Sziasztok!
Most találtam meg ezt a honlapot és gondoltam én is csatlakozok, ha már egy cipőben járunk. 22 éves vagyok és szerdán vették ki a garatmandulámat. Altatást kértem,így szerencsére semmire sem emlékszem hogy mit és hogyan is csinálnak. Örülök hogy altattak,mert még soha nem voltam kórházban semmivel és hát gondolhatjátok hogy féltem. Mondták a kórházban hogy nagyon nehéz altatásban mert 1 hónapban csak egy napon altatnak mandulásokat. De szerencsém volt. A műtét előtt adtak valami gyógyszer hogy ne féljek míg betolnak,biztosan hatott mert nem érdekelt hogy hová megyünk. Arra emlékszem hogy kórházi sapkát adtak rám és a doki annyit mondott hogy jó éjszakát....Arra ébredtem,hogy mondták hogy addig nem tolnak vissza a szobába míg nem tudok nyelni,aztán nagy nehezen tudtam és utána vissza vittek. Éreztem hogy fáj de elviselhető volt.Kaptam egy infúziót és rá 2 órára ihattam.Nagyon sokat kellett inni,na az olyan mintha akkor tanulsz meg inni.nehezen ment de hamar sikerül. A kórházban egy éjszakát töltöttem,meg mondom őszintén borzasztó volt mert semmit nem aludtam,és nem csak attól hogy fájt a torkom hanem attól hogy más beteg is voltak ott,akik sokkal rosszabbul voltak,súlyosabb betegséggel. Reggel mehettem haza. Eddig nem is volt vészes.
Ami ezután jött na az fájdalom. Most vagyok a 7. napban és még mindig nagyon szúr a torkom ,csak pépeseket eszem és próbálok minél többet inni. 4 cataflamot kell bevennem sajnos eddig minden éjjel felébredtem és be kellett vennem. Nagyon fájnak a füleim és igen néha elviselhetetlen,de amiket olvastam ennél már csak jobb lehet.Sokat kell pihennem és semmit nem szabad jóformán csinálni,hajolgatni,forrót inni,darabosat enni... nem könnyű, néha nagyon elkeseredem de tudom hogy csak várni kell és számolni a napokat és jobb lesz,és nemsokára minden a régi lesz...
Mindenkinek kitartás,én is túlestem rajta és hiszem hogy már kifele megyek belőle