Sziasztok,
Nekem 2019. aug. 21-én vették ki a garatmandulámat, 33 éves vagyok. Csakis altatásban, mert 2001-ben amikor lokális érzéstelenítéssel vették ki az maga volt a kínköves pokol. Nyilván ez mindenkinek más, de én azt mondtam a dokinak, hogy csakis áltatásban vállalom. A lényeg, hogy 2001-ben nem vették ki teljesen és elég durva dolgolat művelt velem a kis szemét. Ízületi fájdalmak, szív problémák, hajhullás. Szóval nagy nehezen sikerült megtalálni, hogy ez okoz mindent. A műtéttel minden rendben volt. Ami viszont utána jött, arra nem lehet eléggé felkészülni. Tudtam, hogy rossz lesz, de elváráson felüli a fájdalom szint. Valószínű, hogy minél idősebb a páciens, annál rosszabb. Szóval 5-6 óránként Cataflam V. Egyelőre szenvedek, de türelmesen várok, mert ez ilyen. Remélem mihamarabb leválik a seb és utána jobb lesz egy kicsit.
Kérdés, hogy Ti hogy tudjátok megakadályozni, hogy ne maradjon benne kaja maradék? Hiába iszok minden falat után, nekem bennemarad. Nem akarom piszkálni, de kicsit aggódok, hogy nehogy begyulladjon. Eléggé mély a seb...
Köszönöm előre is.

Szia!

Napi 4-5 liter víz.
Hűti, és folyamatosan mossa a sebet.

"decretum... Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak."

Köszönöm szépen, annyi minimum megvan. Szerencsére ezzel nincs gond. Remélem nemsokára leválik, mert már a 6 óránkénti cataflam is kevésnek bizonyul. Kitartás mindenkinek.

Nekem a háziorvosom asszisztense mondta (szóval nem vállalok rá garanciát), hogy Cataflamot 4-5 napnál tovább ne szedjen senki mert hogy valamilyen kálium só van benne, ami hosszabb távon szívmegállást okozhat. Mondta ezt akkor mikor közöltem vele hogy én kb 17 napig szedtem, kissé lefagyott
Talán a Voltarent említette mint ugyanúgy diklofenák alapú de az nem kálium só hanem nátrium só, de mondom nem vagyok szakember, lehet én értettem rosszul valamit.

Sziasztok! Megvolt a mutetem helyi erzestelenitesben. Most vagyok 6 napos. Jon a para a seblevalas miatt. Eszek mindenfelet amit lehet de jol megragva hogy kopjon, de felek a nagy levalastol. Iszok sokat. Meg ejjel is folebredek arra, hogy igyak. Fura, mintha beleultettem volna az agyamba, igy magamtol felkelek. Mar nagyon varom, hogy egy ejszakat vegig aludjak. A masik dolog, lepedekes a nyelvem. Nektek is az, vagy az volt? Ez normalis? Koszi

[ Szerkesztve ]

Nekem nem mondott ilyet egyik doki sem. A háziorvos felírt még egy dobozzal, fölösleges volt, mert nem hasznalt. Utána Curidolt szedtem, nem vált be, majd Tramadolort, az már nagyjából csillapította a fájdalmat. Aztán már egy kicsit javult a helyzet. Remélem soha többet nem kell megműteni a mandulámat.

Sziasztok! 18 évesen eljutottam én is a döntésig, mert minden évben olyan 7-8 alkalommal volt tüszős mandulagyulladásom. Nekem Csütörtöki napon volt a műtét, altatásban kértem, még a fogorvosnál töltött 10-20 percet sem bírom rendesen, nem hogy egy 45 perces műtétet. Olyan 9:30 körül toltak be a műtőbe, az orvosok aranyosak voltak, viccelődtek velem, közben a karomba nyomtak dolgokat, meg egy maszkot kaptam, aztán off.
Nem emlékszem teljesen, de állítólag a műtét után felkeltettek, apróbb emlékeim vannak, hogy a nevemet mondogatják. Visszatoltak a szobámba, ahol még 2 óráig se inni, se enni nem lehetett, csak a véres váladékot kellett kiköpni. Egyébként fájdalmat akkor nem is nagyon éreztem, mosolyogtam mikor először észhez tértem. Utána még elég kába voltam, hol nyomkodtam a telefonom, hol elaludtam.
Az első este egész jó volt, alig fájt, sokat kellett innom, és akkor már vacsorát is ehettem (kiflit meg kakaót). Sokszor keltem fel inni, de minden rendben ment. Ma Szombat van, kettőt kellett bent aludnom a kórházban (Székesfehérvár), szóval ma reggel jöttem haza. Mára már eléggé fáj, de felkészítettek, hogy egyre rosszabb, majd egyre jobb lesz a helyzet. A seben zöldes-fehéres váladék van, ami aggasztott, de az orvos aztmondta, hogy úgy néz ki, ahogy ki kell neki. Sokat pihenek, iszok, és eszek amit csak tudok. Sok szerencsét mindenkinek aki ez előtt áll!☺️
(Btw én 6 óránként veszek be vízben oldódó Cataflam-ot, főleg evés előtt hasznos)

[ Szerkesztve ]

Sziasztok!

