Szombat estére vélhetőleg minden kiderül. Mivel a horvátok pontot veszítettek Szenegál ellen, elszállt az esély arra, hogy hármas körbeverés legyen a csoport 2. helyén (bár az az esély is csak elméleti lenne, lévén hogy legalább 4 góllal kellett volna lenyomnunk a horvátokat a 2. helyhez, és mostanság nagyon nem ez a jellemző ellenük ugyebár...), és így sajnos minimálisra csökkentek az esélyeink, a montik elleni zakó miatt.
Montenegró Szenegállal játszik szombat délután. Ha nyernek, és mi kikapunk a svédektől, akkor viszlát legjobb 8: az utolsó meccs(ek) eredményétől függetlenül max. a 3. helyen végezhetünk a csoportban. Ha nem így alakul, ha pontot szerzünk a svédek ellen, kiváltképp ha a montik elkúrják Szenegál ellen, akkor még mindig nem nyugodhatunk meg: egyrészt hozni kell a horvátok elleni derbit, másrészt (ha elég sok ponttal vezetnek) a svédek még mindig leadhatják az utolsó meccset Montenegrónak, pihentetve a kezdőt...
A fentiek miatt talán nem korai már most levonni bizonyos konzekvenciákat. A 2000-res évek elején beköszöntött aranykortól az utóbbi 10-15 évben nagyon messze kerültünk - még úgy is, hogy relatíve nagyon sok pénz ömlik a sportágba. Az okokat illetően - főleg a remek utánpótlás eredmények tükrében - meglehetősen megoszlanak a vélemények. Mint oly' sok esetben, most is kár egyszerű választ keresni bonyolult problémákra: nem gondolnám, hogy kizárólag egy bizonyos kör (játékosok, edzők, klub- és szakosztályvezetők, vagy éppen a szövetség) tehetne a rossz szereplésért: benne vannak mindannyian, de mégsem ők a főbűnösök. A fő felelős nem más, mint a közeg, amiben a fenti szereplőknek létezniük kell. A közeg, amely elszomorítóan közönyös akkor, amikor fel kellene horgadnia, amely nem tudja helyén kezelni sem a sikereket, sem a kudarcokat, amely képtelen hosszú távon gondolkodni, és amelyet pár látszateredménnyel ki lehet elégíteni (hiszen megszokhattuk (nem csak a sportban): ha a kirakat megvan, ha legalább a látszatra ügyelünk, ha fel tudunk mutatni bármilyen eredményt, akár egyetlen darabot is, az már elég a kritikus tömegnek); a közeg, amelybe minden elem (a szurkolókat is beleértve) úgy illeszkedik, mint a kirakós darabkái. Hogy stílszerű legyek egy IT fórumon: ha megvan legalább a frontend látszata, az már senkit sem érdekel, hogy nemhogy összedőlt, de egyáltalán semmilyen backend sem létezik...
Most jó eséllyel elverik a port a szövetségi kapitányon (nem is érdemtelenül: az időkérései és a cseréi (pontosabban gyakran inkább azok hiánya) bebizonyították nagyfokú alkalmatlanságát erre a posztra. Ugyanakkor a keretet nem lehet cserélni: bárki lenne is szövkap, minimum 80-90%-ban ugyanezekre a játékosokra számítana, lévén tényleg ők a legjobbak jelenleg az országban - de miért?
Hogy Tomori óta miért nem sikerült kinevelni egyetlen világklasszist sem, a szakmának hosszan kellene elemeznie, és mielőbb megtalálnia rá a választ (bár már az is késő lenne). A Győr szemmel láthatóan elengedte az elit utánpótlás képzést (becsületükre szóljon: sokmindennel próbálkoztak korábban, de igazából semmi sem működött Görbicz generációja óta - ha már Görbe, legalább 3 játékosban is felfedezni vélték a tuti utódját: közülük ketten (Pál, Lakatos) éppen külföldön próbálják felépíteni magukat valahogy, a harmadik Kellerman meg el is tűnt - a nevezettek 23-24 évesek, miközben egy Henny Reinstadt ugyanennyi idősen már évek óta szupersztár a felnőttek között...), a többi csapatban a szándék persze megvan, csak éppen egyrészt a lehetőségek jóval szűkösebben, másrészt - és igazából ez a valódi probléma - jó eséllyel a szaktudás hiányzik (belterjes az egész sportág, meg kell nézni kik ülnek különböző pozíciókban, Németh Andrástól Köstner Vilin át Hajdúig). Az irányító kérdésre visszatérve: beszédes, hogy ha új tehetségek neve merül fel a sportág berkein belül, akikbe a szurkolók szívesen belelátnák a nőikézi Szoboszlai Dominikját, akkor szinte kizárólag irányítók neve kerül szóba. A fent említett 3 irányító mindössze 23-24 éves, de máris felbukkant pár 20-21 éves (vagy még fiatalabb) új tehetség ezen a poszton: talán Simon Petra és Farkas Joha a két legígéretesebb közülük, de ott van még Kajdon, Kukely és Ballai Bori is - és akkor a 2018-as junior vébé egyik hőséről, a Lakatos Ritát váltó Szabó Kittiről még nem is beszéltem. Ez kb. 10 játékos - kizárólag irányító poszton... A nagy kérdés csak az: kiből lesz közülük a várva várt világsztár? Csak halkan jegyzem meg, hogy Görbe 20 évesen már VB-döntőn játszott... Az utánpótlás-nevelés kakukktojása Klujber, aki tökéletesen alkalmas a kirakatszerepre (legalább egy majdnem-világsztárt fel tudunk mutatni...), és Háfra is az lehetett volna - egy külön írást megérne, hogy vele mi és legfőkébb miért történt...
Bocs, ha túl hosszú lett, de ez kikívánkozott belőlem.
"Bonyolult kérdésre egyszerű választ keresni helyénvaló, de ritkán célravezető megoldás" (Wayne Chapman)