Aktív témák

• #211 guga Közösségépítő

  2006-11-14 09:15:05 #211

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  [QUOTE=Kettisz,2006. nov. 13., hétfő - 13:58] Nehogymár bedőljetek neki! :Đ Megrendezett volt az egész, csak azért találta ki, hogy megint mindenki róla beszéljen! :Đ Már látom magam előtt a leírt sztorit, lesz benne megmentett őzike, lefejelt rendőr, néhány jótét lélek, az egész leöntve jókora adag vaddisznópörkölttel. :Đ
  Hiába, zuglói fenegyerek, te sem vagy már a régi, folyton magadat ismételgeted! :smoker: :Đ :Đ
  Na, mit mondtam gyerekek? kicsit megkapargatjuk a felszínt, egyből kiderül, hogy nem volt szó másról, mint egy kétórás autókázásról dugóban, esőben, gyereknyüglődésben, oszt jónapot. Már ne is haragudj, ki kíváncsi erre?! :Đ :Đ [/QUOTE]
  2006.11.12. Gyémántlakodalom.
  
  Fokhagymás lehelet, tulajdonképpen annak köszönhetem az életem. Mit tennél ha kora reggel munkába menet beszédbe elegyednél valakivel és olyan erős fokhagyma illat áradna a szájából, hogy a lábadról döntene le?
  Az első lépés a lényeg, hogy védekezni kell, mégpedig lépni, oldalra kitérni. Kikerülni az irányt s a célt, a célszemélyt.
  Én bárkitől hallom, hogy jaj szeretem a fokhagymát, de nem merek enni ennél többet, mert megérzik rajtam az emberek és mit szólnak? Akkor azonnal az jut eszembe, hogy ki a fenét érdekel, hogy kinek mi jut eszébe és mit gondol rólam csak mert imádom a fokhagymát s a reggeli mellé megettem vagy 2 fejet és egész nap a számban érzem az ízét még lefekvés előtt is? Nem szoktam cifrázni elrágom gerezdenként még a vöröshagymát is úgy harapom, mint az almát és nevetek magamban azokon, akik fanyalognak egy karika hagyma láttán, hogy jaj ez büdös de finom. Én ilyenkor mindig megteszem az első lépést, mert az fontos, oldalra kell egyet lépni, kilépni a sorból, elhagyni a tömeget, amelyik tömeg módjára gondolkodik, hogy jó lesz ez így, akkor maradjon így, már megszoktuk.
  
  Megpuculom azt a fej fokhagymát és egész nap figyelem a fejüket kapkodó embereket, ahogy beszélek forgatják meg kapkodják a fejüket s próbálnak kitérni a fokhagyma illat elől, mert nem hogy megenni nem merik, még a szagát sem szeretik. Mert magukból indulnak ki és ráfogják másokra, hogy mit szólnak hozzá az emberek, közben ők azok, akik megvetik a fokhagymás leheletet.
  Mondom lépni kell egyet, a lábunkat kell használni nem a fejünket. A lábunkat kell kapkodni, aztán a tömeg úgy is jön utánunk, mert kolompolni csak mi tudunk, akik kilépnek, a bárányok meg csak bégetnek s egy báránymasszaként a kolomp hangjára figyelnek, kapkodják majd a fejüket s egyszerre fordulnak utánad. Bár van ott kutya is, nem kell hozzá kutyának lenni, hogy a tömeg téged kövessen. A kutya az csak terel, de ő is a kolomp hangjára terel, csak arra figyel.
  Főkolomposnak kell lenni, s ha egyszer rád rivallnak, hogy áhhháááááá szóval te vagy a főkolompos, akkor nem megijedni, mert mindig kettőn áll a vásár. Ha te vagy a főkolompos, akkor vagy eltapos a tömeg, vagy hős leszel.
  
