"Egyébként úgy emlékszem, Fapaci mondta anno, hogy a térérzet, teresség kérdése nem releváns számára, mert a hangmérnök úgy állítja be ahogy akarja. Értem én, de valahogy csak beállítja, így annak visszaadása is egy minőségi jelzőnek kell, hogy legyen a rendszer számára."

Ezzel az a helyzet, hogy a térérzet annyira rendszer és helyiségakusztika (persze ez is a rendszer része) függő, hogy csak akkor tudnád meg mire gondolt a költő (a hangmérnök) a virtuális színpad beállításakor, ha ott lennél a felvétel keverésekor a helyszínen/stúdióban.
Szerintem otthon legfontosabb dolog, hogy "eltűnjenek" a hangsugárzók, a többi egyéni ízlés kérdése.

A torzítással kapcsolatos dolgot én sem tudom alátámasztani és denesdr sem szerintem - mivel az ő rendszeréről beszélek .. - szóval a Hypex rendszerén igencsak jön elő a tér, színpad, jólmegfoghatóság és ott aztán eléggé számháború-nyertesen alacsony a torzítás.

A térérzet véleményem szerint inkább a "beam forming" és a szoba korrelációjához kapcsolódik és ha ezt kinyitjuk, 2-3 lapoznivalóra valót lehetne itt róla fórumozni. De azt érzem, itt van az eb elhantolva.

Szerk.: a hangmérnök után. Bármilyen rendszerbe-szobába tehetem én a dolgot, ha az nem úgy van keverve.

[ Szerkesztve ]

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Szerintem ez olyan dolog, hogy akkor legyen "tér" (teresség?), amikor olyan a felvétel, ne mindig. Ha mindig teres a hangzás, akkor egy csomó dolog pontatlan lesz. Ez szerintem hiba, de van, kinek erény.

Egy felvétel szerintem mindig "olyan", hiszen sztereó felvételekről beszélünk ( most a monótól tekintsünk el ). Az más kérdés, hogy a tér teljesen egységes vagy eltolódik valamelyik irányba a hangmérnök ízlésétől függően.

509? viccelsz? A ti párbeszédetekben több hifi volt, mint eddig itt nélkületek valaha is. Szal jöjjön gyakrabban a bácsi. Jó régen nem olvastam itt ennyire élvezhető sorokat.

Disznesz: Az én rendszerem popon biztos bukás, szerintem.

Igen, nem tudom ( gondolom igen ) hallgattad-e Madonna- Vogue számát. Az valami hasonló holografikus módon szól. Az 5 méter hosszú szobában, a hátam mögött indul, aztán az énekes meg előttem a szemben lévő fal síkjából ( a dobozok mögött kb. 1,5 méterre, tőlem kb. 3,5 m-re ) indul. Mindezt egy sztereó felvételből.
Persze ez is hangmérnöki munka eredménye, de lehengerlő.

örvendetes, hogy jó a Hendrix cd. amikbe én belehallgattam, azok nem sikerültek fényesre. (mondjuk venni azért sem vettem, mert legenda ide-oda, valahogy nem a világom). Free egész korrekt.
#14983Dißnäëß : Katy Perry-t kedvelem, sőt a Dark Horse-t betettem valamilyen hifi boltban tesztelni. de rendesek voltak, nem szóltak hozzám én Miley Cyrus-ra kattantam még rá ebben a műfajban. a jelenség olyan amilyen, de a hangja brutál.
TheFatRat & Anjulie - Love It When You Hurt Me - kellemes pattogós darab, azt hiszem jól kezeli a rendszerem, legalábbis nem búg meg csörömpöl.
"vadiúj 300k-s hm erősítőből sztereón" - hasonló volt, és csak bólogattam, hogy tök jó (neeeeem), elég kellemetlen helyzet amikor realizálod, hogy annyi pénzből jóval különbet is vehetett volna az illető.
#14991kammerer : nagyobb volt picit a mélysége. de az is igaz, hogy mintha több magasa lett volna, szóval ez simán lehet az egyik ok. "Milyen a jobb mérési eredmény neked?" - magasabb jel/zaj arány, több watt. én a szettet nem állítottam át, a hangfalak ugyanott maradtak, szóval azonos pozícióból szóltak.
#14992denesdr : atyaég az a klip
#14993Mathiask : marad akkor az, hogy legyen egy korrekt mérése az erősítőnek, aztán füllel eldöntöm. ami érdekes, hogy minap hallgattam egy interjút az egyik hangfalgyártó tervezőjével, és azt mondta, hogy igen-igen, rengeteget mér, de fülre hangolja be a dobozokat. ezek szerint mégsem sikerül mindent tökéletesen kimérni vagy lehet, hogy bizonyos mértékű torzítás egyszerűen természetesebb az agynak.
#14995Tiger.huhhhh : ezzel most én sem értek egyet teljesen sőt, az ellenkezőjét tapasztalom/gondolom általában. különösen mondjuk hangfalnál tartom hibának, ha nincs rendes tere. ha jó a szett, akkor ez elképesztően élethű.