Elmesélem én is a mandulaműtétem történetét: 25 éves nő vagyok, sajnos augusztus elején kialakult egy tüszős mandulagyulladásom, ami magas lázzal, fájdalommal járt, viszont 3 levél antibiotikum beszedésére sem múlt el, valamint kövek is kialakultak a manduláimon, nyilvánvaló volt, hogy el kell távolítani. Amint ezt meghallottam, mintha leforráztak volna, nagyon megijedtem és utána is nagyon féltem, minden nap úgy keltem, hogy lemondom a műtétet, annyira félek. Közben megcsináltattam a műtét előtti kötelező vizsgálatokat és amikor láttam, hogy az eddig mindig tökéletes vérképemen 3 érték is kiugróan magas -és mindhárom gyulladást jelez-, akkor egyértelművé vált, hogy ez nem tréfadolog, komoly hatást gyakorol az egész szervezetemre. Amikor kiderült, hogy mandulaműtét lesz, akkor a doktornő kedvesen, de egyértelműen a tudtomra adta, hogy az én döntésem a műtét, viszont ha nem távolítják el őket, számítsak vese és nőgyógyászati problémákra, hajhullásra stb., de ez mind olyan távolinak tűnt, amíg tényleg kézhez nem kaptam ezt a rossz vérképet. Ezután megembereltem magam, de továbbra is nagyon féltem.

A műtét szeptember 16.-án volt, reggel korán felvettek a kórházba, befeküdtem egy kórterembe, olyan reggel 8 óra körül kaptam egy altatót, amitől egyik percről a másikra elaludtam. Gondoltam, hogy mire felébredek, már meg is lesz a műtét, de nem így lett. Olyan 9:30 körül keltem fel a még meglévő manduláimmal, meg is voltam lepve. Ezután pár percre jött egy műtős úr és betoltak a műtőbe, itt intravénásan elaltattak. Emlékszem, hogy álmodtam is, hogy egy virágos réten futkározom boldogan, így mondhatom, hogy habár nem emlékszem a műtétre, pozitív élmény maradt Halvány emlékem van arról,ahogyan felkelek, hogy visszatesznek a kórtermi ágyra, de utána ami már tiszta, hogy fekszem oldalra fordítva, a fejem alatt nincs párna, csak ilyen papírtörlők, a nyakamon vizes borogatás. Amint magamhoz tértem, hirtelen egyből felültem, vártam, hogy belém hasítson a fájdalom, de nem így történt, nem fájt semmi egyáltalán és azonnal tudtam beszélni. Két órán keresztül még csorgattam a véres nyálat kifelé, de sokkal durvább dologra számítottam, alig volt véres. Szóval a félelmeim ellenére nagyon pozitív érzésekkel keltem fel a műtét után:túléltem, megvolt az összes fogam, nem repedt fel a szám, egyáltalán nem fájt, nem vérzett nagyon és tudtam beszélni. Az első kellemetlenség a fájdalomcsillapítós víz megivása volt, ugyanis az első pár korty nem volt vészes, viszont utána egy kis víz ment konkrétan a sebágyba -hát, mintha savat ittam volna! Azt hittem ott pisilek be, el is döntöttem, hogy oké,akkor olyan keveset fogok inni, amennyire csak lehet, csakhogy bejött egy nővér és elmondta, hogy szuper lenne, ha a vízből amit hoztam olyan 3 litert meginnék estig Viszont újabb pozitívum, hogy még egyetlen egyszer volt ilyen fájdalmas a kortyolgatás, utána nem. Estig simán lement a 3liter és nem is fájt. Szóval így éltem túl a műtét napját, másnap reggel haza is engedtek.

Az utána következő napokra nem emlékszem kristálytisztán, de ami biztos, hogy a műtét utáni reggel ehettem először. Itt ért az első csalódás, ugyanis akármennyire voltak addig jó tapasztalataim, amik reményt adtak, még a brutál erős fájdalomcsillapítóval sem tudtam megenni egy egész pohár pudingot, egyszerűen nem tudtam nyelni. Arról ne is beszéljünk, hogy a kenyérbéllel is megpróbálkoztam, na az sem ment. Szóval nekem a beszéd, ivás simán ment, de az evés,na az nem. Rájöttem, hogy nem maga a sebágy fáj, vagy a nyelés, hanem a nyelvem mozgatása, egyszerűen nem bírtam forgatni az ételt a számban, vagy a nyelvemmel a torkomig juttatni a falatot. Hála istennek ez is csak pár napig tartott, a 3. napon már tudtam enni tökfőzeléket üresen, a 4. napon pedig kenyeret. Azt el kell mondanom, hogy aki ilyen műtéten van túl, ne is gondoljon olyasmikre, hogy gyümölcs, paradicsom, ilyesmi, mert ismét visszajön a pokoli fájdalom. Egyszer ittam egy korty narancslét, egyszer pedig ettem egy darab paradicsomos tésztát, nagy hülyeség volt!! Ennek ellenére szépen lassan úgy egy hét után, ha fájdalomcsillapítóval is, de rá tudtam térni normálisabb, kissé szilárdabb de nem darabos ételekre (puha csirkehús, borsófőzelék, ilyesmik).

Az első napokban folyamatosan javult az állapotom és emiatt a közérzetem is,habár minden nap 4 cataflamot vettem be (pedig csak hármat lehetett volna és tudtam volna még többet is a fájdalom miatt, de négynél nem mertem többet) értékeltem az apró kis javulásokat, hogy kísérő nélkül ki tudok menni a konyhába, tudok csinálni egy rántottát és meg is tudom enni, elmúlt az első napokban jellemző hőemelkedés ilyesmik, szóval egyre jobban voltam. Aztán 22.-én hajnal 4 óra felé úgy keltem, mintha egy kést állítottak volna a torkomba, pokoli volt a fájdalom, a cataflamos vizet is alig bírtam leküzdeni, mintha tömény savat ittam volna, pedig előtte semmi bajom nem volt az ivással! Nagyon megijedtem, de nem volt vérzés, csak ez a pokoli fájdalom. Itt eljutottam a mély pontra. Tényleg addig igyekeztem értékelni, hogy javulok "rosszabbul is járhattam volna", de ez, hogy hajnalban a poklok poklára keltem, és már egy hete nem tudok normálisan enni, aludni, vagy csak létezni cataflam nélkül -na itt egy kicsit beleroppantam az egészbe. És sajnos ez a pokoli fájdalom még 3 napig végigkísért, ugyanúgy napi 4 cataflamon éltem.
Aztán valahogy egyre jobb lett, már csak az evéshez kellett a bogyó, egyébként nem fájt, majd a műtét után olyan 13 nappal eldöntöttem, hogy én nem vagyok hajlandó több gyógyszert szedni. Az elején fájt a nyelés, de utána szépen lassan elmúlt. Most már lassan 3 hét telt a műtét óta és azt mondhatom, hogy visszatértem régi önmagamhoz. Habár fűszeres, mustáros, csípős dolgokat még nem próbáltam enni, probléma nélkül le tudok küldeni már szilárdabb kajákat, simán tudok nyelni, rágni (bár darabos ételeket még mindig nem fogyasztok). Persze fizikailag még mindig kímélem magam, de jó tudni, hogy közel vagyok a teljes gyógyuláshoz

