Ivós játékot lehetne szervezni a sztorim köré, mert ha minden alkalommal lehúzol egy felest, amikor az Ikea, vagy egy hozzá köthető szolgáltató hibázik velünk szemben, a végére részeg leszel.

Történetünk onnan indul, hogy PAX termék konfigurátorral terveztünk egy gardrób szekrényt még októberben, és foglaltunk egy időpontot online a terv véglegesítésére.

Minden jól ment, az Ikeás hölgy szerint minden rendben volt a tervünkkel. Megkérdeztünk néhány funkcionális dolgot, mit javasol, mik a tapasztalatok, ő pedig lelkesen elkezdte mutogatni mit és hogyan lehet, de végül maradtunk az eredeti tervnél. Ebből később még szívás lesz, de ne rohanjunk előre.

Felajánlotta, hogy megrendeli nekünk, mert a rendelést csak két áruházból lehet összeszedni, és ha ő adja le, akkor a két szállítást egy szállítási díjért kapjuk. - Legyen hát, mondtuk, így jött a kiszállítás napjának lefoglalása. Kb. két hét múlva volt a legkorábbi időpont, de ezen nem lepődtünk meg, lefoglaltuk a november 7-ét mindkét kiszállításra. Az egyiknek 13-18 között volt az időablaka, a másiknak 15-19 óra között. Ennek megfelelően kivettem egy fél nap szabadságot. Gondoltam dél körül hazamegyek, elkezdtem kipakolni a szekrényeinket és majd jön a szállító.

A Carry-all futárszolgálattól kaptam is egy emailt, hogy 7-én érkezik és fél órával korábban rám csörög a futár.
Ezen a ponton én voltam könnyelmű, mert - spoiler alert - másik email nem jött, pedig két csomagot vártunk.

November 7-én 10 körül hív egy fiatalember, hogy akkor ő 20 perc múlva érkezik. Jeleztem neki nem tudom miről beszél, mert 13-tól van az időkapu, én pedig a város másik felén vagyok és éppen dolgozom. Neki ez van megadva, ő csak egy sofőr. Mekkora a kerítés, mert ő átemeli ott.

Mivel nem szerettem volna, hogy a 240 cm hosszú bútort átemelje a kerítésünkön és a) eldőljön b) ellopják, ezért mondtam neki, hogy sietek haza és átveszem. Bár behozta szegény fiú a kapun belülre a 96 kg-ot, borravalót nem kapott, mert úgy siettem, hogy még a tárcám sem volt nálam.

Megtörtént a tranzakció, irány vissza a céghez, 20 perc keresztül a városon. Fél1 körül elindultam haza. Nagy izgalommal vártam a következő szállítót, kipakoltuk a régi szekrénysort, és amikor a párom hazaért, megállapítottuk, hogy ez dög nehéz, de kivittük a házból.

Az idő telt és múlt. Pakolás közben felmentem az Ikea oldalára, ahol a rendelés státuszánál azt láttam mindkét csomagra, hogy feladva, kiszállítás alatt, kiszállítás napja 7-e. Ez elaltatta a gyanúmat, de 18 óra körül már kezdtünk izgulni.

Kiderült, hogy a kiszállításért a Schenker a felelős, így próbáltam hozzájuk találni elérhetőséget. A tracking oldalon, a kapcsolati oldalon nem találtam semmit, de érdekes módon a Google kereső kidobott egy ügyfélszolgálati számot. Felhívtam, és elmondtam, hogy Ikea rendelésről van szó, erre kaptam két telefonszámot.

Először ezeket nem vették fel, de csodák csodájára néhány perc múlva az egyik számról visszahívtak. Egy kedves emberrel beszéltem, aki elmondta, hogy a csomag biztosan nem lesz a mai napon kiszállítva, mert későn érkezett be az Ikeától a szigetszentmiklósi raktárukba. Ő ezt meg is írta az Ikeának, kérve őket, hogy egyeztessenek velünk. Természetesen minket nem keresett az Ikea (csak sokkal-sokkal később) Szóval megbeszéltük, hogy a csomag Szigetszentmiklóson, ő újraütemezni nem tudja, és ha van fél órám hívjam fel az Ikeát, és egyeztessem velük a kiszállítás új időpontját. Én akkor megkérdeztem tőle van-e olyan opció, hogy elmegyünk érte (Szegedről(!)) mert semmi kedvünk nem volt két hétig zsákokból öltözködni. Azt mondta, hogy persze, nincs akadálya, a fiúk szombaton is ott vannak, de erre engedélyt megint csak az Ikeától kaphatnak, szóval bontottuk a vonalat.

