Az emlékezet kérdéskör pont olyan megfogható, mint valakinek a leirt tapasztalata egy rendszerre nézve. Ott bukik el a logika egy-egy ilyen kérdés megvitatásánál, ahol eddig is: mindenki a saját meggyőződését hajtogatja, és a másik ember eltérő véleménye, tapasztalata, gondolatai innentől nem igazak, s rengeteg energia elmegy ennek a nemigaznak gondolt gondolatmenetnek a megcáfolására. S ez csak az emlékezetre irányul: nem emlékezhetsz, mert mások megmondták, hogy nem úgy működik és én sem emlékszem 30 évre visszamenőleg egy hangra...tehát ha én nem, és más is megmondta, akkor NEM. Nincs elfogadás a másik eltérő emlékezetére, tapasztalatára: ok, te igen, emlékszel, én nem és igy van jól...ez az audio kultúra legfőbb logikai bukfence, hisz az egyik legfontosabb tényező egy-egy rendszerben maga az ember...a maga emlékezetével, hallásával, tapasztalataival, izlésvilágával. Ebben van logikátlanság, s igy a kvantummásodpercek néha óráknak tűnnek

Amit tudunk, hogy az emberi emlékezet pontatlan, arra emlékszel, ami neked akkor valamiért fontos volt. Amire nem emlékszel, arról meg nem is tudod, hogy elfelejtetted, hiszen hát elfelejtetted . Van olyan, hogy észreveszed, hogy emlékszel valamire, ami talán megtörtént, például a deja vu. Olyan is van, hogy arra emlékszel, ami nem történt meg, lásd Mandela effektus.

De persze, emlékezhetsz egy hangra, egy jó ételre, az első csókra, bármire, mindenkinek vannak emlékei. Csak mellette kell annyi önreflexió, hogy tudd, bár ezek az emlékek neked abszolut igaznak tűnnek, ettől még lehetnek pontatlanok, vagy akár hamisak is. Sőt olyan is lehet, hogy két ember máshogy emlékszik ugyanarra, mindkettő teljes joggal hiszi igaznak a saját emlékeit, és mégis egyiküknek sincs igaza.

Philip K Dick könyveinek egyik visszatérő témája az emlékezés és a valóságérzékelés, nálam nagy kedvenc és javaslom mindenkinek, aki erre fogékony.

Bármelyik mondatodat beismételhetném, és plusszegyezhetnék rá, de nem teszem. Ugyanez a véleményem, csak én nem tudtam ilyen korrektül, kifejezően és szépen megfogalmazni.

[ Szerkesztve ]

"Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Kam Mária képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes fülrését,
Pusztító hangtárban szálfa-öklelését!
Hallá dübörgő hangjait Rút Kis Kacsának,
Kit ma képzelnétek Listen haragjának.

Ez volt ám az ember, ha kellett, a NYÁKon,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek!
Hárman sem hallnátok füle felbontását,
Parittyakagylóit, öklelő cimpáját,
Elhülnétek, látva bősz dobhártyáját,
És kit dobján viselt, giga hallócsontját!"

[ Szerkesztve ]

Amire nem emlékszel, arról meg nem is tudod, hogy elfelejtetted,

Akkor én valami csodabogár lehetek, hogy elég gyakran tudatában vagyok, hogy valamit elfelejtettem. Erre a legjobb példa talán, mikor az ember keres valamire egy konkrét szót. A szó maga nem jut eszébe, de mikor valaki rákérdez, hogy ez volt vagy az volt, pontosan tudja, hogy nem azt a szót keresi.
Másik, hasonló példa a passzív nyelvtudás.

[ Szerkesztve ]

Nem értetted meg, pontosabban szerintem nem arra gondolt, amit levettél belőle.

[ Szerkesztve ]

Én értem, ti akarjátok fekete-fehérre leegyszerűsíteni az emlékezet működését.

"ti akarjátok fekete-fehérre leegyszerűsíteni az emlékezet működését"

Dehogyis, pont ellenkezőleg. Az a banális leegyszerűsítés, hogy "minden úgy van, ahogy épp érzékelem". A dolog ettől sokkal bonyolultabb, az emlékezés is. Épp erről folyik a diskurzus.

