Sziasztok! Ebben a bejegyzésben olyan helyeket fogunk felkeresni Párizsban, amik nem turista látványosságok, hanem inkább az igényeinket / szükségleteinket igyekeznek kielégíteni. Ha van kedvetek, tartsatok velünk most is, hátha tudunk újat mutatni nektek.
Utcai nyilvános WC-k – az emberi szükségletek - Videó 1 - Videó 2
Akár turista vagy, akár visszatérő vándor Párizs utcáin, előbb-utóbb mindenki eljut oda, hogy nem a Louvre bejárata, hanem egy közeli nyilvános mosdó érdekli a legjobban. A jó hír az, hogy a francia fővárosban több száz ingyenes, önmagukat tisztító utcai toalett (Sanisette) működik — ezek ezüstszürke kis fülkék, diszkréten megbújva járdák és parkok szélén. Egy gombnyomásra kinyílnak, majd használat után automatikusan fertőtlenítik magukat. Praktikus, tiszta és a legtöbb 7:00 és 22:00 között elérhető — igazi megkönnyebbülés a szó minden értelmében. Androidos telefonra van több toilet kereső alkalmazás is. Eléggé pontos, de sajnos nem mindegyik wc működik, amit megtalálhatunk rajta. De ne csüggedj, ha épp egy zárva lévőt találtál, a közelben biztos van egy másik is, pár percre tőled. Ha mégsem találnál egyet sem, még akkor is betérhetsz egy kávézó vagy étterembe. Nekem még sosem kellett, csak ha direkt ott is ettünk ebédet, vacsorát.
Hirdetés
Étkezz olcsóbban - a túlélés alappillére - Videó 1
Párizs bármelyik kerületében is jársz, hamar rájössz: nem a legfényesebb múzeum, hanem egy nyitva lévő kisbolt tudja megmenteni a napodat. Ha nem akarsz napi 100-200 eurót elkölteni éttermekre, akkor muszáj lesz találnod egy "B" tervet is. Bár mi is mindennap beültünk valahová enni, értsd: egy rendes étterem, vagy csak egy hamburger sülkrumplival, mégis igen érzékenyen érintett volna, ha csak evésre elköltünk egy hét alatt félmillió forintot. Érdekes módon a belépődíjakra nem sajnáltam a pénzt, pedig az sem volt olcsó egy-két helyen. Így hamar felfedeztük a szupermarketeket, ahol legnagyobb meglepetésünkre kb. olyan árak voltak, mintha itthon lettünk volna. Bátran ajánlom az egyik franchise márketet: franprix. Itt nagyon jókat vásárolgattunk. Bár más néven, és még sok hiper / szupermarket van, eltekintenék most a felsorolásuktól. Bátran keressétek őket, nem fogtok csalódni. (Hiszen itthon is elmentek a Lidl-be és az Spárba, nem?) Videó: 1:32-nél franprix bolt.
ATM-ek
(Distributeur de billets): szinte minden sarkon megtalálhatók, gyakran bankfiókok falába építve. A nagyobbak (BNP Paribas, Société Générale, Crédit Agricole) megbízhatóak és többnyelvű menüvel működnek. Alapvetően a saját magyar bankkártyánkkal fizettünk mindenhol, azért volt nálunk némi készpénz is euróban.
Gyógyszertárak
(Pharmacie): könnyű őket felismerni a zöld, világító keresztjükről. A legtöbb 9–19 óra között nyitva tart, de minden kerületben van “pharmacie de garde” – ügyeletes patika, amit éjjel is elérsz. A szállodák és rendőrőrsök mindig tudják, melyik van épp nyitva (a Google is). De ha tehetitek, alap gyógyszereket mindig vigyetek magatokkal.
Buszmegállók és metró - ha megpihennének a lábaid - Videó 1 - Videó 2
Párizs alatt egy másik város él – siető, csilingelő, mozdulatban lévő. Ez a párizsi metró, Európa egyik legrégebbi és legsűrűbb hálózata, amely több mint 300 állomással fonja körbe a várost, mint egy acélból szőtt pókháló. Minden állomásnak saját ritmusa, színe és illata van: a régi mozaikcsempés lejárók épp úgy mesélnek, mint a modern, üvegfalú szerelvények. A metróvonalak (1-től 14-ig, plusz néhány különjárat) úgy szelik át Párizst, mint egy ideghálózat – minden fontos helyszínhez elvezetnek: a Louvre, a Montmartre, a Notre-Dame vagy a Trocadéro mind csak pár megállatnyi távolság. És amikor felszállsz, valójában nem is csak utazol – hanem része leszel a város lüktetésének. A metrón nincs magány: zenészek, könyvolvasók, álmos munkások és kíváncsi turisták mind egy pillanatra közös történetbe kerülnek. A fények váltakozása, a fékek sikítása, a „prochaine station…” bejelentése – ez mind Párizs szimfóniájának része. És mikor újra a felszínre érsz, a város más arcát látod – de a metró zaja még ott zsong benned, mint egy emlék, hogy lent is folytatódik az élet. Ha a metró Párizs szíve, akkor a buszhálózat a város lelke. Fentről látod, amit a föld alatt csak elképzelsz: a Szajna hídjait, a kávézók teraszait, a reggeli forgatagot, ahogy a város épp ébred. A párizsi buszok kényelmesek, tiszták, és a legtöbb vonalon ugyanazok a jegyek érvényesek, mint a metrón, például: a Navigo Easy érintése után már indulhatsz is. Az RATP zöld-fehér buszai finom pontossággal szelik át a várost, és gyakran olyan útvonalakon járnak, ahol a metró sosem: a Montparnasse hangulatos utcáin, a Szajna partján vagy épp a Sacré-Cœur felé kapaszkodva. Ha nem sietsz, a busz az egyik legszebb módja annak, hogy lásd a várost mozgás közben. A 72-es például a Louvre-tól egészen az Eiffel-toronyig visz, miközben ablakából végig ott csillan a folyó – mintha csak egy mozgó képeslap lenne. És amikor este lelassul a város, a Noctilien éjszakai buszok veszik át a szerepet – csendes, álmos járatok, amelyek összekötik a párizsi utcákat, amikor a metró már álmodik...
A buszmegállókban nagyon informatív kijelző van, nem kell tippelgetned, hogy vajon mikor jön a következő járat. És általában pontos is!
Tömegközlekedés: Navigo Easy kártya - a párizsi utazó legjobb barátja
A Navigo Easy egy kis lilás-fehér (kékes-fehér) érintőkártya, amit egyszer kell megvenni (kb. 2 euró), és utána bármikor újratöltheted jegyekkel. Hol veheted meg? Bármelyik metró- vagy RER-állomás automatájában, ahol a kijelzőn látod a „Navigo Easy” feliratot. A jegypénztáraknál is megveheted, ha szeretnéd, hogy a személyzet aktiválja helyben. Mi metrólejáróban vettük egy automatánál, egy későbbi feltöltés során megismerhettük a francia vendégszeretett is, mert igen készséges volt a személyzet a feltöltés segítésénél. Az automatánál a feltöltés még egyszerűbb, csak alap angol tudás kell hozzá, de nem nehéz. A kártyát néha nagyobb trafikokban (Tabac) is árulják, főleg a turistásabb részeken.
Mit lehet rá tölteni? Ez a kártya nem névre szól, bárki használhatja (nem személyhez kötött). Feltölthető például: Ticket T+ jegyek (2 € / db – metró, busz, villamos, RER zónán belül) 10-es gyűjtő (Carnet) – olcsóbban, kb. 16,90 € Napijegy (Mobilis) vagy hétvégi jegyek (Navigo Jour) Így egy kártyán elfér akár több napra való utazás is, csak minden felszállásnál oda kell érinteni az olvasóhoz. Digitális verzió is van! Ha van NFC-s okostelefonod (és francia SIM nem feltétel), letöltheted a Bonjour RATP appot, amivel digitálisan is feltöltheted a kártyád, sőt meg is nézheted rajta, mennyi jegy van még rajta.
Figyelem: sajnos ez nem mindenkinél működik, 80%-ra tippelném a sikeresség tényét. (iPhone-nál tudtommal mindnél jó) Sajnos mi magunk voltunk az élő tesztszemélyek az utolsó utazásunk során. Telefonjaink: új Samsung A56 és féléves Oneplus Nord 3 5g, tehát nem gagyi telefonok voltak, és mi sem vagyunk műszaki analfabéták. Konkrétan én 13 ezer forintot buktam az ügyön, mert az én telefonomat se a metrókapu, se a busz nfc olvasója nem volt hajlandó leolvasni, bármit is csináltam vele. Az asszonyét 50%-ban leolvasta.
Ezek után tértünk át a Navigo Easy kártyára. Elfér a pénztárcádban a többi kártya mellett, és minden felszállásnál csak egy „bip” – és már utazol is. A metró, a busz, a villamos és a RER mind engedelmesen kinyílik előtte, mintha csak ismerné már a lépteidet. Kicsit olyan, mintha Párizs megtartana magának – egy apró emléktárgy, ami mégis hasznosabb, mint bármely szuvenír. És amikor a Szajna partján sétálva előveszed a pénztárcádból, egy pillanatra úgy érzed: nem turista vagy többé, hanem a város egyik lakója. És ez egy fantasztikus érzés...
Nálam mindig van egy feltöltött Navigo Easy kártya, hátha egyszer spontán Párizsban kötök ki, sosem lehet tudni 
.
Séta, gyaloglás - ha a kőlépcsők és macskakövek emléket hagytak a talpadban - Videó 1 - Videó 2
Teljesen egyértelmű: Párizsban sétálni kell! A városban a séta nem közlekedés — hanem életforma. Itt minden utca mesél: egy elfeledett kapualj, egy csendes kávézó, egy ablakban felejtett virág. A város tempója sétálás közben lassan a tiéddé válik, és egyszer csak azon kapod magad, hogy már nem keresel semmit — csak figyelsz. A macskaköves utcák halk koppanásai, a friss baguette illata, a Szajna felett átsuhanó szellő… mind-mind része annak a zenének, amit csak gyalog hallasz igazán. Párizs nem szereti, ha rohannak benne. A titkait azoknak mutatja meg, akik elég lassan mennek ahhoz, hogy észrevegyék. Sétálj egyet a Marais szűk utcáin, kapaszkodj fel a Montmartre dombjaira, vagy csak engedd, hogy a Szajna partja vezessen, amerre kedve tartja. Minden lépés közelebb visz ahhoz, hogy ne csak lásd, hanem érezd is a várost. Én imádtam. Minden egyes percére emlékszem. Minden percét megéltem. Próbáltam minden részeletét megőrizni emlékeimben, hogy amikor itthon leszek és lehunyom a szemem, újra ott állhassak...a szajna partján a susogó szélben....vagy sacré coeur lábánál....
Ivóvizek és ivókutak - ha megszomjazol útközben…
Párizsban szinte minden parkban és sok utcán is találni ivókutakat — a legtöbbjükből biztonságosan iható a víz. Külön érdekesség a „Wallace-kút”: ez a zöld, díszes, öntöttvas ivókút, amit a 19. században adományozott a városnak Sir Richard Wallace. Ma is működnek, és ha kulacsot viszel magaddal, bármikor újratöltheted. Nyáron a város több helyen „eau pétillante” (szénsavas víz) automatákat is üzemeltet, ezekből ingyen lehet frissülni.
Telefon, internet, és töltés
Ha egész nap úton vagy, a telefon töltöttsége hamar elfogyhat. Jó hír, hogy sok újabb parkban és közterületen már vannak napelemes padok vagy USB-töltőpontok, különösen a fiatalos negyedekben (pl. a Quartier Latin környékén). A legtöbb kávézóban, McDonald’sban és múzeumban van ingyenes Wi-Fi, de a metróban is fokozatosan terjesztik a lefedettséget. Érdemes egy powerbankot is vinni magaddal, szükség esetére.
Nyitvatartási idők és a vasárnapi élet - Videó 1 - Videó 2
Párizsban a boltok általában 9:00 és 19:00 között tartanak nyitva, de a kisebb üzletek és pékségek gyakran zárva vannak dél körül egy rövid szieszta idejére. Vasárnap a legtöbb bolt zárva van, kivéve a turistásabb kerületeket (Marais, Champs-Élysées, Montmartre), ahol sok hely mégis nyitva tart. Ha vasárnap szeretnél élelmiszert venni, keresd a Carrefour City, Monop’ vagy Franprix kisboltokat – ezek közül sok 12:00–13:00-ig nyitva van. A pékségek és piacok vasárnap délelőtt a legélőbbek: érdemes ilyenkor friss bagettet, sajtot és gyümölcsöt venni egy piknikhez a Szajna partján. Az általunk sűrűn látogatott franprix bolt még a nemzeti ünnepen is nyitva volt. (Hiába pánikoltam előre)
Ha ezekre az apró, de fontos részletekre odafigyelsz, Párizs egészen más arcát mutatja. Nem rohanás lesz, hanem kényelmes és izgalmas felfedezés – amikor nem azon jár az eszed, hol találsz vizet, Wi-Fi-t vagy egy nyitva lévő boltot, hanem csak sétálsz a macskaköves utcákon, és hagyod, hogy a város ritmusa vezessen. Ezek a kis praktikák adják meg azt a nyugalmat és szabadságot, amivel a párizsi napok nem fárasztóak, hanem igazi élménnyé válnak – akár egy rövid látogatásra jössz, akár hosszabban maradsz a fények városában. Ez, a francia életérzés. Köszönöm, hogy elolvastál és velünk tartottál újra. Pacsi.
hát feleségem óráján 20.000 lépést mutatott estére, biztos van aki ennek többszörésére képes egy ilyen nap, az nekem már a terminátor kategória 
