Aktív témák

• #215 guga Közösségépítő

  2006-11-25 21:26:40 #215

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Ez kicsit olyan volt, mint mikor a bűvész előveszi a nyulat a kalapból.
  Gondolkodtál már rajta, hogy miért éppen nyulat, miért éppen kalap?
  Bármilyen jelentéktelennek tűnő dolog, azért még gondolkodni érdemes.
  Ha nem is éppen ezen, de mint végkövetkeztetés, érdemes ide lyukadni ki a végén.
  Mert az ember nem szereti a meglepetéseket, próbál előre tervezni.
  Jön a bűvész, ember gondolkodik és kitalál dolgokat, hogy vajon mi lehet benne, talán az éves költségvetés, egy nagyobb processzor, egy többet tud mobiltelefon, vagy kisnyúl.
  Nem, nem nincs olyan ember, aki nyúlra gondolna, mégis mindig azt veszik elő a kalapból
  
  Álltál már a Mikulás előtt reszketeg térddel, várva, hogy értékeljen és nyúltál már a csomagért? Érezted már azt, hogy mindjárt lecsúszik az álszakáll és oda a varázslat, lelepleződsz? Mindkét helyzet embert próbáló, én sajnos soha nem álltam a Mikulás előtt, de készülök. Gyerekként is nagyon vágytam arra az érzésre, hogy vajon mit mondd. De nem volt szerencsém, mert még én is gyerek voltam, de engem öltöztettek be Mikulásnak és egy másik iskolában kellett helytállnom nálam kisebb gyerekek előtt. Még a krampusz sem segített, csak állt az ajtóban egyik lábáról a másikra, én meg a szakállamat igazgattam és átkoztam a napot, amiért mély hanggal születtem. Kisfiú megállt előttem, előtte olvastam fel a nevét, szegény sorstársam, megtudtam érteni a helyzetét. Lehajtotta a fejét és a padlót nézte, beharapta az ajkát. Legközelebb jobban igyekezzél és dicséretes volt, ahogy segítettél a tanárnéninek feldíszíteni a termet. Összefolytak a betűk előttem, nyúltam a lábam mellé a kosárba, abban egy zsák. Az igazgató adta ide az elébb, előre gyártott csomagok. Csoki Mikulás, mogyoró, sport szelet, virgács, 2db szaloncukor. Szívesen kaptam volna én is egyet, de a kis srác nyúlt érte és kicsit pipiskedett, hogy elérje, nem mert közelebb jönni, nagyon feszélyezve érezte magát s már alig várta, hogy kívül legyen s bonthassa a csomagot csillogó szemmel. De még voltak hátra páran a névsorból.
  
  Eszembe jutott az is, hogy miután átvettem a zsákot az igazgatótól, akkor elpucolok. Iszkiri ki az ajtón, futva el messzire és akkor én is kaphatok egy csomagot. Igen ám de ki adja át, ki legyen a Mikulás?
  Én ez idáig így éltem az egész életemet, legszívesebben leültem volna a hátsó sorba, lehúzódtam volna és apró csínytevésekkel hívtam volna fel a körülöttem ülők figyelmét magamra. Mert ugye mi tagadás nagyon is szükségem van rá, hogy figyeljenek rám, hisz az éltet, abból merítek, az motivál. De felelősséget azt ne kelljen vállalnom semmiért, ugyanis ha szólítanak a nevemen, akkor vigyorogva felállok és elpoénkodom az egészet egészen addig, amíg elérem az egész osztály röhög. A tanár is mulat magában, de a nyilvánosság megköveteli az elégtételt, a szigort. Gyere ide fiam, tudod miről volt szó eddig? Háű vigyorogtam bambán aztán vakartam a fejemet és próbáltam összehozni valami sztorit, ami kapcsolódik a jelenhez és szerepel benne néhány momentum, mint osztály meg füzet, de bajban voltam. Rendben fiam, látom szép baritonnal vagy megáldva, éppen önként jelentkezőt keresek a másik iskolába, te leszel a Mikulás.
  
  Nekem mindig nyúl jutott, ideje változtatnom ezen.
  