Tudjátok, nagyon sokat olvastam én erről a műtétről, de magától a műtét részétől féltem igazán, pedig visszagondolva az semmi nem volt. Viszont amiket olvastam, hogy "2 hét tömény pokol" valahogy nem hittem el, hiszen basszus, kisgyerekek viháncolva túlélik ezt, nehogymár én ne! Hiszen kaptam két hét szabit, végre kipihenhetem magam! De azt kell mondjam, sajnos ez igaz, két hétig az ember ki van vonva a forgalomból, és fájdalomcsillapítón él. És el kell, hogy mondjam, akire vár ez a műtét, az mindenképpen úgy intézze, hogy legalább az első napokban legyen mellette valaki, aki kitámogatja a fürdőbe, megmelegíti az ételt, vagy csak egyszerűen ott van - nekem legalábbis ez nagyon sokat segített!

Habár nem volt túl kellemes, soha többé nem lesznek gondjaim a mandulámmal és nagyon sok későbbi betegséget megelőztem most ezzel! Azóta a vérképem is visszaállt. Nekem nagyon megérte!

Sziasztok ! Nekem október 8 an vettek ki a torok mandulam ! Sajnos én 3 eve küzdöttem a tuszos mandula gyulladassal , kemény hajhullás társult melle ami következtében lett egy nagy terület ami nagyon kopaszkas , ez igy együttesen ! Hal isten 3 ev utan végre ki vettek ! A mutet napján nekem a közepén levő logos nyelvcsappal volt bajom úgy be volt dagadva hogy öklendeztem tőle ! Ittam mint a kacsa egész éjjel a fájdalom csillapító amit kaptam nem ért semmit , de igazából nem is kellet annyira megszoktam hogy szinte minden nap fajt a mandulam hogy meg se kottyant! Másnap reggel meg nézte a doki azt mondta nagyon szep nem volt vérzés mehetek haza ( itt hozza teszem nekem nem kelet csurgatnom műtét után azonnal nyeltem ) ! Egy hét múlva kontroll ! Hat a napok nekem nem voltak pokoliak mert tényleg minden napi resz volt a mandula fájdalom és ez sem zavart igazán .. gyógyszert elég szellősen vettem be mikor eszembe jutott ! Nagyon sokat ittam vizet 3-4 litert plusz tej . Egy hét múlva azt mondta a doki nagyon szép a seb első sebleválás megtörtént már csak nagyon vékony lepedek réteg van rajta ... !nekem nem volt fülbe sugárzó fájdalom hal isten nem faj a fülem a fogadom kicsit , a nyelvem az meg mindig faj hátul ! Nos most vagyok a 16 napon és most kezd el teljesen el tűnni a lepedek és kisebb bevetzesek vannak ott a helyen ( hozza érintettem egy ful piszkat véres volt ) nem tudom hogy ilyenkor meg be verezhet ilyenkor ez durvulhat ???? Mert az orvosom azt mondta beverzes 10-12 napig lehet hat én azt át léptem ! De viszont felek hogy meg mindig be üthet a Krakk ... ! Valaki tapasztalt hasonlót tud valami infót adni ???!! Köszönöm ! Aki műtét előtt van annak azt üzenem ne habozzon mert én ha újra kene csinaljam nem is gondolkodnak újra vegig járnam ! Én is féltem mint mindenki ... de hal isten szerencsések köze sorolnám magam aki nem szenvedett nem fajt úgy h falat kaparjam , mert annyira megszoktam . Aki át eset rajta annak jobbulást 😊😊😊 és köszönöm a tanácsokat !

[ Szerkesztve ]

Szia énis 16éves vagyok és nekem is elég sokszor begyulladt meg fájt és elég sokat hiányoztam a suliból is és én rendészetet tanulok és nemnagyon kéne lemaradnom.. vizsgákat csinálunk újj dobásokat és elég sokat hiányoztam már. aztán megint fájt ,korházba is voltam miatta aztán azt mondták az orvosok ,hogy kiveszik inkább mert jobbnak látják. Bele kellett eggyeznünk aztán kivették. Most 4.napja vették ki nem akarlak rólla lebeszélni meg semmi ,de én nagyon-nagyon fáj még most is nyelni alig birok ha beveszem a fájdalomcsillapítot akkor amikor az hat akkor egy fél óráig jó kb és utána megint fáj enni ugyan úgy nemnagyon tudok.
Esténként amikor felkelek nem csak a torkom fáj hanem a fogam,nyelvem torkom mindenem..😔 de én azt mondom neked ,hogy csináltasd meg!!! Azt a 2hetet valahogy kibirod erős vagy! Utána meg jobb lesz minden

Sziasztok! Engem 3 napja mutottek, altatasban vettek ki a mandulamat. Kerlek mondjatok meg, hogy meddig tart ez a pokoli fajdalom?? 3 napja nem ettem, ki sem tudom nyitni a szamat, csak vizet iszom. Valami lepedeknek is le kell vallnia?? Ugy erzem, sisem lesz ennek vege. Borzasztoan faj!