[ Szerkesztve ]

Luxman L-507ux II, Primare i22, Yamaha A-S801 // Pro-Ject Dac Box S2, SMSL SU-9 PRO // Elac Vela 408, Elac FS 147, Q Acoustics 3030i

"úgy emlékszem, Fapaci mondta anno, hogy a térérzet, teresség kérdése nem releváns számára, mert a hangmérnök úgy állítja be ahogy akarja."

Á la Fapaci...kell-e ennél több magyarázat?

Amúgy igen, minden sztereó felvétel teres, hiszen ezért találták ki, de nyilván vannak különbségek. Egyiknél "három helyről szól a zene", bal-közép-jobb, aztán meg van, hogy egy burokban ülsz és körbe ölel a muzsika, eltűnnek a falak és a dobozok. Ez az, ami hangmérnökfüggő (is), mert ha igénytelen rá a "költő", akkor fapados felvételek fognak készülni adott költővel, hiszen neki tök mindegy...

"csak a zene van"

#15001 denesdr :

Egyetértek, hiszen ha magas az utózengés, csak kóvályognak a hangok, ide-oda csapódva, amiből nem sülhet ki semmi jó ( egységes térhatás sem).

Én is valami hasonlóról próbáltam írni. Van a térérzet, hogy minden ott szól, ahol durván kellene lennie a színpadon. Meg van, amit én "teresnek" hívok. Az olyan, mintha a szobára helyeznénk a két oldalfalra egy egy hatalmas fejhallgatót (kicsit kisarkítva). Körülvesz a hang, de ez nem biztos, hogy természetes.

Mikor lejátszási listát hallgatok, adott stílusban vegyesen, akár más kiadóktól. Középen hátul zenélnek, semmi eksön, azt a következő zeneszámnál fejhallgató-hatás. Ez nem a rendszer. Nem kell mindkettőnek egyformán szólni.

Nem szotkam hibázni.

Á la Fapaci...kell-e ennél több magyarázat?

Kicsit gonosz vagy!
A többihez: Szerintem is így van, a teresség hiány szimpla hangmérnöki "igénytelenség".

Persze, de azt csak hallani véli a felhasználó, hogy úgy szól a rendszere, mintha a Mátyás templomban hallgatná.

#15009fererencz89 "Körülvesz a hang, de ez nem biztos, hogy természetes."

Na igen, itt kerül képbe a "mit akart a költő". Ha azt akarta, hogy burokban ülj, akkor a burok ott kell hogy legyen. Viszont ha nincs burok pl. ennél [link] a felvételnél, biztos, hogy a rendszer az oka, nem a hangmérnök volt lusta (rendszerbe akár a szobát is bevonhatjuk).

[ Szerkesztve ]

"csak a zene van"

Az mindenképpen jó dolog, ha a térnek mélysége is van, lásd háromdimenziósság, de ahogy beszéljük, ez eredhet többmindenből, nem csak általános minőségből.

Mikor lejátszási listát hallgatok, adott stílusban vegyesen, akár más kiadóktól. Középen hátul zenélnek, semmi eksön, azt a következő zeneszámnál fejhallgató-hatás. Ez nem a rendszer. Nem kell mindkettőnek egyformán szólni.