  A Varjú Tónit nagyon nem szerettem, egy szobában aludtunk de nem voltunk barátok. Próbáltam a bizalmamba fogadni, még a szagos radíromat is nekiadtam, amit a papírboltban vettem. Nagyon szerettem bejárni a papírboltba, mert nagyon jó illat terjengett belül, szépek, érdekesek és izgalmasak voltak a színes ceruzák, a tollak, füzetek és mindig kaptam egy puszit a nagynénémtől, Ő volt a pénztáros, nagyon széles volt a mosolya. Vettem egy szagos radírt, annak volt a legjobb illata. Ügyeltem rá, hogy a celofán ne nagyon sérüljön de érezzem az illatát. Az egyik fele átlátszó zöld volt, a másik meg rózsaszín. Mint a gumicukor, pont annyi pénzem volt. Beraktam a párnám alá és elalvás előtt szagolgattam, forgattam a kezemben. Na ezt a radírt adtam oda a Varjú Tóninak, hogy valamiképpen fogadjon el barátjának. Ő volt a legerősebb közöttünk és nagyon vad volt a modora. Állandóan verekedett, mondvacsinált okok miatt is azonnal ütött.
  Másnap álltunk sorba a kollégium ajtaja előtt és elkezdett lökdösődni, addig-addig, hogy iskolába menet félúton már kaptam tőle egy pofont. Vörös voltam a dühtől, hogy hogyan bosszuljam meg.
  Bementünk egy sarki kisboltba Nugátot és Melba kockát vásárolni. Kihasználtam a kísérő figyelmetlenségét és megvártam a boltban egy pult mögé bújva amíg a csoport távozik.
  Miután elmentek felszabadultan léptem ki az utcára. Első dolgom volt, hogy a városon kívül kerüljek. Nem volt nehéz, felszálltam az első dobozi buszra. Arra nem emlékszem, hogy a sofőrnek mit kormoltam, a lényeg, hogy elvitt. Akkoriban nagyon feltűnő volt ha egy kisdiák iskolaidőben az utcán flangál és természetesen kérdőre is vontak.
  A busszal egészen a Szanazugig mentem, ott pedig a kettős kőrös összefolyásánál felkéredzkedtem egy motorcsónakra, ami elvitt a dobozi hídig.
  Nagyon jó volt suhanni a vízen a csónakkal, csendes és gyors csónak volt.
  Onnan autó stoppal és egy újabb hazugsággal mentem tovább a fényesi szőlőkig. Ott lakott a Punyi barátom, aki a tenyere között állandó frusztráltságától vezéreltetve, mindig egy radírt morzsolgatott. Akkor Ő abban az iskolában tanult és abban a padban, ahonnan én elszöktem és jelen idő szerint valami alantas hazugságnak köszönhetően az Ő ágyán feküdtem és az Ő lemezeit hallgattam. Az anyja nem ért rá velem foglalkozni, mert etette az állatokat.
  Simán beengedett és betessékelt a szobájába, hogy várjam meg.
  Nem röhögött, félt nagyon, amikor hazajött és meglátott.
  Az egész iskola téged keresett, egész nap, tanítási szünet volt és csoportokra osztva mindenki téged keresett, mondta. Megvagyok, vontam meg a vállam flegmán. Máskor nevetni szokott, ha velem van, de most átjárta a félelem, hogy köze lesz az eltűnésemhez. Nem volt egyáltalán felszabadult. Sajnos a feszültsége átterjedt rám is.
  Egyáltalán nem örültem, amikor sötétedéskor Apám rám talált. Jött a motorjával és átölelt. Lehet, erre volt szükségem? Talán akkor ezért szöktem el, hogy kicsit törődjön velem?
  Fogta a kezem és vezetett, jólesett. Kifejezetten jólesett. Azt a korszakomat éltem akkor, amikor még felszabadultan és szégyen nélkül énekeltem az utcán Kovács Katitól a ”Kék az ég és zöld a fű”-t.
  Vasárnapi gyerek voltam.
  Most 39 vagyok, de ha visszagondolok, most is beleborzongok abba a törődésbe és a kiemelt figyelembe, amibe akkor és ott Apám részesített.
  Reggelente én viszem a fiamat iskolába, és soha nem mulasztom el Őt megölelni. Kifejezetten jólesik kézen fogni és vezetni Őt. Persze ha éppen arra jön valamelyik osztálytársa és főképp ha lány, akkor igyekszik tőlem távolabb lenni és csak kurtán odamondja, na szia Apa.
  Fordított világ?
  Apámtól nem kaptam meg azt, ami járt?
  A gyerekemtől sem kapom meg azt, ami jár?
  10 éves, de már most van olyan kialakult értékrendje, hogy mit vegyen fel, és mit szégyelljen rajtam.
  