Sziasztok. Ma kaptam időpontit január 30-ra mandula műtétre. Szeptemberben kezdődött ez az egész mikor vegyszerekkel kezdtem dolgozni és már egy hónapja h otthagytam. Az égő érzés a fulladás elmúlt de a mandulagyulladás nem. Szeptember végén nézettem meg először. Krónikus mandulagyulladást írtak le, mandulakövekkel. Vettek mintát, negatív lett. Október 9 vérvétel (más miatt) vírus zajlott bennem. Azóta nem volt labor. Vissza mentem az orvoshoz, határozottan mandula műtétet ajánlott. A városunk kórháza nem csinál mandula műtétet így el kellett menni Győrbe (ott is lesz a műtét). Ott is megnézték, hát eldönthetem h kivetetem e. Szövődményt két éven belül nem okoz, utána nem tudni. Amit eddig halogattam arra úgyis sor került később vagy fog (pl vastagbél tükrözés, négy éve ülök rajta)
A nyelés az zavar, de nem fáj. A mandulakő egyre nagyobb, most már hatalmas. A doki azt mondta h egy lyuk van az egyik mandulán. Lehet egyre nagyobb lett.
Tavaly nyáron volt egy fura torokfájásom ami más volt mint a szokásos. Elmúlt, sose néztem a számba, csak szeptemberben kezdtem el. Lehet már volt korábban vmi csak a vegyszerek felerősítették.
Helyi érzéstelenítést ajánlott mert kisebb a szövődmény és a vérzés. A gyógyulás is rövidebb, cserébe kellemetlenebb és kényelmetlenebb.
Kérdezte van e hajhullás v ízületi gyulladás. Hajhullás az van már elég régóta. Főleg reggel, vagy hajmosás után. Illetve ha egy kicsit már zsírosabb a haj. Egy csomóba szoktam összeszedni.
Álmomban szoktam köhögni, ezt is jeleztem. Lehet a sav miatt de nem érzem h feljönne. Ezt mondta h lehet egx kisebb reflux. Van h köhögő roham jön rám, inkább csak éjjel szoktam.
Nyelés közben egy hatalmas gombóc érzés van a tprkomban néha nagyon zavar néha kevésbé.
Nos ha elmegyek helyi érzéstelenítés lesz. Amúgy se altatatnám magam, kétszer már altattak, elsőnél szét hánytam magam másodiknál is ez lett volna ha nem adnak hányás csillapítót.
Lehet h nem fogok elmenni viszont úgy vagyok vele h el kéne. Ha most halasztom úgyis sor fog rá egyszer kerülni. Akkor meg minek halogatni. Csak szar olvasni a sok rém történetet ezért félek tőle.

Sziasztok!
Nem tudom mennyire friss ez a topik.. nekem 30 évesen vették ki a garat és orr manduláim 🥳
Hétfőn 24.- én altatásban történt, felkeltem szépen műtét után aztán rá két órára már innom kellett.... Minden okes volt másnap hazamehettem... feküdtem pihiztem számoltam a napokat... majd el érkeztem a 7. Napomhoz egész nap gipszet öntöttünk meg festettünk a kislányommal. Egyébként a 6. és 7 napon garatcsorgas szerű dolgokkal voltam elfoglalva kicsit úgy volt könnyebb ha felszippantottam a le csorgó takonyt ( elvileg ez a csorgas a gyógyulás része bár én nagyon aggódtam hogy a fő tünetek nem változik a műtét után sem... Na a 7. Napon 8 előtt egy picivel hirtelen melegséget éreztem a számban jajjj mondom neeeee ettől paraztam hogy velem is megtörténik ... hat megtörtént ömlött a vér😳😳😳 kapkodtam felkaptam a cipőm meg kabim a kezembe és zokniba kocsiba pattantam és már iszkoltam is a kórházba!!!
Beérve már elállt de ugye megfigyelésre bent tartottak éjszakára✌️Alig mertem elaludni de aztán sikerült mert most van éjjeli fél 2 😂 kimentem WC re majd majdnem össze estem lement a vérnyomásom. Ma van a 8. Napom remelem ma már bevérzés nem lesz. Ha ne lenne a cataflam V nekem nagyon fájna!!! 5 óra elteltével az egész fejembe hasogat, magas a fájdalom küszöböm de majdnem sírok 😒😂 remelem ma már jobb lesz! Írok majd hogy telnek a napok egyenlőre elég kellemetlenül... mindenkinek kitartást aki erre adja a fejét kellemetlen de reméljük megéri.

[ Szerkesztve ]

Szintén zenész. Tavaly nyár végén voltam fül-orr gégésznél, hogy mit lehett kezdeni vele, meg az orrsövényemmel. Műtét. Nem mondott semmit, hogy próbálkozzak ezzel, vagy azzal. Aztán, lehet tényleg nincs más megoldás. Csak annyit kérdezett, hogy melyik műtét legyen először. Októberben le lett tudva az orrsövény. Most márciusban mentem volna vissza, hogy megbeszéljem vele a mandula műtétet. Annyira nincs hozzá ingerenciám pedig, így 35 évesen, de mindig érzem, hogy van ott valami a mandulámnál.
Már korábban olvastam, ezt a cikket, de még nem próbáltam ki a tippeket. Megpróbálkozok velük, hátha segít. [link]

Sziasztok.

28 éves vagyok. Én kicsivel több, mint másfél éve küzdöttem tüszős mandulagyulladással, ez idő alatt kb 7-8 x volt tűszős mandulagyulladásom, ezért az orvosok úgy döntötték ki kell venni.