Pont ezért írtam a hozzászólásom, mert az emlékezet nem fekete-fehér, sőt, pont ellenkezőleg.

Amit te írsz, az az a helyzet, amikor emlékszel valamire, csak nem tudod előhívni, nem jön a nyelvedre az adott szó. Vagy passzív nyelvtudásod van, és egy élethelyzetben kiderül, hogy olyan szavakra emlékszel, amikről nem is tudtál. (Ugyanígy szagok, képek vagy bármi más is előhívhat olyan emlékeket, amelyek létezéséről már megfeledkeztél)

De olyan is van, hogy elfelejtesz valamit. Arra nem emlékszel, hogy 20 éve március 19-én mi történt az angolórán az iskolában. Aznap meg másnap minden bizonnyal emlékeztél rá.
Vagy demenciád van, és egy tök ismeretlen ember bemutatkozik, hogy ő a gyermeked, akit te neveltél fel 20 évig.

Aztán olyan is van, hogy nem képződnek emlékek. Feltűnt, hogy amikor új munkahelyed van, az első utad a munkába sokkal hosszabbnak érződik, mint a századik utad? Pedig az eszeddel pontosan tudod, hogy ugyanazt a távolságot ugyanazon az úton, ugyanannyi idő alatt tetted meg. És mégis. Na ez ezért.
De a gina nevű drog is ezt csinálja, tudod, amit italba szoktak csempészni. Az áldozat végig tudatánál van, másnap mégsem emlékszik semmire.

Olyan is van, hogy bizonyos emlékek a tudatalattidban vannak. Hipnózissal elő lehet hozni olyan emlékeket, amiről alapesetben nem is tudsz, hogy léteznek.

Pont ez a lényeg, hogy mindenki sziklaszilárdan igaznak gondolja a saját emlékeit, én is, te is. Mindeközben meg tudjuk a józan eszünkkel, hogy mennyire megbízhatatlan és esetleges az emberi memória. Ettől olyan érdekes ez az egész.
Szóval mindent rá lehet mondani, csak azt nem, hogy fekete-fehér.

[ Szerkesztve ]

Ég a napmelegtől a kopár sík szarja,
Híg emlékfoszlányok heverésznek rajta.
Egy, csak egy emlék van talpon a vidéken,
Hogy fiú-e vagy lány, azt se tudja éppen;
Széles országútra ferde bambán bámul,
Ferdül nehéz bortúl? Dehogy! A ginátúl!
Attól néz, csak néz fülére hajolva,
Mintha nem is a Jazz Pharma gyártotta volna!

[ Szerkesztve ]

Ezhüje

És 461@ úgyszintén 💟

[ Szerkesztve ]

"I don't know half of you half as well as I should like; and I like less than half of you half as well as you deserve."