  Már az indulás is nehézkes volt, a gyerkőcök kiültek a lépcsőre és szünet nélkül zörögtek valamivel és ingerült is voltam s wc-n sem voltam, hosszú út áll előttünk. Nagy nehezen sikerült elindulni, tankolni, bepárásodni és túltenni magunkat azon, hogy mit hallgassunk, melyik adót és milyen hangerőn. Közben felszáradt az ablaküveg is, lehet gyorsulni, mert már jelezték tegnap, hogy egy órával korábban érjünk oda s a nejemen is láttam, hogy feszült. Faluba bemegy 70-el, kiérve felgyorsít és közben már nyomkodja a telefont, hogy egy félóra múlva ott vagyunk Erzsi néni. Álljon ki az útra és felvesszük, sietünk. S lelki szemem előtt megjelent Erzsi néni a széles szoknyájával, ahogy igazítja a fején a kendőt és már most ott áll az út szélén egy perc múlva, nehogy lemaradjon. Közben meg kellett állnunk, mert a kisebbik fiam a felmelegedett és levegőtlen autóban és a kanyarok miatt összehányta magát és főleg attól ijedtem meg, hogy elkezdte nyeldekelni vissza a hányást. Vészstopp és ugrottunk ki a kocsiból, gyerek kiemelve és csak arra koncentráltam, hogy a gyerek feje lefele lógjon az ülésből. Nagyobbik meg a fejét dugta ki a kocsiból, hogy Ő meg fázik és hozzá látványosan reszketett. Ettől is bepöccentem, hogy tisztelje meg már a nagyobbik problémát azzal, hogy legyűri magában és csendben megvárja, amíg megoldjuk a következő problémát is, nem arról van szó, hogy tétlenkedünk, inkább tehetetlenek vagyunk. S a nejem közben áldja a pillanatot, amikor valami Isteni sugallatra berakott egy váltás ruhát.
  
  Préd 3,15
  A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
  Préd 6,12
  Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?
  Préd 7,14
  A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.
  Préd 8,7
  Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az?
  Préd 10,11
  És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?
  
  Közben újra befűtöttünk az autóba és lassan megnyugodtak a kedélyek és a gondolatom is elkalandozott, de fél szememet az úton tartva, mert tudom bár a nejem vezet, több szem többet lát. Éppen egy kerékpáros mellett haladtunk el az úton, mondtam is a családnak, hogy ez terepszínű ruhába volt, először azt hittem fatönk, majd később azt, hogy Őz, de végül kiderült, hogy egy falusi alkoholista, akit már a szürkület az úton talál és Ő az első a csehóban s már emeli is a szájához a poharat és kijönnek a szájából az igazságok, megállapítások és átkozódások, mind megfér szépen egy helyen, de arra még Ő sem hajlandó, hogy a fokhagyma illatával szembe szálljon, Ő is csak a fejét kapkodja, ahelyett hogy állná mereven, férfiasan s ha zavarná lépne egyet oldalra, az Ő fejéből is csak a gondolat hiányzik, hogy lépjen egyet oldalra. Neki is kell kolompozni egyet, hogy megmenthesd az életét, mert olyan magatehetetlen, hogy még az úton sem tudja felhívni magára a figyelmet, hogy hahó itt vagyok, lássatok. Ő inkább terepszínű ruhába öltözve megpróbál beleolvadni a tömegbe, a földbe, amelyből a tömeg vétetett és oda is tér vissza a porba. Előbb fatönknek látod, majd Őznek s a végén megmented, ahogy kell, mert egy sokat látott alkoholista, minden faluban van belőle, Ők nyitják a sort, a napot, hamarabb kelnek, mint akik a dolgukra mennek, az alkoholmámor jobban motivál, mint a vasvilla, amelynek nyele fényesíti a kérges kezet, az alkohol mámora rátelepszik és oldozzál fel önkívület, a valóság nem megjeleníthető, nem járható út.
  