Július 21-én, kedden volt a műtét du. 2-kor, fél óra volt az egész műtét. Délután 4-ig hatott az altató hatása, ekkor arra keltem, hogy az orvosok mondják, ne köhögjek. Igazából mondani könnyű volt, de kivitelezni közvetlen a műtét után lehetetlen volt. Mikor már teljesen magamhoz tértem, már nem volt ilyen bajom, maximum krahácsoltam kicsiket. Műtét után jöttek a hányások, összesen 4x hánytam, közben ha a fejemet elforditottam jobbra vagy balra illetve be csuktam a szemem, szédültem. A hányásokkal ürült belőlem az altató hatása, tehát minden hányás után jobb volt egy fokkal. Gondolom mindenkinek, így nekem is műtét után vízben oldódó Cataflamot adtak. Amint megittam a Cataflamot abban a pillanatban hánytam is ki. Nagyon rossz íze volt, nem is mertem több olyat inni, inkább kértem a nővérektől más fájdalomcsillapítót ami tabletta. Kaptam Diclofenacot ami hasznalt. 2 éjszakát bent kellett maradnom, csütörtök délelőtt engedtek haza (Szt. László, Budapest) . Ma van szombat, tehát a műtét utáni 4. nap. Hullám völgyek vannak, van, mikor egyáltalán nem fáj, ekkor el vagyok akár 6-8 órát is fájdalomcsillapító nélkül, enni is tudok normálisan, azonban vannak olyan órák (kb 2-3 órán át) amikor hiába veszek be fájdalomcsillapítót nem hat. Ilyenkor kín szenvedés a nyelés is, az evésről ne is beszéljünk, mert ekkor enni sem tudok. Mint írtam, most van szombat a 4. napom, de felkelés óta fáj a nyelés és enni sem tudok, hiába vettem be felkelés után Diclofenacot (ennek már több, mint 2 órája). Inni muszáj, se ilyenkor az ivás is nehezen megy.

Amit észre vettem a torkomban, az nem tudom mennyire normális, de szép fehér a sebhely. Orvosok erre azt mondták, gyönyörű

Azonban azt már itthon vettem észre, hogy a nyelvcsapom felett piros foltok vannak, mintha ott bevérzett volna, de a seb nem vérzett 1x sem.

Hát, itt tartok most.

Kitartást mindenkinek, aki meg most fog túlesni rajta, annak üzenem, annyira nem vészes, mint amit olvasni lehet róla, csak a fájdalmakat kell elviselni és túlélni.

Sziasztok.
6 napja műtöttek. Igazából ugyanazok az élmények vártak, amikről itt olvashattam. Viszont a mai napon iszonyatosan elkezdett fájni a jobb oldalon a seb. E miatt kisugároz a fülembe is és a nyelbembe is. A fájdalomcsillapító, ami eddig 5-6 órát tartott,az most kb 2 órára szünteti a fájdalmam. Normális ez,hogy csak az egyik oldalon érzem a fájdalmat? Volt már valaki hasonló helyzetben? Csak szerdán kell orvoshoz mennem.

Szia!

Nyilván nem meglepő, hogy mind a két oldalt kiveszik ilyenkor a mandulát. Nekem a jobb oldali mandulám állandó gyulladásban volt, mindig meg volt nagyobbodva. Műtét után a jobb oldalon fájt állandóan, a bal oldalt egyáltalán nem. 1 percet sem. Még meg is kérdeztem, hogy nem érzek ott fájdalmat, ki lett véve mind a kettő? Mondták igen.

Tehát teljesen normális, hogy csak az egyik oldalon fáj. Illetve az én esetemből kiindulva sajnos az is normális, hogy a fájdalomcsillapító egyáltalán vagy csak nagyon rövid ideig hat. Nekem olyan pillanatok voltak, hogy hiába vettem be fájdalomcsillapítót, nem hatott, csak akkor, ha 2 óra elteltével bevettem még 1 fájdalomcsillapítót.

Most már "2 hónapos" vagyok.

Nekem a kontroll a műtétet követő 10. napon volt. Akkor már elmondhattam magamról, hogy tudok élni fájdalomcsillapító nélkül. Előtte napi 3-4-et vettem be, de a 10. naptól kezdve már csak napi 1-et, azt is reggel, mert éjszaka kiszáradt a torkom nagyon és fájt reggelente.

kb. a 12. napom volt az első olyan nap, amikor már egyáltalán nem szedtem fájdalomcsillapítót, valamint azóta se szedtem be.

2 hónap elteltével annyi csak az észrevételem, hogy sokkal gyorsabban szárad ki a torkom, mint eddig, hiába iszok. A torokszárazságon nekem az szokott segíteni, ha elszopogatok valamilyen mentolos cukorkát (ezt addig nem javaslom, míg a seb be nem gyógyul, mert csípni fog!)

Kitartás, nincs sok hátra!