Az Ikea nem hazudtolta meg magát, tényleg fél órát csörgettem őket, amikor felvette egy hölgy, én pedig elmondtam a problémát. A rendelésünk egyik fele nem érkezett meg a szigetszentmiklósi raktárából, de mivel szét van bombázva a lakásunk, mi felmennénk érte. - Hát olyan nincs, hogy odamegyünk a raktárba civilként, de ő egyébként is azt látja, hogy ez a csomag úton van, és 19 óráig ki lesz szállítva. Ekkor türelmesen még egyszer elmondtam, lehet, hogy ő ezt látja, de beszéltem a Schenkerrel és a csomag nincs úton, hanem a raktárukban ücsörög, messze tőlünk. Ez a párbeszéd lejátszódott körülbelül háromszor, csak mindig más stílusban, mert az idegeink eddigra már pattanásig feszültek. A végére már felemeltem a hangom, mert a hölgy robot módjára semmi mást nem csinált, csak ugyanazt a téves információt ismételgette, amit a monitorán látott. Nagy nehezen az a konszenzus született, hogy beszél a Schenkerrel, és visszahív. Ekkor én szóvá tettem, hogy mi van ha csak le akar rázni, mert ne vegye személyesnek - borzasztó az ügyfélszolgálatuk - és nem is fog visszahívni.

De végül mégis visszahívott... Hogy-hogy nem, a csomag mégis Szigetszentmiklóson van. Két opciót tud felajánlani: leghamarabb jövő hét szerdán lehozzák (noway) vagy FELMEGYÜNK ÉRTE. Abba a raktárba, ahova az előbb még nem mehettek be civilek.

Mi mégis boldogok és elégedettek voltunk (nem). A hölgy még azt is elmondta, konkrétan melyik épületet kell keresnünk az ipartelepen belül, sőt még a Schenkeres úr is visszahívott a konkrét útbaigazítás miatt.
Hatalmas szerencsénk, hogy van egy Ford Transit, amit ilyen esetben kölcsön tudunk kérni. Nem pont így terveztük a szombat délelőttünket, de elmentünk a Fordért és irány Szigetszentmiklós. Szakadó eső, 7 autó ütközik az M5-ön, állunk egy csomót a pályán, de nagy nehezen odaértünk és a törekvéseink elnyerték a méltó jutalmukat: bepakolhattuk a majd' 300 kg-ot a kocsiba, végre nálunk volt a teljes rendelés.

Itt beszúrhatnék egy spin-off-ot azzal kapcsolatban, hogy beérve Szegedre hány helyen keresünk bútorhordó hevedert: Obi-Praktiker-másik Obi, de nem teszem, mert így is hosszú a történet.

A lényeg, hogy hazaértünk, beküzdöttük a szűk és kis helyiségeken keresztül a 240 cm-es szekrényvázat, és fáradtan de boldogan nekiálltunk a kibontásnak, mert valakinek össze is kell raknia azt a fránya bútort.

Ekkor szembesültünk a keserű valósággal: a szekrény oldala be van horpadva, kb. 1 méter hosszan. Isten látja lelkem, ezen a ponton egy esztétikai hibán már nem akadtunk volna fenn, majd úgy forgatjuk, hogy ne látszódjon, de olyan hullámok keletkeztek a bútorlapban, hogy ebben az állapotban lehetetlen lett volna összerakni.

Azt a mély letargiát, amit akkor éreztünk, dühösen, fáradtan, elcsigázottan, csak egy valamihez tudnám hasonlítani - ahhoz az érzéshez, amikor az írek a 96. percben berúgták a 3. gólt a magyar válogatottnak. A következő fél órában ki-ki a maga módján próbálta feldolgozni a helyzetet. Sírás, csapkodás, mély letargia, semmibe meredés, ilyenek. Nem elég, hogy először megszívatott minket az Ikea, de az extra erőfeszítések is hiába. Szombat este mégis ott állunk ahol a part szakad, nem tudjuk összerakni a szekrényt. Ikea - mi 2:1.

De hát ugye az élet megy tovább, fel kell állni és folytatni kell, szóval megráztuk magunkat. Bevittünk a lakásba még 2 ilyen 50cm-es vázat és azoknak nem volt bajuk, így hát elkezdtük őket összerakni. Másnap folytattuk. Már rutinosak voltunk a 2. és 3. vázelem felépítésénél, vasárnap reggel ébredés után rögtön elkezdtük felfúrni a belső elemeket.

Ahogy aztán elkezdtek fogyni a különböző alkatrészek, valami furcsa volt. Hol van a világítás? És miért van eggyel több kihúzható elem? Lemaradt néhány termék, vagy mi történt már megint?

Megnéztem a rendelés listáját, az stimmelt azzal, ami ott volt nálunk fizikailag. Világítás nincs a listán. A kihúzható polc ott van. És akkor megnéztem a tervet: a lelkes Ikeás lányka addig mutogatta, hogy mit, hogy is lehet akár, hogy kitörölte a világítást, illetve betervezett egy kihúzható cipőtartót, amit mi nem kértünk majd véglegesítette a tervet.