  Nem hibáztatom, de azt sem szeretném, ha később úgy gondolna rám, mint egy elszenvedett hiányt.
  Ilyenkor mindig a nagyapám jut eszembe, aki a csatornaszippantó traktorral járt és szarszagú volt a ruhája.
  Ő bezzeg odajött hozzám átölelni és azok az emberek, akik alól a szart pucolta ki megvetettek engem, hogy ilyen ember a nagyapám. Én meg adtam ezeknek az embereknek a véleményére és szégyelltem az öreget.
  Szorosan magához ölelt és nyomott egy barackot a fejemre, egyszerűen Nagyapa volt.
  Meghalt, de még ma is derűs szívvel gondolok rá. Az övé minden tisztelet, mert gátlások nélkül tudott ember lenni és a porban élt, vállalta.
  Amikor Apám a fényesi szőlőkből hazafelé vitt a motorján, szorosan átöleltem a derekát. Holnaptól jöhet egy újabb hazugság, hogy érezhessem Ő tényleg az Apám.
  
  
  Nekem mindig nyúl jutott, ideje változtatnom ezen.
  
  Éjjeli látásomban prófécikus álmaim voltak...enpera, fogtam egy gyűszűnyi, madarat. Csak én tudom mit jelent. A madár az a szabadság jelképe és nekem meglenne, de saját magam fogtam meg.
  Az ötödik nap és az ötös szám mindig a kegyelem napja, a vízözön ítéletét is csak a halak és a madarak élték túl.
  Ez a világ tűznek lett fent tartva, mondom álmodtam, biztos nehezet ettem. Mert a víz nem tudná elpusztítani a vonatokat, számítógépeket és a kommunális hulladékokat, ebbe természetesen minden beletartozik, az összes emberi alkotás és tudás.
  A fiam mikor pici volt és kint játszott az udvaron, ette a földet, a kalcium hiány, de példának is megteszi.
  A föld is megesz minket, talán nem kalcium hiány, hiányzunk a földből.
  Lassan kezdem megtanulni, hogy nem mindíg, hanem mindig. De mire megyek vele? Elfogadnak vagy jobban meg tudom magam értetni? Igyekezni kell, nem elég ennyi teher, már kölyökkorom óta küszködöm vele, egyszer fára másztam és rám pirítottak, hogy helytelenül karcoltam bele ''ide mindíg visszajövök'' s valóban visszamegyek mindig, de nem az ''í'' vagy az ''I'' miatt.
  Van ott egy patak, otthonos csobogással és megindul a lelkem rajta, ha susognak a bokrok és oltalmaznak a fák koronái, miként tették velem gyermekként. Az ember soxor tenné, hogy elmenekül minden elől, mert nincs már semmi ami választ adhatna a feszítő kérdésekre és nem vigasztal se gyerek, se asszony, se szer, se szám. Ilyenkor jól jön egy hely ahová elmész és elkiáltod magad hejjj. A választ is megkapod rögtön, a saját elhaló hangod, elnyeli a szurdok és a bokrok, majd csend.
  De legalább nem maradt megválaszolatlan.
  Dőlj le az egyik árnyékába és végy fűszálat az ajkaid közé, két tenyereddel támaszd meg a fejed alját és rakd keresztbe egymáson a lábfejed. N/A most pont olyan vagy, mint ahogy az írók megálmodták, az éneklőmesterek eldalnokolták, a festők megábrázolták. Maradj így egy kicsit, most ne mozdulj, tökéletes állapot. Már csak egy katicabogár hiányzik a fűszálad végéről.
  
  
  
  Semmi gond, van photoshop. Azért találták ki, ha valami nincs ott, akkor odavarázsoljuk. Ha megemelem a kalapom, akkor üres. Az ilyen alkalmakra tartogatom a nyulat. Meghajlok és tátott szájjal várják, hogy vajon mi lesz? Mi következik? Ki legyen a Mikulás?
  