Továbbfűzve: Több albumon simán kihallatszik, hogy egy adott zenekar nem ugyanolyan körülmények között, beállításokkal ( persze nem lehet egy napon felvenni a teljes lemezt én megértem ) rögzítette a felvételeket, olyan dinamikai különbségek vannak a felvételek között, hogy az elképesztő.
Pl. a Vénusz együttes lemeze ( "Egy új érzés" ), itt elképesztő minőségi különbségek vannak a felvételek között ( vagy csak rossz rippet szereztem be ).

Eléggé félreértettétek a soraimat, nyílván, mert félreérthető is volt.
Nem írtam, hogy térmemtes, effektmentes, sztereóhatas mentes rendszer a jó.
Azt írtam, hogy a tér hallgatása, figyelése a legutolsó szempont a rendszer építésnél, mert a torzítás ezt befolyásolja. Kell a tér3rzet, jobbá teszi a zenehallgatast, de amit Migabi is ír, hogy a szobából kilépő mindenhol szóló akármi lenne a jó rendszer alapja ( amit amúgy sokszor átéltem ezidáig, miszerint ilyen volt a rendszerem), ez teljesen érdektelen információ.
A dobozról leválló hang jelzi, hogy minőségi a rendszer, s a sztereó hatasok kihallása is természetes, de ez olyan nehezen definiálható, s olyan könnyen becolyásolható tényező, aminek számomra már nincs iránymutató szerepe, illetve annyi van, ha ez túl zavaros, pontatlan ( a lecsengések), akkor hibát mutat. Nem jó, ha dobozok felől szól a rendszer, illetve nem szeretem, ez is hibára utal/és belépő szintet is jelezhet, de ismétlem:
A tisztasága a hangoknak, a hangok helyes aránya ( linearitás), tónusa, a teljes hang szövetessége, énekhang természetessége ( ne sipákoljon Diana Krall,stb) a lecsengések 3rtelmezhetősége, pontossága sokkal mérvadóbb, mint a "tér" mennyisége. A sztereó effektek mennyiségét ne a rendszer határozza meg, a rendszer csak legyen képes azt vissza adni, (nagy felbonás), de ezt az életszerűség kell, hogy meghatározza. S ez a hangszerhangok, énekhang terén mutatlkozik meg, ezeknek kell minnél helyesebbnek, tisztábbnak, természetesnek hatónak lenniük.
Ebben én tévedésben voltam, mert pont ilyen fontosnak ítéltem meg a visszhangosságot, ami aztán sokszor pofánvert az értelmezhetetlenségével. A jazz, vokál,klasszikus, tradicionális zenék egy része legyen rendben, legyen jelenérzet, életszerűség, s ebbe nem tartozik bele egy hegedű hangjánál a másodpercig szóló visszhang figyelése.
Igen, fordítva ültem a lovon, visszavettem a pofámból, azt hittem én vagyok a csodatévő királyság, miközben kb egy hónapja hallom, hogy mennyire másképp kell szóljon a zene ahhoz, hogy csak járjon a lábam.
Jelenleg a hangdobozok felől, kicsit kétoldalt is és közötte szól a zene, a hatam mögött, meg az űrben, meg Romániában nem szól. Aztán majd kiderül a hétvégén mások véleménye

Jólvan, akkor nem csak én követek el ízlésbeli merényletet a hifi és az agyam ellen néha. Megnyugtató.

Lenkának a Lenka című, 2008-as albuma piszok jól van elektroakusztikus létére masterelve, érdemes belehallgatni ha a műfaj bejön. Talán még az ezután jövő Two albuma is hasonló, de a legelső, a Lenka, mindent visz. Olyan klasszul "csapnak" a hangszerek, dinamika, minden.. ez fél-elektró műfajban nem megszokott. Jópofa hangzás.

Kis óvodás dalok, de láncledobónak nagyon jók
[link] (Trouble is a friend - Master-ben fent van omg)

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Nocsak?
Akkor maci szavai eddig nem hatottak? Nagyjából ez lenne a helyes út szvsz.

