Aktív témák

• #213 guga Közösségépítő

  2006-11-18 20:00:32 #213

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Egy élethű paródia több, mint maszturbáció.
  
  Napokban estefelé hálni tértem és az egyik adón Gyurcsány Ferencet parodizálta egy színművész és egy pillanatra elidőztem a tv előtt s azt kell, hogy mondjam fiatal kora ellenére nagyon tehetséges művészről van szó. Ennyire élethű paródiát még nem láttam. Van olyan, amelyik egy helyben ül és deréktől felfelé mutatja a kamera, s csak a parodizált egyén hangját kölcsönzi, enyhe túlzásokkal a jellemzőbb arcmimikákat. Van aki színpadra kiállva próbál a bőrébe bújni és szórakoztatni s van ez a srác, aki maga volt Gyurcsány Ferenc, de mégis a legnagyobb hangsúlyt önmagára fektetve, mint ha Gyurcsány Ferenc bújt volna az Ő bőrébe, hogy parodista legyen s inkább a srácot ismertük fel, holott nagyon jól tudtuk, hogy az Gyurcsány Ferenc.
  Tényleg leblokkoltam, hogy lehet ennyire átvenni egy ember személyiségét? A mozgása, mimikája, gesztikuláció, fejtartás, hanglejtés. Milyen képzelőereje van ennek a parodistának, mennyire figyel egy másik emberre? Vagy a parodisták mind kémek? A legjobb megfigyelők? S tulajdonképpen ha engem parodizál és nevetség, mulatság tárgyává tesz emberek előtt nem történik más, mint egy alapos megfigyelés?
  
  Férfiaknál azt hiszem bocsánatos bűn a maszturbáció, nőkről nem tudok nyilatkozni, mert még sosem voltam és még csak vágyam sem volt, hogy nő legyek. Ellenben egy remekül beprogramozott férfi egyed vagyok, nagyon kedvelem az emberek arcát, főleg a nőkét, a hölgyekét. Azt hiszem csúnya női arc nincsen, én inkább úgy fogalmaznék, hogy némelyik kétségbeejtő, élettelen, céltalan, kiúttalan, meggyalázott és kiábrándult. S főleg a szemén látszik.
  Ha egy vonzó nő arcára ülnek ki mindezek hát meg, kell, hogy mondjam rendkívül taszító. S mindehhez nem szükségeltetik szegénység. Épp ellenkezőleg, pont azok a legkiábrándultabbak, akik mindent megtehetnek, mindent megvehetnek, pénz nem számít. Pedig valljuk be őszintén mindenki azért hajt, azért kel korábban, azért marad bent hétvégén és minden követ megmozgat egy kis pénzért.
  
  Miért van az, hogy ha valaki elérte azt a célt, amit kitűzött és nem gond a napi megélhetés, nem gond egy csekk, sőt azt sem tudja mihez kezdjen a pénzével, akkor olyan élettelenek lesznek és látni rajtuk, hogy már mindent kipróbáltak, nem alázkodnak senki előtt és még a cigarettát is olyan lehetetlenül fogják, olyan értelmetlenül fújják a füstöt. Az a füst nem kényszerűség, nem elegáns és nemélvezetes, hanem egyenesen visszataszító és még ahogy a hamut leveri. Minden mozdulatában benne van az az üresség és hogy nem igen kapná fel a fejét ha a virágoskertbe egy pápaszemes lepke szállna és nem kergetőzne, hogy mindenképpen megkaparintsa. Küldetne érte valakit és megvenné jó pénzen az egész doboz lepkét, aztán kiszórná a teraszról, magasról és viszi a szél. Nesztek parasztok, itt a szar lepkétek, ugráljatok, majd az utolsót amelyik ott maradt a kövön egy megvető mozdulattal leseperné és még höhögne egyet a szája sarkából és a szeme szegletével követve a lepkét, ahogy aláhullik szárnyaszegett.
  
  Kurt Vonnegut könyvében olvastam egyszer azt a bölcs megállapítást, hogy ha valaki elkezd mesélni valamit nagy átéléssel, hogy egy ismerősömmel történt majd belekezd, akkor biztosra mehetünk, hogy vele történt meg tegnap és még nyomasztja a friss emlék, valakinek muszáj elmondania, mert kikívánkozik.
  Ebből élnek a pszichológusok.
  Nemrég járt nálam egy ügyfél, akinek a bátyja pap és beszélt róla, hogy mennyire zavaró és fájdalmas, hogy a bátyja lelkileg kifordult és elszigetelt, üres, nem találja a helyét és állandóan próbál becsületes, túlzottan becsületes életet érni és folyamatosan csalódik meg kiábrándul. Naná, majd a zsoldoskatona is elkezd panaszkodni, hogy na ne, engem itt bántanak.
  Kérdezem tőle, hogy egy lelkileg összeomlott ember hogyan lehet lelkész? Egy vízben fuldokló ember hogyan menthetné meg mások életét? Persze vezető beosztású pap, így még a hierarchia is megköti a kezét. Néha meg kell mutatnia ki a vezér és meg kell hozni az elvetélt és hibás döntését, ami a beteg lelkéből fakad, meg kell mutatni, hogy ki az Úr. Isten valóban ilyen felelőtlen lenne, hogy rá bízna más lelkeket?
  
