A legtöbb mai alkalmazás már jól elboldogul, ha van névfeloldás és távoli állomások/szerverek 80-as és 443-as portját eléri TCP protokollal, hisz vagy főleg böngészik az ember, vagy ha nem is böngészőt használ, valamilyen webszerver szerűség várja az alkalmazást a túloldalon. A torrent pl kivétel, de már lassan a DNS is HTTPS felett megy, és sajnos ezt lekövetik a kártevők is, azok is át tudnak jutni ilyen módon, lényegében az ilyen egyszerűbb tűzfalszabályokkal már sokra nem megy az ember.
Vagy ki kell bontani a titkosított adatforgalmat, amire a Mikrotik nem képes, és úgy elemezni, vagy pedig a kliens oldalon kell megfogni/elemezni a forgalmat, pl vírusvédelmi szoftverekkel.
IP és DNS alapú listákkal vagy pl külön DNS szerverrel (PiHole) lehet valamennyire megfogni a kéretlen forgalmakat még (de ha utóbbit megkerüli a böngésző DNS over HTTP-vel, akkor cs*szhetjük). Elvileg még be lehet kukkantani SNI-n át, hogy a titkosított forgalom milyen domain-re menne, de egyrészt CPU-t nagyon terheli (bár ugye be lehet lőni hogy csak első x Byte legyen csak átkutatva és úgy azért nem olyan vészes), másrészt ez se működik mindig.
Amit lehet tenni, hogy új bejövő forgalom csak azt a szolgáltatást érje el, amit mi akarunk megengedni (port forward). Az UPnP egy kényelmi szolgáltatás, ami azért kockázatos is, bár a fentiek miatt, már egyre kevésbő ez jelent kockázatot, a Torrent kliensek viszont szeretik használni, úgyhogy hasznos kényelmi funkció.
Van pár trükk pl portszkennerek tiltására, és más támadások elleni védelemre, de júzer oldali hülyeségek ellen egyre kevésbé véd bármi, ami nem tudja felügyelni a teljes forgalmat.

[ Szerkesztve ]

Le az elipszilonos jével, éljen a "j" !!!