Hangszerek: Mindenféle rezonáns torzításokra szándékosan rájátszva és azokat felerősítve próbálnak az alantas állati ösztöneinkre hatni, és ha valamelyik hangszergyártónak (Stradivari, Bösendorfer, Hammond, Gibson...) sikerül elhíresztelnie magáról, hogy az ő hangszerük aztán különösen kellemesen torzít az alantas állati ösztöneink számára, akkor ők aztán főleg horror extrapofit monopol áron adják a hangszereiket, pedig csak kétszer volt költségesebb létrehozni, mint azokat, amelyek huszadannyiba, századannyiba kerülnek, és csak másfélszer torzítanak kevésbé kellemesen...

Az előadók: Na ők meg aztán mindenféle csepűrágási eszközt a frakktól a színpadi fényekig bevetnek, hogy előhozzák az alantas ösztöneinket és jegyvásárlásra, vastapsra, csápolásra késztessenek bennünket, majdnem függetlenül attól, hogy mennyire ügyesen bírják azokat a torzításokat kicsalogatni a hangszerekből, akik meg egy kicsit ügyesebben teszik, azok meg aztán főleg horror extraprofit monopol áron adják el magukat azon éhező zenészekhez képest, akik csak másfélszer gyengébben játszanak náluk, hát még a popzenében, ahol aztán minden nyikhaj jöttment is iszonyú pénzeket kereshet, akár még rappel is...

Zeneszerzők: Hogy hány zeneszerző hányféle hangszerelési köntösbe öltöztetve adta már el azt a kb. négy-öt dallamot és ütemet, ami az Univerzumban egyáltalán össz-vissz benne van, hogy aztán azokról már ne is beszéljünk, akik ma már csak a gombot nyomják meg a szintetizátoron, hogy az kiprüttyögje magából az előre bekészített algoritmust, és akkor azt százmilliók klikkelik meg a youtube-on, no és szabnak a kicsit ihletesebb zeneszerzők főleg horror extraprofit monopol árakat a szerzeményeikért azokhoz képest, akik csak másfélszer kevesebb ihletet tettek bele, no hát még azok a milliárdosok, akik a számítógép prüttyögését adják el szerzeményekként...