  Szóval egy ismerősömmel történt meg az eset, hogy azon filózott ha a felesége rajtakapná azon, hogy éppen maszturbál, akkor melyik jelentene neki nagyobb problémát, hogy maszturbál vagy azt, hogy éppen kire gondol?
  Mert, hogy maszturbál az még rendben van, hisz mindenképpen jobb, mint ha egy nővel kapta volna rajta, amint a hitvesi ágyban visítoznak, mint a vett malac.
  De miközben maszturbál kire gondol? S ha nem rá, akkor megcsalásnak számít e a dolog. Mónika! Egy jó téma a show-hoz, akár az egész országot megmozdíthatná. Máónika hát nem érti, Máónika az utca a témán hever. Fekszik mindenki a röhögéstől Máónika.
  
  Évekkel ezelőtt volt egy rövid távú kapcsolatom egy tőlem alapvetően eltérő bioritmusú lánnyal. Én reggel 5h-kor keltem, Ő meg 10h felé kezdett nyöszörögve magához térni és délben tudott válaszolni arra a kérdésre, amit már reggel 5h után feltettem magamban, hogy mi a faszt keresek én itt lent az utcán?
  Ugyanis felébredtem de se kávé, se fény, se étel. Az embernek kell, hogy legyen egy menetrendje. Felkelek, kv, wc, fürdés, kaja és indulhat a nap, van vagy reggel 6 óra. Erre még 6-kor is csak pillázok és idegesen csapkodom az ajtókat hátha felébred. Ezt később aztán meg is beszéltük, hogy nem vagyok én jobb ember nála, de mit csináljak a kieső időben, amíg Ő alszik?
  
  Így van ez a szexuális beállítottságokkal és periódusokkal is, mindenkinek van étvágya ill. menetrendje, hogy mikor jön rá a hatékonyság és azon belül meddig menne el. Néha sem az időpont, sem az igények nem találkoznak csak a hatékonyság marad, ami kikívánkozik az emberből. Így van programozva, meglát egy kivillanó bugyit, elég csak a széle és már is ágaskodik, meg kell mutatni, hogy ki az úr a házban, ki az úr az ágyban.
  Ekkor képek villannak fel akarva, akaratlanul s nem lehet felelősségre vonni senkit. Agyi áramkörök, retinák, regisztrált képek vérmérséklet szerint, amik csiklandó idegvégződésekben sülnek ki és ingerelnek testrészeket akaratunk ellenére és mozgásba hozzák az enzimeket, hormonokat egy jól bevált programnak engedelmeskedve. A szaporodás, az átörökítés a továbbadás.
  
  Ha arra gondolok, hogy ezeket a parancs érzéseket, gondolatokat és kivetüléseket nem a magam szabad akaratából hajtom végre, hanem egy előre megírt program alapján, amit emberek évezredek óta éreznek, tiltanak s megvetnek, majd eltitkolva űznek, akkor az jut eszembe, hogy ideje lerántani róla a leplet. Legyen közügy, tegyük közprédává, tudjunk egymás viselt dolgairól, gyengeségeiről, amit mindenki titkol, mert az asszony éppen mindentől fáradt és csak egyhez van kedve, hogy beforduljon a fal felé és az önkívület szabadítsa fel.
  
  Máónika, Máómika az utca a témán hever, hívjuk be a kézt a zsebbe, a politikát meg a parlamentbe.
  
  Parodizálni, nevetni, nevettetni tudni kell. Őszintének lenni is tudni kell. Nem mindegy hogy rajtakapnak, amint maszturbálsz vagy magad adod közre.
  Egyik sem természetes dolog és nem is elfogadott.
  Mindenesetre ez a Gyurcsány paródia nagyon ott volt, a srác fején belül a kivetülés, a mozdulatok, a fej tartása, a hang lejtése, amit közre adott.
  
  Nem kapná fel a fejét ha a virágoskertbe egy pápaszemes lepke szállna és nem kergetőzne, hogy mindenképpen megkaparintsa. Küldetne érte valakit és megvenné jó pénzen az egész doboz lepkét, aztán kiszórná a teraszról, magasról és viszi a szél. Nesztek parasztok, itt a szar lepkétek, ugráljatok, majd az utolsót amelyik ott maradt a kövön egy megvető mozdulattal leseperné és még höhögne egyet a szája sarkából és a szeme szegletével követve a lepkét, ahogy aláhullik szárnyaszegett.
  
  Na kire gondoltam?

Aktív témák