Úgy vélem, hogy egy konkrét élmény berögződése mellett nagy jelentősége van az élményhez kötődő memóriának, azaz nem elég magát az élményt (festményt, vagy a hangot) elraktározni, hanem az ehhez tartozó benyomást, megitélést is el kell tudni raktározni, bevésni, pont úgy, ahogy az ABC-t, a neved, vagy a telefonszámokat sokan, szorzótáblát...versekről nem is beszélve (pl Kamm Mária verseit ugye), s később a vissza idézésnél az emlékhez fűződő benyomások (az Orion HS282 nem ment túl mélyre, de ami mélyhang volt, az nagyon tetszetős volt, nem volt nagy hangerő, de a közép-magas hangok és összességében amit tudott, az kellemessé teszi a hiányosságai ellenére, a CAT5 kábel nyitott, levegős hangúvá tette a dobozt a mezei sodrott kábelhez képest, simább mélytónust adott, és ezeket sorolhatnám a végtelenségig) segitenek abban, hogy egy-egy emlék hitelessége megmaradjon, olyan emlékeké, amik sok éve történt események. Tehát az emlékek nem kizárólag hang és képfelvételek sokasága, hanem az ahhoz kapcsolódó tulajdonságok memorizálása, ami viszont nagyon sokáig megőrizhető, ha valakinek van hozzá képessége, s ugye az vitathatatlan, hogy az emberi memória fejleszthető és esetenként elképesztően erős, szinte végtelennek tűnő. A hangdobozok hangját is hasonlóképp raktározza el az agy, nem tud mikrofonos felvételt késziteni, de kapcsol annyi információt a hallott hanghoz, amivel nagyon részletes képet tud lefesteni, és a részletes tulajdonságok leirásával, vissza idézésével (mint egy vers, tankönyv, stb) behatárolja önmaga részére, hogy milyen hangot fog hallani. Mindez pusztán memória, készség és tanlás kérdése, innentől az emlékezet hitelessége, pontossága memória által behatárolható.
Tehát egy hangdoboz hangja mélybehúzó, kiemelés mentes, testes, viszonylag visszafogott középtérrel, jól terjedő, részletes magastartománnyal, összességében meleg tónusú, de nem eléggé teres, nem vállik le a hangdobozról a hang, csak a kettő között rajzol sztereó teret, de mélysége kevés....ezt az információt elraktározod, s igy ha legközelebb találkozol ugyanezen tulajdonságokkal másik doboznál, vagy akár ennek a doboznak a hangjával, akkor a memóriád össze fogja rakni a raktározott tulajdonságok miatt az emlékképet, amit 30 éve elraktároztál magadban. Véleményem szerint ez teszi hitelessé az emlékezetet egy-egy embernél, ha ezt valaki elfelejti, akkor jönnek a tévedések, s igy működik sok dolog megitélése, memorizálása, emlékekké tétele. Mindez saját vélemény, nem tudományos, nem olvastam semmit a kérdésben, tehát szubjektiv, én ezért tudom elfogadni egy-egy saját emlékeire támaszkodó véleményét egy erősitőre, kábelre, hangdobozra vonatkozó véleményét. (bocsánat a túlbeszélésért, biztos erős volt a kávé).

Szerencsére talált egy illetőt aki "megjavította" a pionner pl-30-asát, így mostmár az is rendben van.

A Creek Evolution erősítőkkel van valakinek tapasztalata?
Milyen hangképe van, mennyire teres, részletező, stb.

Persze nem mindegy, melyik Evolution. A Creek (Mike Creek) eredendően annak a bizonyos angol iskolának az egyik legeklatánsabb megtestesítőjeként alakult meg és működött, és tartott meg ebből a karakterből máig sokmindent. Sok nagysikerű típussal, főleg éppen az erősítők között. Szépen, kulturáltan, hallgathatósan szóljon, az volt az elsődleges, józanul árazott készülékekkel.
Az Evolution-ökkel kezdődött nagyjából az az irányzat, hogy "modernizálja", "divatosabbá" tegye a Creek hangot a 2000-es évektől - lásd, "részletezőbb", energikusabb, konkrétabb, fényesebb hang, részben megőrizve a korábbi Creek erényeket, de ahogy jövünk a máig az Evolution-ökkel, annál inkább "modernizált" a hangvétel - és persze Kínába áthelyezett a termelés.
Az Evolution 1 és 2 például kapcsolásában még közel áll az én jellegzetesen "angolos" Music Hall-omhoz (Roy Hall régóta a Creek amerikai forgalmazója), de hangjában már benne van az a "modernizáció" is, amit mondtam. Az Evolution 5350, 50A, 100A már egyértelműbben "maiak". Te valószínűleg a "maibb" irányt szeretnéd, de ízléstől függetlenül széles körben elismert, népszerű készülékek, józan árazással - tehát nem tipikusan ár-érték bajnokok, mint például a Cambridge akar lenni, hanem megkérik az árat, de nem luxuspresztízsárat. Más hasonló angol márkák is meg-meglépték ezt a hangkarakterbeli korszakváltást - Arcam, Audiolab...

Szerk.: ...hangkarakterbeli és kínaizálódási korszakváltást...

[ Szerkesztve ]

Konkrétan ilyenről van szó, azért kíváncsi lennék, hogy a Marantz PM8000 A-osztályával szemben mit tapasztalnék a kettő közt.

[Altec 19]
Olyan mintha csúnyán berezonálna a hangfal, de közben kiderült hogy csak ilyen a zene

Érdekes csata lenne, elvileg egy kicsit "magasabb kategóriájú" a Marantz, de annyi "kategóriakülönbséget" már ki lehet egyenlíteni ügyes tervezéssel, ügyes árazással. A karaktereik-tónusaik nem állnak messze egymástól, nagyjábólkörülbelültöbbékevésbécirkavalahol a Tigrincs-Magnum és a Marantzod közé lenne várható az Evolution 2 karaktere egy hármas versenyben - kivéve, hogy a PM8000 talán kicsit semlegesebbnek, megfontoltabbnak tekinthető.

A te gondolataid megint ferde utakon, tilosban járnak. Megzavarta őket a Menő Manó.

Kéne annak a rendszernek sok csillapítás a falakra.

Böhöm nagy dobozok, de a basszus valamelyest feltekerve... Ajaj!!!

Van egy ilyen pár eladó, pici pénzért a Hifipiacon.

Azért nálam elférne...

Türűűűdrááá!

Akkor, ha megengeditek, ha nem, ismét megállapítom az Ant LE - k nagyon kerek dolgok, ezek olyan szépen zenélnek feleim, hogy könny fakad a szememben, pedig nincs itt semmi különös, sőt a dobozaim belépőek, és mégis, lám-lám, nagyon jó ez így, még a jazzy rádió is oké, ma, ez egy ilyen nap, jelentem itt minden rendben, kerek ez az egész, élvezem

"Megérkeztél"? Örülünk.

Asszem, meg. Már csak apróságok jönnek, pl. egy jó koax, de aztán idénre ennyi. Mostanság nagy a nyugalom

Tanusithatom, valóban jó hangú cucc

Hát ennél azért kicsit nagyívűbb hozzászólást reméltünk a témában... Na de majd kammerer!

Fülhallgatóról korábban másutt, hangdobozról ennél a hárásó gyereknél volt alkalmam meghallgatni ezt az ANT LE-t, az Ant DAC-kal is. Hangdobozok hárásó Castle Knight 5-je (mod a'la Tüű Károly) és Tigris éppen kísérleti hangolás alatt álló Cantonja volt, amely valaha GLE 490.2-ként került ki a gyárból, de ma már csak nyomaiban emlékeztet eredeti önmagára, ez majd külön megér néhány mesét Tigris részéről is, részemről is (azóta a hangolása talán nyugvópontra jutott, számottevően másképp, mint ahogy hárásónál vagy éppen tapaizonál volt hallható). Az Ant LE erősítő versenytársa Tigris Magnum MF-MP 160 elő-vékfoka volt - by Tony Relph, ex Rega. Források Bluesound NODE 2 a saját DAC-jával vagy az Ant DAC-kal és Marantz NA-6005, szintén hárásó és Tigris arzenáljából. Kábelek tekintetében Zu Libtec, TMP IC, Kondo KSL IC versus Tara Labs-Cambridge variációk swingerklubja, mindenki mindenkivel.
Szóval, az Ant (LE). A hangja szépségén jól érezni a jópofa csöves alapokat, a fürgeségén pedig a hibridszerűséget (lásd a Tompi által Direct Tube Drive-nak nevezett speciális kapcsolást). Az általa kezelni bírt frekvencia- és hangerőintervallumban szebben, kedvesebben, fürgébben, informatívabban szól, mint a versenytársai többsége a 150-200ezer forintos ársávban. A középtartománya kifejezetten üde, és szépen-fényesen adja a prezenszet is - ergo, a tere is informatív. Jó hallgatni azt, amit jól tud, sőt, nem csak jó hallgatni, hanem kifejezetten élményszerű is, visz magával.
De azért bizonyos határokon túl már érezni rajta, hogy szép a bors, de kicsi. A szubmélyei le-legömbölyödnek, és torzabbak is kicsit, mint a sáv többi része, valamint éteri magasságokba se nagyon merészkedik - lásd, Ikárosz-szindróma. Inkább a felsőmélyek-alsóközepek adják a hangja testét. Az Antnál egyébként semlegesebb, eszköztelenebb karakterű Magnum például jóval stabilabban megy le a szubmélyekig és fel az ultrahangokig, illetve könnyebben elbánik sikerületlenebb hangfelvételekkel, igaz, két-kétésfélszer drágább kategóriájú erősítő, tehát el is várjuk tőle. Az Ant kicsit zavarbahozhatóbb, kibillenthetőbb, mint a nagy hangtömegekkel félkézzel is elbíró Magnum MF-MP 160 - utóbbi ugyebár jóval drágább. A Magnumnak persze nincs "csöves karaktere", az Antnak pedig van - az a bizonyos jó értelemben vett "csöves karakter", a hibrid frissesség mellett.
Kevéssé érezni az Anton, hogy afféle néhánywattos zseberősítő, sokszor mutatja magát izmosnak, bár másképp, mint például egy 47Lab törpe. Csodát szerintem nem tesz az Ant (csodák nincsenek), de tényleg nagyon jó vétel, igen jó hangszer a belépő szintű áráért, és sokféle rendszerbe beilleszthető, barátságos a partnereivel - a hangja is barátságos.

