Sziasztok,
Korábban már írtam a fórumba, akkor kb. 2 hónapja húzódó garatmandula túltengésem (gyulladás) volt.
Hát egészen odáig jutott a dolod, hogy a 2 hónapból 4 hónap lett, és összesen 4 különféle antibiotikummal próbálkoztunk, mindhiába. Ki kellett műteni a mandulámat. Ma jöttem haza a Klinikáról, és néhány szóban megosztanám Veletek azt ami benn történt.
Szept. 29-én, hétfőn volt a betegfelvétel. Ez azt jelenti, hogy be kell regisztrálni a Klinikán az orvosi leletekkel, melyben az előzőleg az orvossal egyeztetett mandulaműtét időpontja is benne van. A regisztráció után nem sokkal egy viztit következett, mely után a pácienst - kivéve ha az állapota azt meg nem kívánja - hazaengedik. Mivel semmi olyan problémám nem volt, amely ágyhoz kötött volna, így orvosi engedéllyel hazamentem.
Másnap reggel fél 8-kor megérkeztem a kórterembe. A Klinikán kaptunk pizsamát, azt kellett fölvenni a műtéthez, saját pizsiben nem műtenek. Ha jól emlékszem, 4-en voltunk és én voltam a negyedik) Jó érzés volt látni a már operált sorstársak arcát, amikor kísérték vissza őket a kórterembe én pedig a műtétre vártam
A műtét helyi érzéstelenítéssel történt, tehát nem altattak, ami szerintem sokkal jobb, mivel legalább megkíméltek egy csomó rossz utóhatástól: szédüléstől, fejfájástól, infúziós érzéstelenítéstől, stb.
Kb. 11 órakor kerültem be a műtőbe. Előtte kb. 20 perccel kaptam a hátsómba egy injekciót, véleményem szerint valamiféle védőoltás lehetett, vagy esetleg a vér gyors alvadását segíti elő, nem tudom.
A műtőben hárman voltak: az operációt végző orvos, egy asszisztens aki a segédeszközöket adja az orvosnak és a beteget irányítja hogy mit kell tennie, ill. egy másik asszsisztens, aki a pácienssel fizikálisan foglalkozik: fogja a fejét, tart a kezében egy gézdarabot, amire a vért lehet köpni, meg effélék. Nagyon jó, hogy ott van, nagy szükség van rá.
Az első Lidocain-os érzéstelenítést követően kb. 15 másodperccel egy másik következett, amelytől az egész nyelvem, torkom, garatom, mindenem lezsibbadt. Ez még eddig hagyján is volt. Ami ezután következett végülis nem fájt, de elég kellemetlen volt. Egy fecskendőre kb. 10 cm hosszúságú és kb. 1 mm átmérőjű tű volt helyezve, melyet beleszúrt az orvos a mandulák közelébe. Nem fájt, csak amikor a vastag tű áthatolt a szöveteken, kellemetlen recsegő hangot adott. A hideg is kirázott. Nem tudom, kb. milyen mélységig ment be a tű, de szerintem 5 cm volt a minimum.
Összesen 3 ilyen érzéstelenítő injekciót kaptam, és kezdődhetett is a metszés
Először a jobboldali mandulámat vette ki az orvos. Különleges (ha jól emlékszem L alakú) ollóval levágta a szöveteket és a végén egy igen erős ollóval ketté kellett vágni valami baromi vastag és erős szövetet, ami a mandula alsó részén helyezkedett el. Sajnos nem értek annyira hozzá, nem tudom mi volt az, de igen nagyot kattant, amikor levágta a doki. És az egyik mandula már kinn is volt. A bal oldali kivétele is hasonlóképpen történt.
A részletekről annyit, hogy szájon át kellett levegőt venni. Mondanom sem kell ugye, hogy amikor az ember a szájában érzi a meleg vér ízét és az orrával a szagát, akkor igen nehéz úgy viselkedni ahogy kellene. Én is sajnos sokszor öklendeztem, vagyis inkább köhögtem, mert sikerült félrenyelnem a vért. Ennek köszönhetőan a dokim tiszta vér lett, de ő ezzel egyáltalán nem foglalkozott;))
A műtét alatt majdnem elájultam. Nem tudom mi miatt: a vérveszteség vagy a műtét előtti feszültség volt az oka, de ezt majdnem mindenki átélte, akit aznap operáltak garatmandulával. Nem kell megijedni ilyenkor, mély levegőt kell venni, meg ilyenek. Tulajdonképpen ha az amber együttműködik az orvossal, ill. az asszisztensekkel, azt csinálja, amit mondanak, akkor kb. max. 20-25 percig tarthat a műtét és nem tovább.
Amikor leültettek a székbe, rámterítettek egy műanyag lepedőt, na ez a műtét végére csupa vér volt, és tele volt véres gézdarabokkal. Kissé olyan mészárszékszerű hatást keltett
A műtét végén az ereket a doki elkötötte cérnával, amelyek később magától leválnak és az emésztőrendszerben megsemmisülnek (bio alapanyagú cérna). A sebet nem sütötte el.
Amikor bevittek a szobába, onnantól kezdve az első 2-3 óra a legkritikusabb szerintem. Azután a fájdalomcsillapító hatása elmúlik, és igen erős fájdalom jelenkezett a torkomban, amely az állkapocsba és a fül felé is kisugárzott. Kértem fájdalomcsillapítót: az első nap kizárólag injekció formájában adnak azt hiszem Algopyrin-t vagy Demalgon-t. Nekem ebből összesen kettő kellett lefekvésig, 4 órás különbséggel.