Eddig nem értettem macit. Mámost..most se biztos, de legalább tudom, hogy hülye vagyok oszt jóvan.

ozzy711#14997: így van, ha jól tudom, hogy visszhanggal lehet elérni a térbeliséget a felvételen.

dgyuri0123#15007: nem tudom elfogadni ezt a cinikus beszólást. Én nagyon szerettem fapaci hozzászólásait, nagy kár, hogy már nem ír ide. Amikor bemérte a szobámat, akkor egy kicsit beszélgettünk, nagyon érdekes és tanulságos volt. Mondjuk én eleve becsülöm a mérnököket, a hangmérnököket pedig különösen. Ha valaki huszonöt éven át hangmérnökként dolgozott, hangdobozokat épített, akkor szerintem érdemes odafigyelni arra, amit mond. Persze nem kötelező, de a tiszteletet illik megadni - még a háta mögött is.

A minap téma volt, hogy a koncert és a hangfelvételek különbözősége, erre eszembe jutott egy idézet: "„A hangfelvételnek nem a hangversenyélményt kell megcéloznia, hanem a rendező és a hangmérnök művészi újjáteremtése nyomán a hangverseny helyett másfajta élményben kell részesítenie a hallgatót. Ezt az újjáteremtést a mű és az előadás iránti legnagyobb alázattal szabad végrehajtani.” (Ujházy László, zenész, hangmérnök)

Egy érdekes interjú vele
Egy részlet: (...) "A koncertélmény és a hangfelvétel összehasonlítása valójában nem működik, mert nem vethetők össze egymással. Már az ötvenes évek közepén megjelentek tanulmányok arról, hogy nincs az a technikai eljárás, amellyel egy koncertélményt vissza lehet adni. Ugyanis két különböző élményről beszélünk. Ráadásul a kettő egymást nem helyettesítheti. A zenei rendező és a hangmérnök a szerző és az előadók iránti mélységes alázattal művészi újjáteremtést hajt végre, a stúdióban vagy koncertteremben elhangzottakat átülteti a hangszórók közegébe. Ez az élmény semmivel sem kevesebb, mint amit egy koncerten átélhetünk."

Persze, lehet ezzel vitatkozni, én elfogadom. Az Opus Jazzklubban többször is voltam, mindig jó volt a hang, bárhol is ültem. Sőt utána megvettem az előadók lemezeit, és otthon hallgatva azokat visszajött a hangulat

Nem mindenkinek fog tetszeni, de ők is nagyon jók voltak pár éve. Peedu Kass Momentum

A Müpában, a Bartók Béla Hangversenyteremben is remek hangversenyeket hallottam. Az arénakoncerteknél elöl sokszor túl sok volt a hangerő, de 2016-ban a Black Sabbath-koncert remekül szólt a terem második harmadában is, ahol álltunk. Joe Bonamassa a Kongresszusi Központban elöl jól szólt, hátul állítólag nem. De pár nappal később a Stadthalle D termében hihetetlenül jól szólt, mondjuk ott a koncert kezdetekor is ellenőrizte néhány ember a hangot itt-ott a teremben.

Még korábban szó volt Szabó Gáborról: a Dreams és sok másik lemeze is jó, főleg azok, amik nincsenek tele koktél jazzes feldolgozásokkal. De hát a feldogozásokat sokszor a kiadó erőltette, mint kiderült. Mivel február végén volt a halála évfordulója, egy megemlékezést idetennék, amiben sok jó zenét is összeszedtek. A legismertebb magyar jazzművész a világon

"Én nagyon szerettem fapaci hozzászólásait, nagy kár, hogy már nem ír ide."

Erre egy hatalmas +1

És erre is:

A hangfelvételnek nem a hangversenyélményt kell megcéloznia, hanem a rendező és a hangmérnök művészi újjáteremtése nyomán a hangverseny helyett másfajta élményben kell részesítenie a hallgatót.

Köszönöm. Itt a teljes cikk is, ahonnan az idézet van - nem hosszú, de érdekes.