Más érdekes összehasonlítások is voltak, azokról talán legközelebb.

Tűkön ülök...

Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény.

Óhh ez nem összefoglaló volt részemről, csak bedobtam ide mit egy napi posztot egy blogba.

Dehamár Igazad van az Ant és a Magnum mélyeivel és magasaival kapcsolatban, tisztán technikailag nézve ez ilyen. Azonban kihagytad, hogy a Magnum moddolt verzió és elég erősen belenyúltatok. Gyári állapotában meg a fene sem tudja, viszont,, ha meg azt nézem, hogy amint írtad is a közép és a felső közép tartomány igen csak üde, fürge etc., de szerintem itt dől el a zene ezeken a tartományokon. Az biztos, hogy én az Antok alá már nem mennék, ezen tartományokon, hisz itt van az élet a cső! és az ének is ezen tartományokban van legjobban jelen, lehet ezért is érzem, hogy ez nagyon kerek így, másképp írva inkább áldozok a mélyből/magasból csak ennyire eleven legyen az előadás. Ha a semlegesség a fő szempont, akkor a Magnum jobb ez tény, de kinek pap kinek a papné A belépő szintet pedig kikérem magamnak az Antok nevében, mert sok sok közép vagy isten ments felsőbb kategóriájú amp nem tudja ezt. Meg azt se felejtsük el, hogy a Magnum hiába volt régen 2x drágább mint az Ant, de az akkor is kategóriája kimagasló erősítője volt, ami még sokat változott is előnyére a moddal. Én ugyan nem választanám, mert nekem kell a cső, de ha ma árazni kellene azt a hangot tehát a elő és végfokot simán a millás kategóriába raknám, hang alapján. Bár ez a két amp két világ, jó volt bele látni a "másik" világba, de én maradok itt ahol vagyok.

Kieg: Node2I változatom van, nem a sima, ez az újabb és elvben jobb változat.

Most olvastam vissza, picit támadó élt érzek saját írásomban, de kérlek ne vedd magadra, eszembe sincs támadni a véleményed vagy téged mert korrektre leírtad a lényeget. Ez a két féle világ, két féle megszólalás, azt meg majd mindenki eldöntheti kinek mi. Kíváncsi leszek majd , ha végére értek a projektnek milyen lesz. Bár az a Sabre amit most Tigris beújított félek nem lesz a szívem csücske, de elfogom fogadni.

TMP Ant on the bridge with Magnum Elephant,
'Do you hear our rumble? That's really relevant!'
So tweated the Ant, between his small lips,
And twisted in his six legs with a smile in cheeks.

Didn't say a word the mamutible Magnum,
Only went and went still in his column.
Have the Ant six legs, so they call him sixy,
But if he bump below the Magnum, isn't sexy!

"A belépő szintet pedig kikérem magamnak az Antok nevében, mert sok sok közép vagy isten ments felsőbb kategóriájú amp nem tudja ezt."

