Üdv Mindenkinek!
31 éves vagyok. Még új vagyok itt a fórumon, de már hónapok óta olvasgatom, mert nyár elején kiderült, még egy mandulaműtétem lesz. Azért még egy, mert elvileg 4 évesen kivették már a garatmanduláimat, de a gégész doktornő felfedezett jobb oldalon egy kis mandulát, ami sok problémámra magyarázatot adhat és amit eddig senki nem vett észre. A legnagyobb problémám az arcomon van, 9 éve járok bőrgyógyásztól bőrgyógyászig, mert az arcom pattanásos, kiütéses, piros és előbb utóbb mindenféle gyógymódra rezisztens lett, semmi nem használt hosszú távon. Nagyon hosszú antibiotikum kúrán is részt vettem, minek következtében tönkre ment az emésztőrendszerem. Ez a doktornő pedig a gégészeten azt mondta, ha kivetetem ezt a mandula csonkot, akkor lehet, hogy megszünik a problémám, de nem igérte 100 százalékosra. Viszont nekem a reményt visszaadta, úgyhogy akárhogy féltem, azt mondtam, vágjunk bele. A leoltásnál mindig bacit talált, ezért is mondta, hogy érdemes kivetetni, mert később lehet izületi gondom, vese problémám, vagy rámehet a szívre is. Úgy nevezte: "néma gyilkos", észre sem veszem és rombol a szervezetemben.
November 5-én került sor a műtére, 2-szer volt már halasztva, mert megfáztam és nem lehetett műteni emiatt. Fel sem ajánlotta az altatást a doktornő, én meg nagyon ájulós vagyok, ha vért látok, emiatt nagyon paráztam az ébren való műtéttől, de úgy voltam vele, hogy negyed órás szenvedést valahogy csak kibirok, inkább mint az altatás, ami után infúziót kapok, meg ágytálat, mert nem mehetek ki a vécére, utálom azt a megaláztatást. Inkább az ébren szenvedés, de utána felkelhetek.
Sokat segített ez a fórum a műtét meneténél, minden úgy zajlott, ahogy itt le volt írva, kivéve egy-két horrorisztikus hozzászólást, amitől csak jól beparáztam. Én még nyugtatót sem kaptam előtte, a nővér rohadt kedvesen azt mondta, mikor rákérdeztem, hogy hol marad a nyugtatóm, hogy majd ránézek a dr. nőre és megnyugszom, mondom kössz, anyád! Na pénzt egy forintot sem látott tőlem! Atropin injekciót kaptam, hogy leálljon a nyáltermelésem és kiszáradjon a torkom. Sikerült, egy csepp nyálam sem volt, mire a műtétre kerültem. Engem is tolószékben vittek le a műtőbe, (egyébként MÁV kh-ban volt a műtét, Dózsa Gy. út), ott vagy 5-ször 6-szor lidokain sprayt kaptam, tényleg keserű, borzalmas, de rohadtul hatásos! Kb. 10 perc múlva jött a dr.nő és egy asszisztens nő, aki betolt a műtőbe, az fogta a fejem hátulról. Én - mivel ájulós vagyok - oda sem néztem a műszerekre, semmire, csak a plafonon a neont figyeltem szigorúan, nem voltam kiváncsi, milyen műszereket készítenek oda, mivel nyúlnak a számba, sem az itt leirt méteres injekciós tűre. Ez nagyon bevált, másoknak is ajánlom, aki fél! Olyan jól sikerült befujkálni a torkom, hogy én nem is tudom, kaptam-e injekciót, vagy sem, látni nem láttam, érezni meg semmit sem éreztem. Végig a műtét alatt fájdalmat egy cseppet sem éreztem, csak a legvégén, mikor égette, de csak szurkáló minimális kis fájdalom volt. Egy hatalmas problémám volt, hogy végig olyan szinten öklendeztem, hogy meglassítottam a műtétet, alig tudtak haladni. Hiába vettem én a levegőket, ahogy mondták, egyszerűen nem birtam kontrollálni magam. Így össz-vissz a műtét fél óra volt mindennel együtt, pedig csak egyik oldalon volt mandula. Mindkét oldalt nem csináltattam volna ébren, mert tuti megfulladok. És még