  A francba most zavarban vagyok, írtam egy csomót és nincs kedvem már folytatni, mennék a takarót a fejemre húzni, oldozzál fel önkívület. De nyomaszt a tudat, hogy az elején mondtam érdemes a miért nyúl és miért kalapra kilyukadni, mint végkövetkeztetés, ahonnan már tudod, hogy eddig és ne tovább. Látod mindenki feláll, hátrahajtja a támlát. A moziban a legrosszabb a film vége, amikor még tart a hatás és közben tülekedni kell, pedig filmen olyan hiteles volt hogy vannak érzelmek is. Most meg ez a hideg, arcomba csap a jeges szél és esik a hó, ébresztő.
  
  Sőt, hogy egy kicsit továbbmenjek a legjobban az nyomaszt, hogy eredetileg a számítástechnikáról akartam írni, mert olvastam ezt a notebookos sztorit, de már látom, hogy közöm nincs hozzá, nekem ez nem megy. Az ember előre tervez s erre mindig a nyulat veszik elő a kalapból. Az egész történet csak annyira kötődik a számítástechnikához, hogy azon gépelem.
  
  Nekem mindig nyúl jutott, ideje változtatnom ezen.
  
  Fordítok, csavarok egyet a dolgok menetén, a műsorváltoztatás jogát fent tartom.
  
  A héjéban van A vitamin.
  
  A medve és a farkas vadászat közben ugyanarra a területre tévedtek és úgy alakult, hogy azon a területen éppen akkor egyetlen nyúl tartózkodott. Sarokba szorították és nekiálltak vitatkozni, hogy kié legyen, ki egye meg. Már civódtak egy ideje, a nyúl meg reszketett tőlük pár méterre, menekülésre esélye sem volt. Egyszer csak a magasból észrevétlenül lecsapott egy héja és elragadta a nyulat csendben. A medve és a farkas továbbra is egymást szapulták, hogy kié a finom falat. A héja közben megtelepedett egy közeli szirten és felfalta a nyulat. A medve és a farkas pedig tépelődtek, hogy miképpen sajátítsák ki maguknak a nyulat.
  A róka avéltan slattyogott. Napok óta nem csusszant le egy falat sem a torkán, s az előbb látta a sast egy nyúllal a karmai közt a magasba emelkedni, s később a szirten falatozgatni belőle. Közben belefutott a két dühös és egymással acsarkodó hebrencsbe. Ti meg mit csináltok itt? Nézett rájuk értetlenül.
  Vitatkozunk, hangozták kórusban.
  Min?
  A nyúlon, hogy kié legyen, zengték.
  
  A héjában van a vita min, mondta a róka lekezelően.
  
  Jó ez a történet a végére nyúlnak meg kalapnak? Mehetek már aludni vagy van még hiányosság, amit pótolnom kell?
  
  Nyaranta lejártunk a kórussal Tahitótfaluba egy kastélyba megpihentetni a répaszagú ülepünket pár napra . Egy alkalommal bé vörösboroztunk a tornácon és ez elhúzódott hajnal egyig. Volt egy lány a Kettisz (Katica csak ángílosítottuk a nevét), nos ő elpihent 22h tájékán. Kitaláltam ,hogy menjünk be a szobába csendben és mindenki halkan vetkőzzön le majd feküdjön le. Ebben még semmi különös nem volt mert ezt mindenki így szokta volt tenni az Isten ama nagy széles ege alatt. Ámde azt is jeleztem nekik ,hogy ha mindenki elcsitult és a Kettisz nem ébredt fel akkor utána mindenki úgy tesz mint ha reggel 7-8 óra lenne és kint borús idő . Határozottan fel is keltem majd felkapcsoltam a villanyt. Addigra a többiek az ágyakon felülve csomagolták össze a cuccaikat és öltözködtek. Lévén utolsó nap el kellett indulnunk reggeli után a buszhoz és visszamenni BP-re. Persze hivatalosan ez pár órával odébb volt. Kettisz is felébredt és ahogy elnéztük igazán rosszul érezte magát. Nem csoda 2-3 órai alvás után. Szerencsére az ügy érdekében mindenki sikeresen visszafolytotta az amúgy fuldokló röhögését. Alapos bevezető után még az ablakot is kinyitottam ,hogy ezzel is nyomatékot adjak a z alakításnak. Visszafekvésről már szó sem eshetett számára, gyanu nélkül összecókmókolta a dolgait és felöltözött. Mivel mindenki egyöntetűen ugyanazt csinálta így nem volt számára kétséges ,hogy reggel van és csupán csak nagyon borús az ég . Miután elágyazott és lehúzta a paplanhuzatot is majd szépen összerakta az ágyán a takarítószemélyzetnek ,kiment a mosdóba fogmosószettjével. Nem tudom hogy hoztuk össze de mire visszajött csak nagyon kevesen voltunk ébren mert úgy általában véve mindenki kidőlt a sok vörösbortól. Belépett a sötét szobába és nem tudta ,hogy összehozni a látottakat az előbbi élményeivel. Valamit mammogott magában és tétován felkapcsolta a villanyt. Azért annyi puca volt benne ,hogy a szokatlan helyzet gondolkodásra késztesse , na meg ugye hozzánk volt már edződve hisz nem először eszeltünk ki közösen hasonló csínyeket egymás ellen. Aztán folyt a könnye úgy röhögött ,két rét hajlott és nyeklett jobbra-balra.
  