Na de arról volt szó, hogy "nagyon jó vétel, igen jó hangszer a belépő szintű áráért". Vagyis az ára belépő szint. 150-200 Ft az belépő szintű ár egy erősítőért. Nincs mit kikérned az Antok nevében, mert ott (is) dicsérve voltak!

Nagyon egyébként nincs az a Magnum moddolva, tápvezetékcsere, egy opamp-csere az előfokban, hangszóróaljzatcsere, nagyjából ennyi. Ma (is) kb. 450ezer környéke lenne az ára.

Még nem hallottam azt a Nuprime-ot, Tigrincs nagyon dicséri - na de Tigrincs egy Hűbele Balázs!

A Nuprime csak a sodrott tescossal az igazi...
Tavasszal meghallgatjátok,addigra hátha lesz futómű is, vagy előre lépés a Nuprime-n belül

Kam Mária ferdítése:

A Hangya és a Magnum mentek a hídon,
"Hallod, hogy dübörgünk? Füllel alig bírom!"
Így szólott a Hangya, jobban mondva csicsergett,
Közben hat kis lábán föl és alá ficergett.

A Magnum csak ment, s terelgetett némán,
Nem szidta a Hangyát, csak óvta a sétán.
Óva figyelgette, mert hatláb is megbotlik,
S Magnum alá lépvén a Hangya megkotlik!

[ Szerkesztve ]

Ahogy én tudom, a biztik is mentek a levesbe, az egymaga nagy lőrelépés. Az árát én nem tartanám 450k-ra, legalább is ilyen hangot eddig én még nem hallottam ebben az ársávban, sosem sehol.

Nuprime: Ez a Tigrincs nagyon nagyon halad az igazi sabre féle hanghoz, valahogy észre téríthetnéd, mert rám nem hallgat. Mániája lett a zene szétszedése is Tavasszal, akkor majd látjuk együtt. Ha meg még beszerez egy Aries minit is, az a vég

Egyébként ez az Aries mini volt a Nuprime előtt, Tigrincs?

[ Szerkesztve ]

Igaz, patkolás is volt, az jót tett a lóerőknek. Azért nem említettem, mert az Antban meg eleve nincs biztosíték, ilyen szempontból esélykiegyenlítés volt a Magnum patkolása, hihi.

Az Aries Miniről feltételesen már le lett beszélve a Tigrincs. (Aztán lehet, hogy suttyomban mégis beszerez egyet?)

Egyébként - bár nem vagyok egy nagy DAC-szakértő -, nekem önmagában semmi bajom a Sabre csipekkel. Konkrétak. Nem megfelelő körülmények között talán érdesek, de az feltehetőleg a körülmények hibája.

Elvileg az volt, nem ismerem, a Nuprime előző gazdája használta azt, majd kiderül mi lesz helyette Nem tudom, mi baj a hangjával, ha nem muszáj, meg sem akarom tudni annyiért, sok út visz már budára A zene szétszedése a Classic egyik csodája, ott hallottam először, ettől a fajta szétszedéstől lesz életszerűbb a hang, nem folynak össze a hangszerek, a gitárok hangjai, hanem mindent egyszerre hallasz, ha valamire figyelsz külön, akkor azt hallod...s majd meghallod tavasszal a Nuprime tálalásában is. Nem kell félned tőle, a dobozról leválló szinpadképpel együtt igazán élvezetes élmény
kammerer: nincs annyi petákom, hogy suttyomkodjak, meg aztán akkor a DAC nélküliért settenkednék el az AVX-ről, ha hűbele suttyvágással huszaireskedni akarnék. De az messze áll most tőlem, mint mp3 a bakelitre vésett DSD-től

[ Szerkesztve ]

Semmi baj nincs a Mini hangjával, poén volt amit írtam. Egyébként azt tartják róla, hogy bontja, vagy ha úgy tetszik szétszedi a zenét, én nem hallottam ezt tőle, amint mondtam is, hozzám csak azért nem az került, mert almás, és picit butuska a szoftver. Bár az is lehet, ha nem jött volna be a node2I , most akkor a miniről áradoznék A Nuprimét meg vehetted volna előbb is, hadd hallgattuk volna, akkor azt is. Több légy egycsapásra.