valami, nem tudom, kinek milyen hentes orvosa volt, de én hála Istennek, egyetlen csepp vért sem láttam a műtét alatt, csak mikor kivettek egy gézdarabot, az volt kicsit véres, ennyi az össz. És mikor kitoltak és kellett volna 2 órán keresztül köpködni a vért, hát nekem tök száraz volt a szám, sehol egy vér. Még az elején a nyelvemről letörölgettem egy keveset, de az csak a műtét utóhatása volt. Mikor kiment a lidokain hatása, akkor sem volt örült fájdalmam, kaptam vizben oldódó Cataflamot és napi kettővel elvoltam szépen. Másnap reggel alig vártam a kaját, olyan éhes voltam, hogy felfaltam a két zsömlét a felvágottal és nem érdekelt, hogy picit fáj. Tudtam enni simán utána való napokban is mindent, ami nem volt tiltólistás. Pénteken műtöttek, vasárnap hazajöhettem. Azóta 24 órás felügyelettel mindig velem van valaki, mert nagyon parázok a bevérzéstől. Most vagyok a 10. napomon és 2 nappal ezelőtt vettem be egy fél Cataflam-V-t, azóta annyira minimális a fájdalom, hogy teljesen kibirható. De előtte a 8.napig is csak napi kettővel éltem, reggel és este. Enni birok, sőt műtét óta olyan étvágyam van, hogy állandóan korog a gyomrom. Lehet, hogy én a szerencsésebbek közé tartozom és valószinű, hogy ügyes volt a doktornő, mert tényleg nagyon jól viselem. Ja és ami a legfontosabb, inni rengeteget!!! Akkor a fájdalom is szünik. Én műtét előtt napi fél litert ha megittam, az már jónak számított, el sem tudtam képzelni, hogyan fogok 4 litereket meginni egy nap és megy! Minden nap 4 liter mentes víz a mérce, erre törekszem. Lehet, hogy ezért is nem fáj annyira. Meg persze nekem csak egyik oldalon volt műtve, nem két oldalon.
Még a héten itthon gyógyulgatok, de jó lenne, ha elmúlna jövő hétre a bevérzés veszély és mehetnék dolgozni, mert amúgy teljesen jól vagyok, csak emiatt nem megyek még. Tudom, erre nem szabad ráparázni, de minden nap úgy kelek fel, hogy"de jó, még egy éjszakát megúsztam úgy, hogy nem vérzett be!" Még nem vált le a seb, ezért veszélyes.
Mindenkinek ajánlom, ha kell, gyorsan túlesni rajta. Nem viseljük egyformán a dolgot, meg az orvoson is sok múlik, de 2-3 hét szenvedés megéri, hogy utána a góc okozta nyavaják megszünjenek. Én nem tudom, hogy végül nekem rendbehozza-e az arcomat, mert azt mondta a dr.nő, hogy fél év, mire kitisztul a szervezet, ha a mandula okozta, tehát ne várjak azonnali hatást. Én azt vettem észre, hogy a műtét utáni nap már rengeteget halványult a dolog, de aztán utána megint egy picit romlott. Nem tudom még eldönteni, hogy mandula miatt volt vagy nem. De örülök nagyon, hogy túl vagyok rajta! Hihetetlen megkönnyebbülés! Főleg ha már elmúlik a bevérzés veszély, akkor tuti megünneplem, hogy túl vagyok rajta!
Üdv. Mindenkinek, további gyógyulást kívánok!
A manduláimat ugyanis azért vették ki, mert a jobb sokkal nagyobb volt, mint a bal.
Hát igen... Fájdalomcsillapító nélkül én sem bírok enni, pedig azt hittem, hogy kemény leszek.
Kicsit már féltem is, hogy nehogy bevérezzek itt a nagy nevetés közepette... Aludni is tudok már egyre jobban, inni kell az a lényeg, mert ha nedves a torok akkor kevesebb az esély arra h megreped a seb.Nekem van mikor még a víz is csípi,de általában csak akkor, ha nem vagyok gyoci hatása alatt... A korházi tea nagyon finom volt, a műtét napján megittam egy nagy kancsóval. 
Szinte csak azt bírtam inni.
ETYA
de lehet nemis fog rendezödni,ha már annyira...sz.r 