  Ugyanezzel a társasággal a Bakonyban béreltünk húsz személyre egy tanyát vagy mittomén milyen vendégházat. Első éjszaka jól telt és szokásomhoz híven 4:30 tájékán kicsippant a csipám vagy kipiccsant na lényeg az ,hogy megúsztam a kávéfőzést és ivást anélkül ,hogy bárkit is felébresztettem volna. Sz@rni viszont ki kellett mennem a vasúti töltés aljába a susnyákba mert a wc ajtaja a hálóból nyílt. Nem kívántam zajaimmal így öt tájékán osztozni velük. Meg amúgy is miként nézett volna az ki, hogy elárasztom a szobát guga féle yóó kis todjátok mivel. Nosza séta a fák között . Legugolászás a sásba és pókszemet néztem egy keresztessel. Ébren volt vagy én vertem fel vagy a szag csípte az orrmányát ki tudja mán.
  Dolgom végeztével mint friss házas falusi legény ívás után ,megmutattam magam a köznek délcegen. Jelen esetünkben ezt a közt a bakonyi erdőkben fellelhető fa csoportulások képezték, rá is untam tíz perc után. Mi t csináljak így negyed hatkor a bakonyi erdő közepibe. Kaszáljak ,tereljek juhokat vagy fejjek tehenet? Mert azokat az alant megbúvó völgyben láttam. Tettem azt ,hogy kisétáltam a műútra forgalmat lesni vagy csak úgy belestoppolni a környékbe vagy-vagy alapon hátha felvesz valaki . Jött is a kenyeres-tejes-ószeres-viszeres helybéli ződroburos csodajelenség. Határozottan lestoppoltam és meg is állt. Itt falvakban még beszélnek az emberek egymással és nem borítják a stoppos fejére a kocsiból a csikktartót. Kackiásbajszú volt a mi emberünk mondvacsinált fehér köpenyben. Kifelé visszahajtott gumicsizmában slattyogott. Mikor megállt kiszállt és megkérdezte mit szeretnék ,hová igyekszem. Őszintén feltártam neki a helyzetet ,hogy BP-ről vagyok ,nagyon korán szoktam kelni ,ez az első reggelem ezen a számomra még ez eddig ismeretlen környéken . Unatkozom s ha van kedve hozzá elkísérem és segítek kirakodni a kocsijából az árut. Megértőnek bizonyult irányomban és imponált neki ,hogy nem vagyok egy elesett ványadt tökű aki délig pummaszt a seggszagú ágyában.
  
