Ez egy releváns kérdés, de fejből nem tudom rá a választ, utána kellene valahol keresni, hogy melyiket tartják ilyen célra jobbnak (és persze, hogy mire alapozzák ezt). A kérdést úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy utánkövetéses vizsgálatok alapján végül cukorbetegnek bizonyuló betegeknél melyik módszer mutatott nagyobb arányban IGT-t, de ehhez az kell nyilván, hogy olyan betegek adatait vizsgálják, ahol a sima éhomi még normális volt, a terheléses már nem, vagy éppen fordítva. Mivel a legtöbb esetben már nem kezdődő IGT esetén derül ki, hogy baj van a cukorháztartással, én nem vagyok biztos benne, hogy ilyen tekintetben egyáltalán össze lett hasonlítva a két módszer. Arról nem is beszélve, hogy ha urambocsá valakit elcsípnek még éppen a normálisnál magasabb éhomi cukorral, nem fogják egyből OGTT-re küldeni, mert úgyis az lesz az álláspont, hogy várnak "merre megy a cukra", max életmódváltást javasolnak. Szóval adathiány miatt akár az is elképzelhető, hogy nem lehet kellően megalapozott választ adni erre a kérdésre.

I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando