Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • yle_greg

    aktív tag

    Valahol hallottam, hogy két féle fotós van: a művész és a dokumentalista. Előbbi aki nem csak a gépéhez ért, hanem van egy fotós látása, képes elkapni a pillanatot, aki fejben tudja, hogy mit akar kihozni egy adott látványból, vagy annak egy részletéből.
    Én sajnos még leginkább a másik vagyok, az, aki lekattint mindent amiről hirtelen úgy érzi, hogy lehet, hogy értékes lesz. Nagyon ritkán van igazán jó képem. A legtöbb csak egy sima fotó például a gyerekről, aki valamit csinál. A nagyinak érték, meg nekem, de nincs benne semmi olyan, ami bárkit is megfogna.

    Van egy pár objektívem, amiket hosszú évek alatt fújt hozzám a szél, de szerintem egyiknek sem használom ki a teljes képességét. Még mindig nem értem, nem érzem eléggé a fotózásnak a megfoghatatlan, művészi részeit. Az objektívek viszont mind jók, csak meg kell találni azt a témát, ami számukra komfortos. A nagyon átlapoló tartományokat mondjuk én sem értem, az egyforma fényerejű 14-140 és a 12-60 létezésének oka számomra rejtély.
    A 12-35 és a 12-32 -nél értem, hogy az utóbbi a mérete miatt releváns, biciklizéskor az van nálam egy GM1 -en, mert az így egy kiskompakt.

    Ha egy adott téma megkíván egy adott látószöget, akkor ott elég sok objektív labdába rúghat, ami azt a látószöget képes megadni. Akár fix, akár zoom. Azt mondani, hogy valamelyik obi (amelyik tudja ezt a látószöget) nem jó rá, nem kell ide, szerintem nem jó megközelítés. Lehet, hogy egy másik jobb lenne, mert mondjuk fényesebb, de az sem biztos, hogy előny, mert ha szükséges a nagy mélységélesség, akkor egy f0.95 -ös obit a pengevékony DoF -ával a hajadra kenhetsz. De ha ezektől a végletektől eltekintünk, akkor majd mindegyik, a megfelelő képkivágást prezentálni képes obi jó a képhez, és van létjogosultsága.

    Ezért a "miért azzal az obival fotóztál, nem igényelte azt" féle kérdésre teljesen korrekt válasz, hogy "mert éppen az volt nálam".
    Szerintem nagyon ritka, amikor egy szitu egy bizonyos obit kíván meg. Oké, nyilván van ilyen, de az ilyenre készül az ember, ha tud róla. A mindennapokban, bicajos utakon nekem elég volt a 12-32, ami se nem nagy átfogás, és még a fényereje sem acélos. Most a kínai útra jó lenne csomag súlyt csökkenteni, de a fene egye meg, mégsem mehetek minimál készlettel egy ilyen különleges útra.

    Legszívesebben elvinném az összes üvegemet, és még az állványt is, de hát ez nem megy. A józan megfontolás a 14-140, mert az legalább gyújtótávra várhatóan optimális lesz. Fényerőre nyilván nem, az f2.8 -at ezért szeretem, mert már nyitva is elég széles a DoF, hogy a kölyök/asszony végig éles legyen, és a 35-100 vége felé még az elmosás is szép tud lenni. De ennek ára van, súly és csere idő, márpedig nem tudom, hogy ez mennyire lenne fájdalmas.

    Az objektívek szerintem olyanok, mint a női szépség: Nincs két egyforma nő* de mégis mind** gyönyörűek.

    * Kivéve az ikrek
    ** Jó, hát obikkal is van, hogy csalódunk az optikában, nem? :-)

Új hozzászólás Aktív témák