mivel impedanciát kell illeszteni váltakozófeszültségre, ahol az impedancia pár kiloohm (szőrszálhasogatásnál persze azt a száz ohmot bele lehet venni, de egyszerűbb a munkapontot igazítani). Ha az jól méretezett, és illesztett a hangszóróhoz, illetve a csőhöz, akkor már meg is oldva a szép hang probléma 90%-a. Az OTL kapcsolások a kimenő kiváltására szerintem nagy vakítások, csőtemető, és energiazabáló kis hatásfokkal dolgozó szörnyszülöttek. Ha nem akar kimenőtrafós megoldást az erősítő építő, akkor mosfet végfokot kell építeni, az közelíti a csöves hangot. És nagyobb hangerőt is tud kinyerni belőle.

Új hozzászólás Aktív témák