A MaNcs minapi Vashegyi-interjújában persze előkerült a "minden halott zeneszerző zenéje régizene" bon mot. Lásd, kutatás szükséges, hiszen a halottat már nem lehet odahívni a próbákra. Te mennyire szoktál utánakutatni korhűileg, szerzőszándékilag? Most nem arra gondolok, hogy kipróbálod, milyen lehetett anno kasztrálva énekelni, hanem... - ámbár... végül is... miért ne! Sztanyiszlavszkij módszer!

Áh, ez rém bonyolult kérdés, 2 rum, bor és ebéd után pláne
Tapasztalataim szerint annál rosszabb egyébként nincs, mint szerzővel próbálni. Tisztelet a kivételnek, as always.
Én egy igénytelen állat vagyok és nem szoktam kutatni semmitse. Ez persze kétértelmű, hiszen azt is gondolom, hogy cirka 30 színpadi év alatt kialakult egyfajta evolúciós tudat, tehát ösztönösen megy a dolog (ha jól megírta a megboldogult, amit akart. Ha nem, akkor úgyis megy a szarból várépítés és az más történet). Másrészt, mivel nem én rakom kotta alá a kéziratot, nem én vagyok a karmester; a meló javát más elvégzi és én értesülök róla, mint előadó. Tehát nem vagyok rákényszerítve, hogy kutatómunkát végezzek. Egy próbafolyamat persze arra való, hogy a menet közben felmerülő zenei kérdéseket közös mederbe terelgessük és mindenki örüljön, kivéve a kritikusok.
Aztán a szerző szándékát firtatni különösen veszélyes, lásd Arany János "gondolta a fene" című kis esete (Tóth Marival). Ráadásul egy adott szándék főleg az adott helyzetben értelmezhető pontosan. Minél távolabb kerül a megvalósítás térben, időben, annál inkább válik kérdésessé, mennyire kell betű szerint ragaszkodni valamihez, vagy esetleg elvonatkoztatva, némi áthallással fűszerezve aktualizálhatjuk és így ma is értelmezhető üzenetet kapunk belőle. Ami megint veszélyes terep, mert hol az elvonatkoztatás, áthallás egészséges mértéke és honnan válik öncélú pöcsméregetéssé az egész?
Nézed a "Szöktetés a szerájból"-t a Burgtheather-ben 1782-ben, bécsi polgárként. Lövésed nincs Törökországról, Mozartnak se volt, a jelmezeket ahogy Pistike elképzeli, plusz néhány mecset, mert olyat már látott a Géza, aki járt arra és lerajzolta. Akkor most ez a követendő az elkövetkező 300 évben, mert így adták elő a szerző életében, vagy lényegtelen külsőség?
Ha adott zene/bármilyen művészeti alkotás időtlen értékeket közvetít, ezek azért időtlenek, mert 300 év múlva is felfogod, a körítéstől függetlenül (amennyiben nem gyalázod meg szándékosan, ami persze nagy divat manapság). Karl Richter Máté-passiója ugyanolyan érték, mint egy mai, "modern" historikus szellemű előadás, mert Bach jó csávó volt és az előadók igyekeztek ezt nem elbaszni. Na. Végtelenségig lehet ragozni és harcos fiatal koromban rengeteget vitáztam teljesen értelmetlenül különböző fórumokon különböző emberekkel hasonló témákról. Ma már nem fogok

Közben mindezzel nem akarom a kutatás, utánajárás fontosságát sem megkérdőjelezni. Valaki ritkán tud egyszerre példás tudós kutató és színpadi előadó egyszemélyben lenni.

Hogy minimálisan ontopik is legyek; ez valahol távol összevethető azzal, mikor a hifizés megszállottsággá válik és az "ideális hang" keresésévé ahelyett, hogy leülnél és élveznéd a zenét azon, amid van. Kell a kutatás, meg a szándékok firtatása, meg a molyolás a részleteken, de azért basszus a kutya nem ott van elásva, ezek csak eszközök a transzcendenciához, ami viszont belőlünk fakad, nem máshonnan.
Viszont erről SEM fogok már vitatkozni senkivel

Uff, peace.