Halihó! Nem tudom, még olvassa-e bárki ezt a fórumot, de én már bánom (bevallom őszintén), hogy műtét előtt elolvastam mindent itt, mert jól megijedtem. Mindenesetre gondolom mások is felnéznek majd ide a műtét előtt, így leírom, hogy velem hogy s mint volt, hogy jutottam el a műtétig.
Most 25 éves vagyok, és 4-5 évvel ezelőtt volt egy durva mononukleózisom, ami után nagyon csúnyán hegedtek be a manduláim (pici lyukak keletkeztek rajtuk), és úgy neveztem őket, hogy "holdkráterek". Ezt követően nem volt gyakori a tüszős mandulagyulladásom, viszont másfél évvel ezelőtt elkezdett fájni a vállam és 1 éve iszonyatos hajhullás kezdődött nálam. Az addig dús hajam felét kb. sikeresen kihullattam 1 év alatt. Amit még megemlítenék, hogy a lyukak a mandulákon egyre nagyobbak lettek, és folyamatosan pici mandulakövek keletkeztek ezekben a lyukakban, amik kellemetlen szájízt okoztak.
A gégészek mindig ellentmondtak egymásnak; valaki azt mondta, hogy ki kell szedni, valaki azt, hogy nem kell. Én eldöntöttem, hogy márpedig szedjük ki: szeretném, ha nem kopaszodnék meg 25 évesen nő létemre, nem lennének mandulakövek, és nem fájnának az izületeim.
Januárban lett volna a műtét, de sajnos egyéb eü. probléma miatt elmaradt. 2020 augusztusban kaptam egy jó kis tüszős mandulagyulladást (amire azt hittem, hogy mandulakövek, mivel NEM FÁJT MÁR, a házidokim mondta, hogy tulajdonképpen halottak a manduláim, ezért....). 3 hétig szedtem antibiotikumot, mire eltűntek a tüszők. Elmentem, kértem időpontot, és .... október 20-án műtöttek a Szent Imre Kórházban, Budapesten.
Műtét napja:
Bementem, első voltam, altatás, felkelés, minden fasza. A COVID miatt látogatási tilalom, így inkább lelkileg volt megterhelő, hogy egyedül kellett ébredeznem, szenvedgetnem. Nekem az altatást követően semmi problémám nem volt: nem hánytam, nem szédültem, szóval ezt olcsón megúsztam. Azonnal kaptam Voltarent intravénásan, 2 órával ébredés után már ihattam, nekem sikerült estig 2,5 kancsó teát és vizet meginnom, ebédre még könnyű leveskét is kaptam. Fájt persze, de ami iszonyat zavaró volt, hogy a folyadék állandóan kifolyt az orromon. Éjjel semmit nem aludtam, de inkább a stressztől (rettegtem az utóvérzéstől), bár persze fájt is.
1. nap:
Reggel kaptam kenyeret, tejet és felvágottat, és a nővérkék erélyesen rám parancsoltak, hogy "enni kell, edzeni kell a sebet, különben utóvérzés lesz". Úgyhogy én fogtam magam, és eszegettem. Ami inkább érdekesség, hogy nekem is a nyelvgyököm fájt még nagyon, így nehezen tudtam forgatni az ételt a számban, és hát nyiiiiilván a torkom is fájt mint a fene. Hazaengedtek, írt fel a dokker Cataflam V-t (max napi 3...mondom lol). A fájdalomcsillapító bevételét követően fél órával ettem: zöldésglevest puha tésztával és vajas zsemlét párizsival. Egy étkezés nettó 1,5-2 órát vett igénybe. Az alvás maga pokoli, óránként felkeltem inni, és leellenőrizni, hogy élek-e még.
2. nap:
Hasonlóan telt mint a műtétet követő első nap, ettem-ittam, szedtem be a gyógyszert. A gyógyszer sem mulasztja el teljesen a fájdalmat, csak elviselhetőre csökkenti. Ezen az éjszakán, tehát a 3. napra virradóan úgy keltem, hogy most biztos meghalok, olyan fülbe sugárzó fájdalom "érkezett meg".
3. nap:
Fülbe sugárzik a fájdalom, igencsak fáj, de fájdalomcsillapítóval túlélhető. A lepedék a seben nagyon nagy, nem tudom, hogy ez normális-e. Amúgy szorgalmasan eszem, iszom. Nekem a barackos ice tea (nem hidegen) nagy barátom, illetve a zöldségleves-zsemle kombó is tökéletesen működik, és nagyon kívánom a tejet (pedig sosem voltam nagy tejkedvelő). A zsemle időnként megakad a garatban, olyankor kortyolni kell egy kis folyadékot és nagyot nyelni.
Eddigi meglátásaim:
- nem tudok normálisan beszélni, fáj is, ha beszélek >>> majd jelentkezem, hogy ez mikor áll be;
- iszonyatosan idegesít, hogy sokszor az orromon jön ki a folyadék / félrenyelek és megfulladok;
- köhögtem és tüsszögtem is már, szerencsére nem okozott semmilyen problémát;
- javaslom a dinnyés/gyerekrágót, mert serkenti a nyálképződést, finom is, és így egyrészt többet kell nyelned, másrészt addig sincs dögszagú leheleted ;
- a nyaki nyirokcsomóim duzzadtak, úgy nézek ki, mint egy kis tokás malac.
Amit az én dokim mondott:
- enni és inni KELL (nem pépeset, rendes kaját jól megrágva, hogy ne legyen utóvérzés);
- akkor van utóvérzés, ha megerőlteted magad ill. egyszerre szakad le a sebet fedő lepedék (ezért kell enni, hogy fokozatosan kopjon le róla a cucc + inni is ezért kell, hogy ne száradjon ki és "zuhanjon le a cucc");
- a fájdalmat így jellemezte: "egy hét befelé az erdőbe, egy hét kifelé az erdőből" (én ezért hálás vagyok, hogy nem hitegetett);
- 3.-4. naptól lesz iszonyatosan fájdalmas > fülbe sugárzó fájdalom (ezt tapasztaltam is már);
- rágó segít a nyálképződésben, úgyhogy rágózzak (ezt alátámasztom).
Október 27-én megyek kontrollra, még jelentkezem a további tapasztalatokkal. Egyelőre azt tudom mondani, hogy tényleg nagyon rossz, iszonyat nyomorultul érzi magát az ember, de azért túlélhető. Én azzal győzködöm magam, hogy milyen menő lesz majd az unokáimnak azt mesélni, hogy "nagyanyátok egy világjárvány idején műtette meg magát". Kitartást mindenkinek, aki még a műtét előtt áll és fél! Nem kell, az orvosok és a nővérek vigyáznak ránk, otthon pedig követni kell az orvos által előírt tanácsokat (ill. engedd magadnak is kitapasztalni, hogy mi esik jól és mi nem...pl. nekem a fagyi nagyon-nagyon nem esett jól).

