Aktív témák

• #201 guga Közösségépítő

  2006-09-28 00:12:45 #201

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Na ezt a gép történetet gyorsan lezavarom, mert látom nem érdekel senkit aztán mondom tovább a nagyapámat a mamával, meg a haveromat, akinek nem sikerült.
  
  Szóval a gép, próbáltam telepíteni az egyik vinyóra, de bad sector-os volt és ezzel ellentétben nem kicsit.
  De mivel sok csetresz volt a dobozban így inkább beraktam a saját 10gb-os vinyómat, ami már elég régen a polcomon figyelt.
  
  Majdnem sikerült rá feltelepíteni egy xp-t, amikor végül is nem
  Valamiért újraindult, aztán megint majd a tököm tele lett vele és lerugdostam az asztalról, mert ez már a harmadik nap volt.
  Mondtam, hogy gyorsan lezavarom. Végül kaptak egy modernebb gépet, s minden szép, minden jó. Jöttek, örültek s megették Robin kobzosát.
  A csetreszeket ott hagyták ajándék gyanánt, bár nem ért fel 3db nagymamától kapott zsebkendővel és még át sem öklelhettem őket kisírt szemekkel, de azért inkább én örültem, hogy adhatok, végül is kapni kell tudni.
  Nem is tudom mit vártam, talán valami kitörő örömet az arcukon vagy egy köszönöm.
  Szolgafélének éreztem magam, amikor hányaveti módon megpróbáltak kifizetni a sok nem működő alkatrésszel. Nyilván mivel nem értettek hozzá, így az Ő szemükben az mind ajándék volt, szívesen adták, nekem pedig meg kellett tanulnom kapni.
  Nem szóltam egy szót sem, én örültem, bár örömömet nem tudtam megosztani senkivel csak nyomogattam a telefont és véletlenül a szemembe villant egy üzenet, amit még nem töröltem ki az előző este.
  
  Nem sikerült!!!
  
  Sokszor elbizonytalanodom, hogy egészséges e az önbizalom és büszkének lenni az elért sikerekre?
  
  A nejem nemrég panaszkodott, hogy a nagyobbik fiam egyre többet emlegeti, hogy szeretne egyedül járni iskolába és azt is észrevette, hogy a fiamnak kellemetlen mutatkozni az anyjával a társai előtt.
  Értékrendbéli változások mennek benne végbe. Fontosabbnak tarja a barátjai előtti függetlenséget, mint az anyai gondoskodást.
  
  Nagyon szeretne önállónak, vagánynak, keménynek, kikezdhetetlennek, Istennek látszódni. Sokan mondogatják, hogy az még rendben, hogy a felnőtt bűnös, de a gyermekek miért?
  Miért ha egy tökmagot elvetek szeder fog kikélni? Tök, tök lesz belőle, bár elébb kis rügyödzés, majd kis palánta, inda, de a végén egy elbírhatatlan tök fog csüngeni a végén és leszárad.
  Én sem nézem jó szemmel azt, hogy a fiam elutasítja az anyját, mert ha majdan szüksége lesz rá és az anyja azt fogja válaszolni, hogy:ű
  
  32. Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
  33. A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
  
  A Nagymamám azt mondta, hogy kapni kell tudni, nem adni. Valahol értem Őt, mert úgy vélte Ő, hogy Isten tud csak adni, az ember csak kapni tud, de nem mindegy, hogy amit kap azt pislákoló gyertyaként éli meg, vagy mint tűzijáték.
  Mi változik? Amit Isten adott vagy a gondolataid arról, amit kaptál?
  Nyilván a gondolataid.
  
  Mondok egy egyszerű példát. Ha valaki egy fuldokló embernek kötelet dob, akkor az a végletekig hálás tud lenni. Ellenben ha egy úszó világbajnoknak dobod, akkkor megáll flegmán és megnézi milyen gyártmány.
  Mondom neked nem az az okos asszony, aki tudja fejből mennyibe kerül és melyik áruházban kapható, hanem aki a kevésből tud olyat főzni, hogy a tíz ujjad megnyalod. A Mamám tudott ilyet. A hentestől hozott sült kolbász zsírját és a piacról kukorica darát. Egy 25 literes vájlingot telefőzött, körbe ültük az asztalt és mertük rá a forró kolbászzsírt. Soha nem volt a családban olyan bensőséges a hangulat, mondom neked a Mamák tartották össze ezeket a családokat és hangulatokat. Nem merek tovább írni, mert mindjárt jön egy pszichológus és elmagyarázza miért is vagyunk mi ketten, miért is próbál engem rádöbbenteni, hogy tulajdonképpen nem akar tőlem elvenni senki, semmit. Hiába rémülten nézek körbe, körbe.
  Kapni nem tudok. Nincs aki adjon.
  
  34. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
  35. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
  36. És hogy az embernek ellensége legyen az ő háza népe.
  
  Háborúság dúl a lelkemben, nincsen békességem. Egyedül Isten tudja rá a választ és egyedül Ő töltheti be azt az űrt, ami tátong bennem éjjel ha ébredek, s reggel az első gondolatom. Már mikor fekszem le aludni is ott az a várakozás bennem, hogy holnap bizonyára tűzijáték lesz, de minden nap hoz egy 3db-os zsebkendőt, egy kis gyertyalángot, ami inkább csak füstölög.
  Mindig arra gondolok, hogy a gyéren s vékony füst az ugyanaz, aki ketté választotta a tengert, aki teremtette az embert?
  Az ugyanaz, aki szótlan ha magamban énekelek és ha könnyek gördülnek végig az arcomon, ahogy egy képzeletbéli Nagymamát örölgetek, lapogatok, őlelgetek és az vonja el a figyelmemet leginkább, hogy kell e vessző?
  
  Péld 23,14
  Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
  
  Zsid 12,6
  Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
  
  
  Sokszor elbizonytalanodom, hogy egészséges e az önbizalom és büszkének lenni az elért sikerekre?
  Kell e vessző?
  Van akit e tekintetben nem lehet elbizonytalanítani, mert vesszők tekintetében úszó világbajnok. De ha kap egy vesszőt, olyan igazit, atyait, akkor panaszosan mondja, hogy miért pont Ő?
  Nem is gondolta volna....
  Pedig igen, Isteni kegyelem, ha kötelet dob neked és nem nézed a színét. Tényleg jól mondta a Mamám, hogy kapni tudni kell. Azt is tudom, hogy unos untalan ismételgetem s már zavar.
  
  Nyilván csak a gondolataid színesek, színesebbek.
  
  Folyt. Kövjön?

Aktív témák