Ez lenne hát a kiskapu? Nincs olyan előre felmentés szaga? Jézus. Ez egy blődég és nem is kicsi. Hát hallgassák az olyasmit ők. Nekem jó ahogy ezt pl. a Deuche G. látja, de paci jó lenne.

[ Szerkesztve ]

Mozgóképnél sem tökéletesen azt látjuk, mint a képalkotáskor. Lehet(ne) hajszolni a minél tökéletesebb másolását, de sokszor egyéb művészi eszközökkel hatásosabban érik el azt, hogy oda képzeljük magunkat, élvezzük azt.
Filmeknél is van olyan, hogy a kameramozgás olyan, mintha mi is ott ugrálnánk a történésben, mások egyéb képi és hangulati hatással vonnak be minket.

Nem szotkam hibázni.

Nyilván, hisz ezért van ott a rendező. Jó estben. Bár a vizuális kultúra eredendően más. Nem kell nekem a dirigensen kívül más. A példád és hozzáállásod nem helyén való. Itt

Hardcore Henry

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Vagány, de nem biztos, hogy itt fogom leginkább a főszereplő helyébe képzelni magam.

Nem szotkam hibázni.

Ne fogadd el. Szíved joga. Nekem meg nem muszáj szeretni. Ezt te fogadd el. Amúgy én is ismerem személyesen sok sok éve. És ..?

"A koncertélmény és a hangfelvétel összehasonlítása valójában nem működik, mert nem vethetők össze egymással. Már az ötvenes évek közepén megjelentek tanulmányok arról, hogy nincs az a technikai eljárás, amellyel egy koncertélményt vissza lehet adni."

50-es évek óta mit sem változott a hangrögzités... ?? Az klassz, mikor valaki ilyenre hivatkozik a 21. században.

[ Szerkesztve ]

"csak a zene van"

Így 70 év elteltével, van olyan?

[ Szerkesztve ]

Nem szotkam hibázni.

Nem érzem kiskapunak, blődségnek Ujházy László gondolatait, mert a koncertélményt eleve lehetetlen elérni, nem csak a rögzítés, hanem a lejátszó rendszer szempontjából is. A hangfelvétel az konzerv, és a konzervből sosem lesz frissen főtt étel. Más a műfaj. És én a rendező és a hangmérnök tevékenységét is művészetnek tartom, aminek joga, sőt némileg kötelessége is beletenni a saját koncepcióját, felfogását (ha van neki olyan), természetesen az Ujházy által is megfogalmazott intéssel.: "Ezt az újjáteremtést a mű és az előadás iránti legnagyobb alázattal szabad végrehajtani.”

#15022fererencz89
"Mozgóképnél sem tökéletesen azt látjuk, mint a képalkotáskor. Lehet(ne) hajszolni a minél tökéletesebb másolását, de sokszor egyéb művészi eszközökkel hatásosabban érik el azt, hogy oda képzeljük magunkat, élvezzük azt."

Pontosan.

[ Szerkesztve ]

Ha személyesen ismered, akkor sem illik a háta mögött leszólni, de mindegy.

A linkelt interjút egészében érdemes elolvasni, én csak kiszedtem egy részt:

"Magyar Narancs: Visszaemlékezéseiben Victoria de los Ángeles azt írta minden idők legnagyobb tenorjáról, Jussi Björlingről, hogy a technikai fejlődés ellenére egyetlen felvétel sem képes visszaadni igazi hangját, ami a valóságban még sokkal gyönyörűbb volt. Az elfogultság beszélt belőle?

UL: Nem, teljesen igaza volt. Az ötvenes évek mikrofonjai még tényleg nem közvetítettek úgy, mint a maiak. A mai felvételekről nyilván jobb lenne a véleménye. A koncertélmény és a hangfelvétel összehasonlítása valójában nem működik, mert nem vethetők össze egymással. Már az ötvenes évek közepén megjelentek tanulmányok arról, hogy nincs az a technikai eljárás, amellyel egy koncertélményt vissza lehet adni. Ugyanis két különböző élményről beszélünk. Ráadásul a kettő egymást nem helyettesítheti. A zenei rendező és a hangmérnök a szerző és az előadók iránti mélységes alázattal művészi újjáteremtést hajt végre, a stúdióban vagy koncertteremben elhangzottakat átülteti a hangszórók közegébe. Ez az élmény semmivel sem kevesebb, mint amit egy koncerten átélhetünk.