Sziasztok! leírom az Én történetemet. Gyerekkorom óta mandulagyulladással küszködtem, gyakran begyulladt de antibiotikummal kezelhető volt. A gyerekorvos, és később a háziorvos kezdetben nem javasolta a műtétet, szóval Én is halasztgattam. Kb.25 éves koromtól viszont komolyabb gondjaim is lettek emiatt. A gyulladás ráment az ízületeimre, 3-4 havonta begyulladt a mandulám. Végül is még 5 évig tűrtem ezt az állapotot, de tavaly már szinte minden héten beteg voltam, ráment a gyulladás a fülemre, a nyirokcsomóimra, a fogamra. Minden doki egyértelműen a mandulával hozta összefüggésbe ezeket a tüneteket, szóval rászántam magam a műtétre. A Szegedi Klinikán műtöttek altatással (31 éves voltam). Reggel jelentkeztem a betegfelvételnél, felvették az adataimat, kaptam egy nyugtatót mert magas volt a vérnyomásom, majd kaptam egy ágyat és vártam. Arról volt szó hogy Velem kezdenek 9 órakor, de sajnos az orvosnak közbe jött egy másik műtét szóval délután 4-kor szóltak, hogy az enyém elmarad. Következő reggel 9-kor jöttek értem és elvittek a műtőbe. Ébredés után fájdalmaim csak nagyon minimálisak voltak, egy-két órán keresztül oldalamon fekve folyatnom kellett a vért ki a számból. Kaptam infúziót, később pedig teát kellett innom. Délután már felkelhettem, ehettem fagyit, ami nekem személy szerint nem esett jól, ezért a lábadozás alatt sem ettem. Este már fájdogált a seb a torkomban, de tudtam aludni. Reggel ennem kellett kenyeret vajjal. Nem nagyon sikerült, de próbálkoztam óvatosan. Végül hazaengedtek délután. Otthon az evés nagyon nehezen ment, szinte levesen kívül semmit sem tudtam lenyelni, de rengeteg folyadékot ittam. Mivel az egyik mandulám gyulladt volt, amikor kivették, ezért erős antibiotikumot kaptam a Klinikán is, és otthon is szednem kellett. Emellett vérnyomás-csökkentőt, és ha fájt, cataflamot. Nem tagadom, elég fájdalmas volt cataflam nélkül az élet, de 3 óránként szedtem. 3. napon, éjszaka bevérzett az egyik sebem, hívtunk mentőt, ameddig kiértek, jegeltem. Bevittek a klinikára, ahol elállították a vérzést és újra felvettek az osztályra. Következő nap délután hazaengedtek, mert nem volt semmi gond. Aznap éjszaka újra bevérzett ugyanaz a seb. A mentő újra bevitt a klinikára, de sajnos nem tudták elállítani a vérzést, szóval vittek a műtőbe és elaltattak. Elvileg újra elégették az ereket a torkomban. A műtét után nagy fájdalmakkal ébredtem és egész nap szenvedtem. Még a teát sem tudtak lenyelni, szóval 2 napig infúziót kaptam, 3. napon hazaengedtek. Úgy nézett ki a dolog, hogy már nem lesz baj, a lepedék is szépen vált le, de 5 nap múlva éjszaka újra bevérzett ugyanaz a seb. Mentő, klinika, altatás. Próbálták egy öltéssel véglegesen elállítani a vérzést. Az altatás után egy szondával az orromban ébredtem. Az elkövetkező 2 napban ezen a csövön keresztül tápláltam magam, a vége a gyomromban volt (fecskendővel tápszert). 3. napon kivették a csövet és utána óvatosan ehettem, ha tudtam. 5 nap után hazaengedtek és még két hét lábadozás után túl voltam a bevérzés veszélyén. Én úgy gondolom, hogy mindent megtettem, amit az orvosok előírtak, szedtem a gyógyszereket, 5 hétig a lakásból nem tettem ki a lábam, nem emeltem, alig mozogtam, csak feküdtem. Nagyon vigyáztam, főleg az első bevérzés után, mégis megismétlődött még 2-szer. Azt is fontos leírnom, hogy az ápolók és az orvosok, akik műtöttek, nagyon készségesek, lelkiismeretesek voltak, mindent megtettek ami Tőlük tellett. A mai napig nem tudhatjuk, hogy mi volt a konkrét oka az utóvérzéseknek. Az orvosom szerint talán nem altatással kellett volna csinálni a műtétet, de előfordulhat, hogy a magas vérnyomásom volt az ok, de azt beállították a Klinikán az első bevérzés után. Most, közel 6 hónappal az első műtét után, a következő gondjaim vannak még: a szájpadlásom lágy része (nyelvcsap stb) a műtétek után összeszűkült, és ez nem állt helyre, szóval a mai napig nehézkes az evés. Ha nem áll vissza a rend a torkomban és fél év múlva is zavarni fog, akkor plasztikázni kell/kellene. Néha begyulladnak a sebek is, de mivel tél van, ezért ráfogom a hidegre. Összességében azt kell mondanom, hogy nem mennék neki újra a műtétnek, de kizárólag a sok komplikáció és szenvedés miatt. Szerintem Én csak 1 vagyok 100-ból, aki így járt. A klinikán is mondták, hogy nem gyakori az Én esetem, szóval bátran vágjatok bele. Az kétségtelen, hogy utána megszűnik a folytonos gyulladás, az ízületi gondok stb..szóval megéri. Ha bárkinek tudok segíteni, akkor nyugodtan írjatok.Sajnos elég tájékozott lettem ebben a témában. Kitartást kívánok mindenkinek!

Sziasztok. Dr. Szalmay Gáborral, különsképp az általa végzett rádiófrekvenciás mandulaműtéttel kapcsolatban van esetleg valakinek tapasztalata? Gondolkozom rajta, hogy ezzel az eljárással 'vetessem ki'.