  Semmi előérzetem nem volt azzal kapcsolatban, ami történt, pedig már álmodtam meg előre szegbelépést, azt, hogy kettéhasad a talpam, hogy elesek kerékpárral vagy valami, de most csak ültem az ülésbe süppedve és arra riadtam fel a gondolataimból, hogy az autó önálló életet él és a nejem is kapaszkodik a kormányba, hogy ÚRISTEN, JAJ ISTENEM MOST MI LESZ VELÜNK??? ÚR ISTEN JAJ ÉS kész, ennyit tudott kimondani. Utólag elmondta, hogy csak arra tudott gondolni, hogy a gyerekekkel ne történjen semmi. Én semmire sem gondoltam, teljesen higgadtan végigmértem, hogy 1-2 másodperc leforgása alatt letértünk az útról és egy kicsit éreztem, ahogy a levegőbe emelkedik az autó, mert megszűnt az az állandósult érzés, ahogy a kocsi mozgott az úton. Ágak csapódtak az ablaküveghez és megálltunk. A nagyobbik fiam sokott kapott és nekiállt visítozni, a nejem körbefigyelt, hogy mindenki épségben van e, megnyugtattam, hogy semmi baj, közben Bendzsó a kisebbik megkérdezte, hogy mi történt?
  Kiszálltam az autóból és konstatáltam, hogy ebből bizony nem jövünk ki. Mondtam kapcsolja le a gyújtást és hívja fel az apját.
  Apu baj van, belecsúsztunk az árokba, de nem sérült meg senki, kéne egy kis segítség.
  Apja jön, közben autósok állnak meg és megnyugtatom őket is, hogy minden rendben, senki sem sérült és segítséget is hívtunk, a harmadik után már igen kellemetlennek éreztem a kiáramló fokhagymaszagot ebben a megalázó helyzetben, de próbáltam szem előtt tartani, hogy én/mi voltunk azok, akik kiléptünk egyet oldalra, letértünk az útról.
  Aztán észrevettem a két fát, ahogy az autó megállt közöttük és korábban is volt egy fa, ott még mehettünk vagy hetvennel. Ha valamelyiket megtaláljuk, akkor már aznap este címlapon lettünk volna, hogy nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett, s valóban, tényleg így történt.
  De történhetett volna az is, hogy aki ura időnek és térnek, valamire készülvén, amiről nekem halvány előérzetem sincs, hisz minek tudjak róla, olyan vagyok, mint a vágóhídi barom, az se tudjon róla, mi az ami rákövetkezik, sőt előtte elkábítják puskával vagy árammal és utána nyugodtan várnak a sorsukra.
  Valahol kezdem érteni a korán kelő alkoholistákat, akik elsőként akarnak elmenekülni a valóság elől, ami nem járható út és miközben féligazságokat hirdetnek reggelről, reggelre a pultosnak az önkívület feloldozza őket és nem gondolkodnak többé rajta, hogy mi az mi rájuk következhet.
  
  De én szerencsés voltam, én fokhagymát ettem a teremtőm, aki aznap egy fának akart vezetni az utolsó pillanatban mikor megérezte a fokhagyma illatát elkapta a fejét és elvétette az irányt, a két fa között landoltunk, volt viszont olyan is, akinek nem sikerült. Aznap este a neten olvastam, hogy egy férfi nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett és meghalt egy 4 éves kisfiú.
  Mondtam is a nejemnek, hogy nem hiába vannak a régi közmondások, hogy lassan járj, tovább érsz.
  Csak az autó eleje tört meg és a jobb első kereket kellett kicserélni, mert leugrott a gumi a felniről. Aznap este mind a négyen otthon vacsoráztunk a meleg lakásba és iszkoltam a gyerekemmel vonatozni, ilyenkor mindig megtudja becsülni az ember az életét és hogy történhetett volna sokkal rosszabb is ha nincs az a fránya fokhagyma. Egyetek fokhagymát, életet ment
  
  Nemsokára folytatom, hisz a java még hátra van, az aranylakodalom s hogy a nejemnek még akadtak aznap koordinációs problémái s a lefejelt, letejelt rendőrről se feledkezzünk meg . No meg az öreg is elmondja a boros pincében, hogy neki mi mentette meg az életét fokhagyma helyett. A végén pedig vetítés, filmvetítés, megjelenés kötelező
  De nem eljönni kell, elég ha elgondolkodsz rajta s a fejeden belül megjelenik.

Aktív témák