  Azt tudni kell ,hogy ezekben a pici falvakban csak egy bolt van és ott intéznek mindent. Ha tej kell vagy kenyér akkor azt ott veszik. Ha postára mennek akkor ugyanott teszik, ami egyben kocsma is ,de ha a meghirdetett véradáson indulna meg valakinek a bensője hát besétál abba a bótba oszt leadja. Ha szög vagy drót kell azt is ott kapja, ha gyógyszer kell akkor bémegy a boltba ,ha a lába törött akkor marad a valagán és nem megy sehová. Ezek az egyszerű vágású krumpliszedő ,sárdagasztó emberek minden egyes kenyeres vagy tejes láda megmozdítása után meginvitáltak egy sörre vagy pálinkára . Ha indiánoknál lettünk volna akkor asszonyára . Persze nem utasíthattam vissza nagylelkűségüket ,főleg mivel traktáltak minden pohárka után, hogy meséljek még.
  Csapkodták a térgyüket meg folyt a könnyük minden mondatom után, lassan úgy érezték magukat mint aki az első sorba váltott jegyet. Megígértették velem ,hogy eljövök ide este a barátaimmal akikkel jöttem és, hogy a következő évben is majd .Sőt lent a laposban van egy eladó tanya ami kicsit hézagos de nem baj mert olcsó kőműves is van , éppen itt áll mellettem a közjegyzővel és a tanácselnökkel egyetemben akik az átírást intéznék. Ez így ment picifaluról-picifalura. Szerintem 10 falunál kevesebben nem jártam. De ki bírta azt megszámolni ennyi tömény és ultra súlyos törkölypálinka után? Szédelegtem mint a bábakalács a szüreti bálban.
  Összefolyt előttem minden és csak tapodtam a földet dülöngélve.
  A sofőr észlelhette a helyzetet mert azon kaptam magam, hogy két vaskos és koszos ujja a torkomba szalad. Az elébb még az ülepét vakarta mosmeg a torkomat csiklandozza. Mi ez ha nem egyenes ági bevitel ? Ha más nem hát már ezért a gondolatért megérte elhánynom magam. Miután kiadtam magambul még a holnapit is ,belém tuszkolt egy liter hideg tejet. Kicsit helyrepofozott a dolog de aztán megint beértünk egy faluba ahol kezdődött minden visszautasíthatatlan nagylelkűségük elölről. A sofőr még egy józan pillanatomban megígérte ,hogy visszafuvaroz a szállásomhoz. Így hát bátran nekiveselkedtem a helybéliek kegyeinek. Döntöttem magamba a páleszt mán csak azért is ,hogy kiverjem a fejemből azt a két koszos ujját. Tudod milyen egy vastag fekete karimájú köröm ami hol egy orrba találja magát, ha meg viszketővel fexik akkor büdös ujjal ébred. Na egy ilyen páros ujjú behatolást szerettem volna én feledtetni magammal. Még valami foszlány megmaradt az utolsó faluból ahol abba a bizonyos bótba bent körtáncot járok hatodmagammal a szándokánra. Aztán arra már nem emlékszem ,hogy a sofőr mikor és hogyan szállított vissza de az már tiszta volt amikor hosszan beokádtam a háló közepébe . Reggel 10h tájékán az éppen ébredező punnyadt lakótársaim semmit nem értettek. Artikulálatlanul hörögtem beszéd helyett és csúszva mászva közlekedtem a fal mellett. Megmosdattak és lefektettek.
  Így innen utólag is üdvözlöm azt a készséges sofőrt aki végül is felvázolta nekik a helyzetet. Röpke négy óra alatt kialudtam magam és zúgó-sajgó fejjel elmentem jéghideg vízzel letusolni .
  Aztán este ígéretemhez híven visszatértünk a legelső faluba kicsi fényt vinni szürke hétköznapjaikba. Ha akkor este nem vigyázok és még megiszok két kupicával biza megházasítottak vón ott abba a bótba, még tán gyereket is csináltak vón nekem. A falusiak teli torokból üvöltötték velünk ,hogy hip háp huréjj-hip-háp-huréjj héjj hóó-héjj hóó. junómí opípí nájgthibinésör ,hip háp huréjj stb. Késő éjszaka gyalogoltunk ki a falu határába és még ott is visítoztak a gyönyörtől páran, hogy folyt a könnyük oszt törölték azzal a vánkos ujjukkal a szemgödrüket. Alig akarták elengedni a bokánkat végül.
  
  Francba azzal a notebook-al. Nekem mindig nyúl jutott, ideje változtatnom ezen, legyek inkább vagy mikulás?
  
  
  
  

Aktív témák