Sziasztok!

Nekem röviden annyi a sztorim, hogy 17 éves korom óta folyamatosan begyulladt, végül kiszedettem 25 évesen. A műtét nem tartozik a legkellemesebb emlékeim közé, mert nem adtak elég fájdalomcsillapítót. Ha még egyszer kéne csinálni, akkor inkább altatásban csinálnám. Nem tudom, hogy jó ötlet volt e kiszedetni, mert úgy tűnik, hogy igazán nem a mandula okozta a problémáimat. Torlódtak a fogaim, és a bölcsességfogaimnál az íny alul állandóan gyulladt volt, azokat végül 34 évesen szedettem ki egy altatásos 4-es műtétben. Részben emiatt lehetett gyulladt a mandulám is, részben a gyomorsav nyalogathatta, mert refluxom is van már régóta. Nem vagyok teljesen a műtét ellen, csak azt mondom, hogy mielőtt valaki belevág érdemes körültekintőnek lenni, és megnézni, hogy nem e valami másnak a hatására gyullad be a mandula, mert a műtétnek is van rizikója főleg felnőtt korban.

[ Szerkesztve ]

Buliban hasznos! =]

Sziasztok, hétfőn műtöttek, ma már pokolian fáj!

"Ne vesztegesd az idődet arra, aki nem tart Téged érdemesnek arra, hogy Veled töltse..."

Sziasztok!

Nem tudom él-e még a csevegés, de bízom benne, hogy jön válasz! Először is nagyon köszönöm a sok infót, amit kaptam tőletek! Rengeteget segítettek, révén, hogy alig kaptam valamilyen tájékoztatást a műtétet követően.

6 hete műtöttek, elég jól viseltem a gyógyulást, bár az altatásos műtét során többször felugrott a vérnyomásom és a bal orrüregem tamponálni kellett, mert bevérzett. Nálam az 5.-10. nap közötti időszak volt borzasztó, aztán lassan elmúlt a fájdalom is.

Most azonban nem tudom hol tartok... Már nem fáj a torkom, seb sincs már rajta, de jobb oldalon a nyelvcsapom valamennyivel még leljebb van, mint a bal oldalon. A hátsó garatív húzza lefelé. Másik gondom, hogy a nyelvtövem két oldalán, az elülső garatív vonalában, mindkét oldalon, a nyálkahártya sima, fehér. Biztosan nem seb, de nem tudom mire gondoljak. Nektek volt hasonló tapasztalatotok?

Ez szerintetek a gyógyulási folyamat része lehet még vagy már szövődménynek tekinthető? A fehér rész lehet leukoplaklia? Várok még 1 hetet és ha nem múlik visszamegyek az orvosomhoz, de sokat segítene a véleményetek, hogy ez természetes-e vagy sem!

Sziasztok 5 napja műtöttek,volt itt valaki akinek rohadtul beduzzadt/gyuladt a nyelvcsap? Kapok rá antibiotikumot tegnap óta szuriba, de semi hatás, meg a nyelvcsap melett a garaton is mintha genyfoltok lennének, nem is a műtét helye fáj hanem inkább ez a nyelvcsap környéki dolgok, volt még valakinek ilyen, elmulik ?

[ Szerkesztve ]

Sziasztok! Gondoltam megosztom én is a történetemet. Pénteken műtöttek altatásban a Szent Imrében. Reggel kellett bemenni és 11 körül már toltak is be a műtőbe. Azt mondták kapok majd valami nyugi szörpöt, de nem kaptam. Miután betoltak egy kevés előkészület után kaptam egy szurit amitől nagyon durván beálltam. Majd rámtettek egy maszkot és pár perc múlva elaludtam. Mikor felkeltem első szavam volt, hogy fáj. Rögtön kaptam fájdalomcsillapítót. A műtét után elég kába voltam az altatástól, majd hánytam is, de mivel csak víz volt bennem ezért örülök is, hogy kijött belőlem az a vér amit műtét közben nyeltem. Szörnyű volt az éjszaka a kórházban, de aztán jött a másnap. Végre mehettem haza. Igyekeztem/igyekszem sokat inni napi 3-4 liter. Muszáj sajnos enni darabosat mert akkor esik le a varr. Ma van az 5.nap és elviselhetetlen szörnyű az az érzés ami most van. Ma voltam kontrollon és mondta a doki, hogy szépen levállt a sebem, de ezáltal érzékenyebb is a terület. Hát ez így van. A fülembe nyilalló éles fájdalom szinte elviselhetetlen. Én flectort szedek napi 4-et. Óramű pontossággal 6 óránként beveszem. Mondta a doki, hogy szokjak át egy másikra mert nagyobb lesz ennél a gyógyszernél a vérzés rizikója, de nagyon vigyázok szóval bevállalom. Csak ez hat. Nagyon remélem, hogy még egy-két nap szenvedés és jobb lesz a helyzet mert már ennék egy jót.

Sziasztok!
Én túl vagyok a mandulaműtéten (12.nap)+ 1 bevérzés így a 4.nap, fájdalmaim még vannak de már nem annyira rossz mint az elején .
Majd hétfőn megyek kontrolra de esetleg van e olyan köztetek aki mandulaműtét után már a babát tervezte?
Nem vagyok buta, tudom hogy sok időnek el kell telnie hogy én is 100%ig meggyógyuljak.. Az érdekel hogy ti mennyit időt vártatok? fél év vagy 1év? mit javasolt az orvos?

Sziasztok. Nekem 18 napja vettek ki a mandulaimat…. Es azota nem erzek izeket csak neha es enyhen. Alltalaban minden keseru meg a viz is vagy pedig semmilyen. Volt valakinek hasonlo tapasztalata? Koszi