Lefekvésig a nyállal folyamatosan vér ürült ki a szájüregemből, amely fokozatosan megszűnt (ha minden jól alakul). Na ez az időszak dögrovás. Nagyon kellemetlen. Ezt túl kell élni.
Lényagében a fájdalom inkább nyeléskor jelentkezik, ill. beszédkor de szerintem a nyelés okozta fájdalom sokkal rosszabb, mint amikor beszél az ember. A nyalést ugyebár a reflex miatt az ember nem kerülheti el. Fájdalomcsillapítóval mérsékelhető a fájdalom.
Éjszaka tudtam aludni, és szerencsére másnap megúsztam fájdalomcsillapító nélkül egész nap, egészen kb. 5-6 óra tájékáig. Aztán valami furcsa következett. A doki mondta reggel, hogy a második naptól pépes kaját lehet enni, és felsorolta a banánt is. NA AKI JÓT AKAR MAGÁNAK MANDULAMŰTÉT UTÁN ÉS NEM VETT BE FÁJDALOMCSILLAPÍTÓT AZ SÜRGŐSEN HAGYJA KI A BANÁNEVÉST. Annyira megfájdult a seb tőle, hogy szédültem a fájdalomtól és remegett a kezem. Rohantam a nővérekhez Kataflam-ért. Kaptam egy 50 mg-os drazsét, ez nagyon segített. Azóta 6-7 óránként beveszek egyet, mert tényleg sokkal jobb vele, mint nélküle.
Ide sorolnám még a citromos fagyit (amiben citromdarabkák vannak), a narancsot, paradicsomot, ill. minden olyan hatású pépes ételt, amely a sebek irritációját okozhatják. Ilyenkor a fájdalom elviselhetetlen.
Első nap NO KAJA, csak tea, ill. jéghideg víz és vízalapú fagylalt, estefele. Másnaptól már lehet tejalapú dolgokat enni/inni. A beszédet és a nyelést természetesen erőltetni kell, mert a seb csak úgy tisztul, ha az ember bő folyadékot iszik. A napi ajánlott folyadékbevitel min. 1,5-2 l. Tudom, ezt nagyon gáz megvalósítani pár órás műtött torkon keresztül, de meg kell próbálni. SOKAT SEGÍT A JEGKOCKA ILL. HA A FOLYADÉK JÉGHIDEG.
Reggelire kenyeret, párizsit, meg efféle dolgokat kaptunk. Ebédre csontlevest és húsgombócot krumplipürével. Csak arra kell nagyon vigyázni, hogy az ember ezeket jól megrágja, mielőtt lenyelné. Én erre úgy segítettem rá, hogy a péppérágott ételt megspannoltam egy kis ivójoghurttal, melytől még folyósabbá vált, így könnyebb volt lenyelni.
A doki elmondása szerint a műtét utáni 4.-5. nap eléggé kritikus a seb szempontjától, ugyanis ilyenkor húzódik össze a seb, vagy mi a fene, és javasolta hogy ebben az időszakban kb. 6 óránként szedjem a Kataflam-ot...
A teljes gyógyulás egyébként 6 hét, ebből az első 2 hét a kritikus. Ilyenkor bekövetkezhet magas láz, rosszullét, vagy akár bevérzés is. Ezért pihenni kell, sok folyadékot inni, kerülni a megterhelést, és az olyan ételeket, amelyek a sebek bevérzéseit okozhatják (pl. panírozott csirke))))))).
Röviden ennyi) Azt gondolom, hogy a maga a mandulaműtét nem fájdalmas, mivel a mai orvosi technikáknak köszönhetően az érzéstelenítés hatására csak egy kis csípésszerű érzést lehet érezni, amikor a mandulákat leválasztják helyükről, azonban az érzéstelenítő injekcióstű által keltett félelemérzés, a sok vér, ill. az ájulásérzet miatt elég kellemetlen tud lenni.
Azonban, mint ahogyan azt már több fenti hozzászólásban is olvastam TÚL LEHET ÉLNI. A kockázat megvan, de vajmi kevés. Én is 30 éves vagyok, kissé húzózkodtam a műtéttől, de végül belementem és így, hogy már túl vagyok rajta, bátran mondom mindenkinek, akinek javasolta a szakorvos hogy ki kell venni, nyugodtan hogy menjen bele a műtétbe.
Beavatkozás nélkül komolyabb problémák is lehetnek: szívizom-gyulladás, tüdőgyulladás, halláskárosodás, ízületi panaszok, hajhullás, heveny bőrkiütések, ill. olyan dolgok, amelyeknél soha nem a mandulára gondolnak, hanem valami másra, és természetesen a mandula áll mögötte...
A mandula a szervezetben ilyenkor gyulladási gócként van jelen, melyet ha nem távolítanak el, a szervezet ellen fordul és nagyobb károkat okoz.
A mandula fontos szerv, de egy bizonyos kor felett már nem szükséges a szervezetnek, főleg ha sorozatosan begyullad, vagy ilyesmi.
Remélem, senkit nem rémisztettem el a soraimmal, szerettem volna ha mindenki nyugodtan, félelem nélkül ül be majd a székbe műtét előtt és rendelkezik egy kis "tapasztalattal" a műtétet illetően.
Sok sikert és gyógyulást kívánok minden mandulaműtöttnek, ill. műtétre várónak!