Az aláhúzottal egyet is értek: más a koncertélmény és más a hallgatott zene élménye. Lelkileg is másként éli meg az ember, ha ott zenélnek előtted - viszont a konzerv zene is nagyon jó tud lenni otthon.

#15028fererencz89: a quadrofónia és az 5.1 talán erre (is) lett volna kísérlet, de én az utóbbit sem szerettem meg, furcsa volt, hogy a hátam mögött is szól a zene (a közönségzaj még csak-csak egy koncertfelvételnél). A quadróról lemaradtam :-)

#15029liszi70: +1

"Persze, lehet ezzel vitatkozni, én elfogadom."
Én mindenképpen vitatkozom. De az ellenkező nézetűekkel is, ha azt mondják, hogy kell valahogyan. Ujházy pedig az idézett szöveghelyeken kell-ekről fogalmaz, ami nem jó. Más helyeken meg persze más kellekről. (Ilyen az, amikor a művész beszél a művei helyett.)

Régi vita a hifiben a hangfelvételtől a hangsugárzóig, hogy mivel a hifi eszközök távol vannak attól, hogy megközelítsék az eredeti hangélményt, hogyan érdemes ezt lereagálni. Ízléskérdés, felvételihelyszín-adottságok kérdése... satöbbi. Két fő irányzat van a hifiben és részeként a hangmérnöklésben, az egyik az, amit Ujházy mond, az ilyen hangmérnökök színeznek, torzítanak, hogy egyrészt önálló hifi élményt teremtsenek, másrészt pótoljanak ezt-azt abból, ami a felvételkészítéskor elvész (én Mocsáry Gábort szoktam itt leginkább emlegetni élképviselőjeként ennek az irányzatnak). A másik fő irányzat a pontosságé, a szikárságé, a linearitásé, amely mégiscsak az eredetit akarja visszaadni annyira, amennyire az elektronika képes erre. Általában a hifire, és általában a lemezkiadókra is érvényes, hogy valamelyiket közelítik vagy lefedik inkább e két irányzat közül.
Mindkettő szép tud lenni. Egyiket se kell, mindkettő szabad. A DG-k szikársága is tud olyan jó lenni, mint a Philipsek zsírossága, és viszont. A Pierre Verany-k technicizmusa versus a Proprius keresetlensége. Mocsáry machinációi versus Eicher-Kongshaug direktsége.
Szabad.

dgyuri123: Az is lehet.

kammerer: Igen, ezzel az okfejtéssel is egyet tudok érteni - ahogy mondod, minden tud szép lenni.

[ Szerkesztve ]

Pedig tényleg nem igazán jó példa a film a témára. A film jellemzően más logikák mentén viszonyul ahhoz a problémához, hogy technikai okokból csak vetülete a valóságnak.
Egyrészt a film mint művészet (most mindegy, hogy fikciós vagy dokumentáris), majdnem mindig még rá is játszik erre: fekete-fehér, telítetlen színű, monokróm... Vagy éppen ellenkezőleg, túlhajtja a probléma elleni eszközt. A hangfelvételezésben nincs ilyen, hogy még rá is játszana a hibáira, hogy még ahhoz képest is kiüresítené magát, mint amennyire kénytelen, vagy hogy túltelítené magát. (Hangfelvétel esetében akusztikus hangszerek komolyzenei, esetleg jazz-, népzenei felvételéről beszélünk, tehát az elektromos popzene popfelvételezése a témára nem vonatkozik, aminthogy a tömegfilm (műfaji film) sem vonatkozik a témára.)

