Vácott tudtommal az a vízió, hogy évről évre előre lépünk, egy idő után biztos nemzetközi kupainduló lenne a csapat (tehát a 4. hely környéke az elvárás, mondjuk 1-2 év múlva), és az EHF-ben is szeretnénk az eddigi szereplésnél többet (csak a legjobb 8-ig jutottunk korábban).
Ehhez viszont játékosok kellenek. Az nem megoldás, hogy 1-2 év jó szereplés után, 20-21 éves korukban elmennek a tehetségeink. Ha valakinek élő szerződése van, annak felbontásához legalább két (a fenti példában három) fél kell: ha nem akarjuk eladni a játékost, a Fradi (vagy bármely más csapat) ajánlhat csilliárd forintot is, akkor sem kell feltétlenül lemondanunk (mondjuk) Kácsor játékáról, amíg tart a szerződése (más kérdés, hogy ha lejár a szerződés, akkor nulla forintért vihetik, pontosabban van valami aprópénz, ami jár a nevelésért, ha jól tudom - no meg mi van, ha megsérül stb., tehát nyilván van kockázat is).
Ergo ha eladogatjuk a játékosainkat, akkor egyrészt pipa leszek a vezetésre, mert megtehetnék, hogy megtartják őket (más kérdés, hogy ha esetleg a háttérben pl. a szövetség nyomást gyakorol, akkor nyilván nincs más megoldás - de akkor meg a szövetség menjen oda ahova gondolom...), másrészt pipa leszek a Fradira is, akik a nagy állami zsozsóból lassan a korábbi Dunaferres időket idézik (ami ellen a Győrrel egyetemben ők köpködtek leginkább). Gusztustalannak tartom, ami a férfi kéziben is megy: az állami pénzek 90%-át kapja két "szuperklub" - nem gondolnám, hogy a női kéziben is ebbe az irányba kellene menni (oké, a nőknél még ott van a Siófok is, no meg Sesztákvárdán is kolbászból volt a kerítés, egy darabig legalábbis).
"Bonyolult kérdésre egyszerű választ keresni helyénvaló, de ritkán célravezető megoldás" (Wayne Chapman)