Aktív témák

• #243 guga Közösségépítő

  2007-01-27 22:04:21 #243

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Dugós film
  
  
  BENNETEK, a szélessávú kapcsolat, már tudatalattitól.
  Ha netszolgáltató lennék, akkor egyszerűen benNETek lennék.
  
  Fura érzés visszanézni ezt a filmet, a kisebbik fiam Benjámin rajong érte. Esténként lefekvés előtt mindig szalad hozzám, hogy apa nézzünk filmet, kérdezem melyiket, hát a dugósat és rötyög hozzá.
  Az történt, hogy Benjámin már egy hete nem megy oviba egy kisebb műtét miatt. Van neki varrt sebe két helyen és pihennie kell, így ha a nejem délelőtt tanít, akkor én vigyázok rá, már ahogy a munkám engedi. Mert ha valaki jön hozzám, akkor rohangálok ki be, hol a műhelyben vagyok, hol futok be a lakásba megnézni, hogy nem e esett el és most ott fekszik, mert beverte a fejét vagy valami. Nem szeretem ha nem hallom, mert nem tudok figyelni senkire sem a munkámra. Az a jó ha csörömpöl vagy dobálja a legót és hozzá zajong, akkor hallom hogy minden rendben van. De ha valami lefoglalja és csak forgatja a kezébe, hogy ez mi ez. Felméri, megjegyzi az illatát, a színét a tapintását, hogy milyen hideg vagy éppen meleg. A hangját ahogy leteszi és elraktározza az agya.
  Mondom a nejem tanít közben én az ágyon fekszem és nézem a híradót, meg kapcsolgatom a tv adókat. Van vagy harminc, de soha nem találok semmi nézhetőt, nehéz eset vagyok. De azért képes vagyok ilyenkor 1-2 órát feküdni a tv előtt. Benjámin számítógépezik vagy valamit épít, elvan a tv zajára, néha felfigyel érdeklődve ha állatot lát a tv-ben.
  De most nem ez volt, Benjamin nyaggatott, hogy apa gyere nézd ezt, nézd azt, kérek enni, vagy éppen kimegy pisilni. Szóval nem hagyott nyugtot, tehernek éreztem felkelni a tv elől. Aztán erőt vettem magamon és gyere fiam a konyhába játszunk egyet. Beállítottam a kamerát, a konyhaasztalra raktam egy terítőt és eldugtam alá egy olyan tárgyat, amit már ismer. Vagy látta, használta, érintette. S néha becsaptam, kétszer, háromszor eldugtam ugyanazt és lestem a reakcióit. Ő végig nagyon jól szórakozott és nevetett, de én jobban. S azon hogy meglepődtem, ahogy megpróbált beazonosítani egy olyan tárgyat, amit minden nap lát, hogy használunk, de nem tudja mi a neve, csak azt hogy mit csinálunk vele.
  
  Vagy, amikor mérgesen, indulatosan rám néz egy pillanatra és eszébe jut rögtön, hogy ez csak egy játék hát az döglesztő.
  Az a helyzet, hogy egymással is kéne játszanunk néha ilyen játékot. Nem kell egymást ismernünk hozzá, csak leülünk egymással szemben és találd ki mire gondolok, ha meg ismersz régóta, akkor benned is vagyok. A szavaim, a hangom, az arcom, a mosolyom s ha szigorú vagyok, akkor is, de ha haragszunk is egymásra, csak egy pillanatra, tudjuk hogy csak játék.
  Az éveken át hordott harag beteggé tesz, látom a rokonaimon.
  
  Szóval játszok a Bendzsóval én úgy hívom Őt. Esetlenül kilóg a hasamon a póló, de így a jó, nem képmutató, könnyebb vele azonosulni.
  Már bántam, hogy nem terveztem a filmet előre és nem készítettem ki a tárgyakat előre, felírva a behordási sorrendet egy cetlire, gördülékenyebb lett volna, de így hogy spontán találtam ki mindent esetlen. Olyan kis egyszerű, de a fiam rajon érte és Apa azt a dugós filmet és vigyorogva várja, közben meséli hogy mit lát és bár tudja előre mi jön, mégis a magasba emeli mindkét kezét és visong, hogy Apa vicces volt.
  
  Szerintem ez egyáltalán nem vicces dolog, néha le kell ülni velük viccelődni.
  Olyankor egy kis részem benne marad s felhasználja ha felnő, lehet kemény világ lesz de csak előveszi, rám gondol, erre a filmre, segít neki túlélni.
  
  Egyszer gyerekkoromban feküdtem este az ágyon, behunytam a szemem és megpróbáltam elképzelni magamban, hogy milyen érintése van a szekrénynek. Hideg, fémes, lakkozott és gömbölyded az éle, képzeletben végigsimítottam.
  Vajon milyen lehet a széna, a szalmakazal, amit esténként a tehenek alá hordok. Aztán nem vsak a tapintását éreztem magamban, hanem az illatát és a hangját, ahogy húzom ki villával és szórom szét a tehenek lába alá. Még azt is éreztem, ahogy a villát a saját lábamba döföm a gumicsizmán keresztül és anyám szalad, hogy mi történt veled fiam. Egész éjjel lüktetett, másnap orvos, tetanusz. Két hétig otthon voltam. Pont tavasz, minden illatozott és döngicséltek a méhek minden fákon.
  Felkavaró élmény a tavasz, pont ahogy kezdődik. Tudod a sejtjeiddel, hogy vége a télnek. Szivárog a víz a fagyott talajból, szivárog a könny a fagyott lelkekből.
  
  Na találd ki mire gondoltam?
  
  A szívhez szól és öt betű. Nem, nem hegedű, mert az hat betű.
  
  [link]
  
  Hú, nagyon hosszú film :Đ kb. 180mb.

Aktív témák