Aktív témák

• #216 guga Közösségépítő

  2006-11-29 21:31:52 #216

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A számítógép, mint családtag.
  
  Van egy ismerősöm akinek van egy 10 év körüli unokája. Már több mint 70
  éves és érthető, hogy mindent szeretne megadni egyetlen unokájának aki a
  szülei válásának köszönhetően nála maradt és ő nevel a feleségével közösen.
  Bátran kijelenthetem, hogy módosak. A számítógépes korszakuk kezdetén
  ismertem meg őket és azóta is az én irányításom alatt működik a dolog
  számítógépes része. Minden alkatrészt rajtam keresztül szereztek be és adtak
  is el mert látták, hogy érdemes. Az öreg már a harmadik gépet építi az
  unokájának. Volt egy kezdetleges gép, amit felfejlesztettem nekik, később azt eladták és vettek egy akkoriban csúcsgépnek számító Celeron
  700-as konfigot egy Riva TNT2-vel. Majd 2 év múlva átépítettem nekik
  Tualatinra Gef3-mal. Az öreg sokat költ játékokra is. Mármint pc-s játékokra.
  Nem kevesebb mint 400db cd van a lakásukban a fal mellett. Bőszen járja a
  Petőfi csarnokot és rendre hordja haza a legújabb játékokat kedvenc
  unokájának. Természetesen az unokának már külön igényei vannak a játékokra
  vonatkozóan és azt szemrebbenés nélkül be is nyújtja. Nagypapa van az az
  autós amiben el lehet ütni mindenkit és olyan jókat káromkodnak benne. Vagy
  ott az a kommandós amelyikben már csak a piros képernyőt lehet látni mert
  annyi a vér. Ezek a kedvenc játékai.
  A nagyapa pedig megsimogatja a buksiját, hogy jól van aranyom hétvégére
  meglesz. Aztán hozza neki mint fiókának a táplálékot. De nagyapa ez már
  unalmas, ez is unalmas. Jól van kicsim ott a másik tudod az a
  robotos........szünet, a gyerek gondolkodik és próbálja felidézni az életében
  maximum egyszer játszott játékot. Jaaaaaa az ? Hát az szaaaaaaar.
  Egyszer szelíden megemlítettem az öregnek, hogy valami nincs itt rendjén. Az
  öreg hallgat rám mert legalább annyit tud, hogy a gépekkel kapcsolatban soha
  nem csalódott bennem. Vázoltam neki a problémát, elmondtam neki a
  különbséget. Az én fiamnak csak egy darab játéka van otthon a számítógépre a
  RE-VOLT, azzal én is nagyon szeretek játszani és szoktam a gyerekkel is
  közösen. De valami furcsa oknál fogva soha nem unja meg. Minden nap oda ül a
  gép elé egy-egy órát és élvezettel játszik. Van neki kedvenc pályája és autója, azzal játszik a legtöbbet. Mivel én magam számítástechnikával foglalkozom így
  megtehetném bármelyik pillanatban, hogy a gyereknek vagy akár magamnak is
  atom kemény konfigurációt rakjak össze. De nem teszem, az öreg unokája az
  iskolából hazahozott mentalitásával néha rákérdez, hogy neked milyen géped
  van otthon? Tudja, hogy ezzel foglalkozom és várja, hogy majd olyat mondok
  amitől elámul. Persze gúnyosan elhúzza a száját amikor megmondom neki, hogy a
  Levente fiamnak mekkora gépe van az övékéhez képest. Számomra az ő
  viselkedése nem mérvadó. Bármennyit is kaphatna a nagyszüleitől, egy
  percre töltené el őt örömmel és addig amíg valaki szembe nem dicsekedne
  neki az iskolában, hogy nekem már ez is meg van és sokkal nagyobb. Sok
  apuka és anyuka megfordult már a műhelyemben aki azzal az indokkal jött
  fejleszteni, mert az iskolában már mindenkinek jobb van és
  az ő egyetlen üntyülümük szenved mert csúfolják.
  Évente jönnek majd vissza ezzel az indokkal és nem lesz elégedett soha. Mi hát akkor a követendő értékrend ? Mit adjunk és mennyit engedjünk ? Hol az egyensúly ?
  
  Annyit elértem, hogy a fiamat a számítógép annyira érdekli csak mint egy doboz lego, nem jelent neki érzelmileg semmit. Nem könyörög és nincs is tőle
  távol. Ha kedve tartja akkor odaül és szórakozik, de egy lepke látványa
  ezerszer jobban izgalomba hozza. Nincs tőle tiltva a gép, ő dönti el mikor ül
  elé. A kortársainál sokkal többet tud a gépekről mert látja tőlem és kérdez. Mondjuk nálunk más a helyzet mert
  mindenhol csak gépek vannak és egész nap a számítógépek építésével, karbantartásával telik.
  
  
  Én csak annyit tudok javasolni, hogy tudni kell a gyereknek megtanítani, hogy
  a számítógép csak egy eszköz akár a telefon. De semmiféleképpen sem társ
  akivel együtt tölthetjük a napjainkat. Mert ha feláll a képernyő elől akkor
  lehangoló lesz a valóság és főleg unalmas. A képernyőn ő az úr és minden
  olyan gyors. Az életben viszont néha azt is mondják nem lehet..........

Aktív témák