Persze, megint hibáztak. Mondtam, hogy a végére berúgsz - de ezt mégsem írom a számlájukra, mert az én felelősségem, hogy a végső rendelés rendben legyen, és valójában én nem ellenőriztem. Ez legyen a legnagyobb baj, a cipőtartó nagyon menő lesz az öveknek, a világítást pedig majd beszerzem a napokban, úgy is megyek Pestre.

Miután összeszereltük a teljes szekrénysort, és megbizonyosodtunk róla, hogy az egy törött PAX vázon kívül semmi más nem hiányzik és nem hibás, felhívtam az Ikea ügyfélszolgálatát. Egyik alkalommal már fél órája csörgettem őket, amikor hívott egy partner, hogy megérkezett a megbeszélt tárgyalásra, így nyomhattam ki. De aztán később, újabb 40 perc csörgetés után végül felvették, és alig 20 perc múlva elégedetten raktam le azzal, hogy a következő hét szerdáján 13-18 óra között elviszik a törött bútort, és egy másik szállító partner pedig még ugyanazon a napon 15-19 óra között hozza az újat. Győzelem. Gondolná a naiv olvasó. Mert, hogy mondhatom: a java még ezután jön! Ha ez egy folytatásos teleregény lenne, valószínűleg itt vágná el a rendező. De ez itt a valóság úgy, hogy menjünk is tovább.

Szerdán délelőtt én Pesten voltam, a párom pedig tanár, így fizikai képtelenség lett volna, hogy ebben az időpontban otthon tartózkodjon bármelyikünk. Ehhez képest 11 óra környékén hívott a futár a Gebrüdertől: ők akkor jönnének egy bútorelemért, meg hoznak is. Hát mondom, ez nagyon szuper, de én Pesten vagyok, az időkapu pedig 13-tól szól.
- Mmm olyan nincs, mert nincs 13 órás időkapu.
- Ó - mondtam én - olyannyira van, hogy megerősítő emailt is kaptam róla az Ikeától. (direkt kértem, pont az ilyen esetekre)
- De higgyem el, hogy nincs.
- Hát jó - mondtam én - de Pesten vagyok. Nem tudok hazamenni. Mi a teendő?
- Beszéljünk holnap - javasolták - és egyeztessük, hogy mikor jönnek ki, az a napjuk rugalmasabb.

Ez a válasz nekem megnyugtató volt. Persze, már megint időkapun kívül próbálkoznak, és nem, ma sem lesz teljes a bútor, de holnap végre pontot teszünk a végére. Már meg sem lep, hogy így állnak hozzá.
Elérkezett a csütörtök és hívtam őket. Kérdezték, hogy most akkor hozhatják? Mondom nem, azért hívom őket, hogy egyeztessünk. Nekem most van egy tárgyalásom, de 12-12:30 körül már jó. Nem szívesen, de rámondták, hogy oké, fél1 körül ki tudják hozni és hívnak előtte 20 perccel. (érthető, fél órára előre ki látja a jövőt?!)
Ami ezután következett, tulajdonképpen az felülírja minden abszurd elemét az eddigieknek és új szintre helyezi a történetet.
Nem telt el ugyanis még negyed óra sem, és hívott a Gebrüder Weiss-tól egy diszpécser, hogy ott vannak a futárok, és szeretnék letenni az árut. Párbeszédként idézem a lényeget:
- Az lehetetlen! Kb. 10 perce beszéltem velük és abban maradtunk, hogy fél1kor kihozzák.
- De már tegnap sem tudták kiszállítani.
- Igen, mert időkapun kívül akarták hozni.
- Dehát 11-től volt az időkapu.
- Tévedés, az Ikeától kaptam emailt róla, 13-tól volt az időkapu.
- Olyan időkapu nincs ami 13-tól szólna, szóval ez nem igaz.
- Értse már meg, hogy email-em van róla!
- Akkor sincs ilyen időkapu.
- Nézze, engem már halálra szívat az Ikea, eddig mindenki időkapun kívül akart kihozni, nem is értem, hogy miért hívott, mikor én megbeszéltem a sofőrökkel, hogy 12:30 körül kihozzák én pedig hazamegyek addigra.
- Ön nem tartózkodott otthon a tegnapi időkapu során sem, és a mai időkapu során sem!
- Mára nem is volt időkapu, mert abban maradtunk tegnap, hogy ma egyeztetünk, fel is hívtam Önöket 10 perce és megegyeztünk, hogy fél1-kor hozzák.
- Mára is volt időkapu 11-től...
- És erről engem ki tájékoztatott? Tegnap is időkapun kívül jöttek, én megállapodtam a sofőrökkel, hogy kihozzák 12:30-kor, erre hív Ön és azt ismételgeti, hogy nincs ilyen időkapu. Milyen ostoba dolog ez? Miért ismételgeti ugyanazt, és miért nem érti meg amit mondok?
- Hölgyem, ilyen időkapu nincs.
- Email-em van róla, írásos nyoma van annak, hogy ezt beszéltem meg velük!
- Akkor az Ikea tévedett.
- Oké, de ha az Ikea tévedett, és velem a 13 órát egyeztették, akkor honnan tudtam volna a 11 órai időkapuról? Ha engem így tájékoztatott az Ikea, akkor hogy lettem volna otthon?
- De ma sincs otthon - ezt most szóról szóra idézem - maga mindig máshol van...
- ... Hétköznap délelőtt mégis hol kéne lennem?! Dolgozom, mint ahogy éppen Ön is! Szívatnak össze-vissza! Nem hozzák ki a megbeszélt időkapuban, majd másnap egyeztetek egy új időpontot, majd Ön felhív, hogy ott van az autó a ház előtt, ugyanazt szajkózza újra és újra, és nem érti meg amit mondok. Mi lesz ennek a megoldása? Hogy fog eljutni hozzám a csomagom?
- Hát majd kiviszik a fiúk. Majd másik három ügyfél fog maga miatt hátrányt szenvedni.
- ... Ez az egész nem az én hibám, és én nem bízok Önökben. Szeretnénk bemenni érte a szegedi raktárba, és legyen szíves mondja meg a nevét, mert szeretnék panaszt tenni.
- Nem adom meg a nevem, mert visszaélne vele! Nyugodtan tegyen panaszt az Ikeánál! Majd mi kivisszük...
- De mi az, hogy nem tudhatom kivel beszélek? Legyen szíves írja meg email-ben azt, amit most szóban elmondott!
- Rendben, le fogom írni email-ben, és akkor majd látja. (nem tudom, hogy mit)
- Nem szeretném ha Önök hoznák ki, mert nem bízom már ebben. Bemegyünk érte.
- Ma nem tudnak bejönni semmiképpen, mert az autón van a csomag.
- Jó, maradjunk annyiban, hogy írjon emailt arról, ami most itt elhangzott! Mi meg majd bemegyünk a csomagért a raktárukhoz.