Ez a végső megoldás szobaakusztika kezelésére?
[link] anechoic chamber - visszhangmentes helyiség

Ha a hifi rendsueren a konzerv rosszabbul szól ( ami természetes), mint a valóság, akkor nem az a megoldás, hogy meghókuszpókuszoljuk a felvételt, hanem készítenek jobb felvételt, a hifista meg készít jobb rendszert jobb akusztikával. Müanyagból nem készítünk fát, akkor se, ha a műfának szebb az erezete.

Igen, igazad van, ha csak egy szeletét nézzük a dolognak. Amit írtam, nem hasonul az egészére.

Csak egy hasonlat volt.

Nincs "tökéletes" hasonlat.

Nem szotkam hibázni.

Gyönyörű szépen halljuk a hangsugárzó radiation pattern-jét ahogy körbejárja a dobozt a figura, miközben pengeti szert.

Igen.

Ha már mozgókép... Ha koncertfilmet lehet jól megcsinálni, ami valóban élvezhetően is szól, azt miért nem lehet CD-re úgy rögzíteni, hogy hasonlítson legalább a BD kiadvány hanganyagára? Konkrétan a Yello berlini koncertjére gondolok, aminek a BD kiadványa baromi jól szól PCM sztereóban, amihez képest a CD csak satnya utánzat... természetesen szerintem. Vajon mire gondolt a "költő", mikor így elcseszte a hangzást? Mást nem említek, de lehetne... Igénytelenség magasfokon...

"csak a zene van"

A CD is sztereó PCM. De hogy mitől gyengébb, mint a BD változat, azt tényleg a költőtől kellene megkérdezni.

BD 32 bit 2300 kbps adatsebességű. Nem gondolom, hogy emiatt szólhat jobban egy 10e Ft-os kínai média lejátszóról optikán keresztül, ami erősen korlátos is ami azt illeti. 32 bit át sem megy rajta talán.

[ Szerkesztve ]

"csak a zene van"

Több mint valószínű, hogy nem attól.

Valószínűleg más a keverés és a master a bluray PCM hangsáv és a CD esetében, bár a Discogs linkből nem derül ki, hogy ki keverte a blu ray PCM hangját (az is lehet, hogy ugyanaz). Le lehet szedni a bluray hangját, és némi konvertálás után kiírni CD-re (DVD-nél meg lehetett oldani, gondolom itt is) vagy akár wav-ban hallgatni (vagy flacban).

Igazság szerint az ideális - az én tudásom szerint - a binaural felvétel lenne, egy mesterséges, emberi porccal-bőrrel identikus csillapítású anyaggal bevont mű fülkagyló mélyére tenni a két mikrofont, és így rögzíteni a felvételt. Mondjuk 96/24-ben, egyből digiben, ami 50 éve még nem létezett.

Majd ezt fej/fülhallgatón reprodukálni, így szögben, irányban, minden téren az éri el (jó esetben) ismét a fülünket, ami egyszer már annak karakterisztikája mentén bement rá.

És hogy ezt hogy lehetne szobába kihozni, nos, szerintem egy süketszobában és úgy, hogy mindkét hangszóró nem előttünk, hanem a vállunknál van, ízléstől függően X távolságra, és merőlegesen az arcunkra-fülünkre, így sugároz le nekünk.

Kb. újra kéne értelmezni az egész sztereót meg mindent.

Mert az, hogy egy bizonyos szögben halló mikrofonból egyet vagy többet előre irányítunk, amibe szintén szemből bemegy valami, az úgy nekem nagyon fura. A fül szögéből, binaural módon készíteném a felvételt, hogy élethű legyen, és akkor a közönség köhintése sztereó esetén is talán mögülem jönne már, a cselló meg onnan, ahova leült előttem.

[link] de még fejlődhet, hogy a fülkagyló tölcséres hatása még jobban beleszóljon (még mélyebben kéne ülnie). De egynek lehet nem rossz.

El fog jönni az az idő, amikor több tera anyagot fognak a világon kikukázni, mert a stereo "oldschool" lesz.

[ Szerkesztve ]

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Öö...oké

Nézd meg újra, mert a kiadó is egyezik és a felvételt is.

Polydor/Universal Music

Felvétel: Kraftwerk Berlin.

"csak a zene van"