Kb. ezzel raktuk le a telefont. Nyilván egy ponton már kiabáltam, az ügyfélszolgálatos pedig hogy is mondjam, nem volt megoldás orientált.

Ezt a kollégái is érzékelhették, mert 5 perc múlva visszahívott egy hölgy, akinek elmondtam ugyanazt, amit az elején az úrnak is. Ő viszont teljesen udvariasan annyit mondott, hogy tudja hol lehetett a hiba, és, hogy kivinné az autó a csomagot. Én továbbra is azt mondtam, hogy nem szeretném, mert ebben a szolgáltatásban én már nem bízom. Megértem, hogy ma kétséges, mikor érnek vissza a raktárba vele, de akkor holnap bemegyünk érte. - ebben maradtuk, majd leraktuk.

Én is a kereskedelemben dolgozom, érintett vagyok a logisztikában is. Sem magán sem céges ügyben nem nagyon szoktak felhúzni, de a Gebrüdernek ez most sikerült. Nem sokkal később a városban volt dolgom, mire megint jött egy telefon tőlük: - akkor most kivihetjük, vagy nem? Mit csináljunk?

A megbeszélt fél1-es időpont volt, de érzékelhetően tudtak a sofőrök a korábbi hívásról, mert bizonytalanok voltak. Én közelebb voltam valamivel az otthonomhoz, ezért megkérdeztem: - 20 perc múlva akkor oda tudják hozni? Mondták, hogy igen, és rohantam, hogy hazaérjek.

20 perc múlva nem, de 40 perc múlva odaértek, és szépen csendben letették a csomagot. A cipekedő kolléga még együttérző is volt. Aznap este végre teljessé vált a nagy mű, és ruhák egytől-egyig a helyükre kerülhettek.

És ha szeretnétek egy vége-főcím utáni jelenetet, hát tessék: napokkal később felhívtak az Ikeától, és közölték, hogy volt itt egy november 7-i meghiúsult kiszállítás, amire szeretnének új időpontot egyeztetni. Ekkor elmondtam, hogy valóban nem hozták ki a csomagunkat, de másnap felmentünk érte, és már a törötten érkező bútor cseréjét is elintéztük, szóval egy kicsit elavult az infója. Sőt - mondtam - még a szállítási díjat is visszatérítették már a részünkre. Ezen aztán jól meglepődött a hölgy, megköszönte az infót, és leraktuk a telefont.

Az Ikeánál tehát nem csak a bútor lapraszerelt, a szolgáltatást is neked kell összetákolnod.