"I don't know half of you half as well as I should like; and I like less than half of you half as well as you deserve."

Szóval akkor nem is kasztráltattad magad?! Affenébe, pedig estére ígértem a sztorit a Blikknek...

Én mindenesetre nem csak történészi hajlamaim miatt, hanem zeneélvezetileg is nagyon örülök, hogy a "régi zene" historikus(ságra törekvő) előadásmódja ennyire megerősödött, és hogy bizonyos hanglemezkiadók eleve erre törekszenek. Biztonsággal nyúlhatok egy Harmonia Mundi, egy Alpha, egy Archiv Production... felvételhez, mert tudom, hogy olyan próbálkozást hallok tőlük, amit sokkal jobban szeretek, mint romantikusan előadott gregoriánt, reneszánszt, barokkot. Valahogy színházban is jobban szeretem a III. Richárdot sokadszorra is kosztümösen, mint motorokkal, bőrszerkókkal - "EU-régiómat egy chopperért!"...
Ez persze nem zárja ki, hogy a Garmarnától is hallgatom Hildegard von Bingent - na de ez más téma.

Ízlések és a papné. Vagy a pap, hogy gendersemlegesek maradjunk. Mondjuk egy jobb Végh Sándor felvételben szerintem több energia van, mint 10 év Harnoncourtban, de ezt nem tőlem hallottad
A "mi hogyan szól jól " meg végképp messszire visz ebből a totyikból sajna, vagy pont nem.
Én elszánt híve vagyok a lehetőleg korhű megszólalásnak, de nem mert erre, vagy arra írták, hanem kellemesebb a fülemnek. Ettől még lehet nem korhű módon hátborzongatóan jó valami és korhűen is lapos, mint egy agyoncsapott poloska.
ui.: III. Richárd pont az a fajta, akit agyon lehet aktualizálni és ritkán jön ki belőle túl jól, de ez egész Sexpírre érvényes. Őt mindazonáltal elég nehéz tökretenni, bár a hálás utókor keményen igyekszik.
A kasztrálás most nagyon menő érv; az új nejem nem pontosan tudom mit lépne az ötletre, de egy Bali nyaralóval hamar meg lehetne győzni talán.

"I don't know half of you half as well as I should like; and I like less than half of you half as well as you deserve."

Végh fénykora idejében még viszonylag kevéssé volt szakosodás, de ma már szinte egyáltalán nem ugyanazok játszanak "régizenét" versus klasszikus-romantikus-modernet versus "kortárszenét". Tehát nehezen összehasonlítható, de nekem inkább Harnoncourt, Marriner, McGegan, Butt, Németh, Benkő..., ha "régizenéről" van szó. Véghet inkább meghagynám klasszikusnak, romantikusnak. Na de virágozzék száz virág! (- csak ne az én kertemben... ).

Nem tudom mivel készítették ezt a felvételt, de jól szól.
Ráadásul akkora tere van, hogy fejhallgatóval hallgatva a PC alaplapi hangkártyával mintha a hangfalak szólnának a szobában. De az erősítő nincs bekapcsolva és rá sincs dugva a PC. Ezt többször ellenőriztem
Egészen elképesztő.

Eléggé "templomi" - azaz, a szűk hely miatt inkább "kápolnai" - ott az akusztika. Csalóka. Plusz Youtube...

Érdekesség kedvéért praktikus hangszórószintező potenciométer DIY-kodáshoz, persze L-padként, hogy a vele szabályozott hangszóró kb. hasonló impedanciát mutasson. Ilyesmik vannak abban a példaként felmerült Infinityben is.
Ha én hangolhatóvá akarnám tenni a DIY hangdobozomat, nem ilyen szabályzót használnék, hanem ellenálláslétrát, 2-3 értékkel - persze L-padokból. Az okos gyárak is jellemzően ezt teszik, a kétkörös (azaz L-pad) potenciométernél jóval minőségibb, ha a gyártó saját maga tesz bele ellenálláslétrát, 2-3 értékkel, mert annyi fokozat "elegendő", persze az is akkor jó igazán, ha L-pad-ok a létrafokok. Ez semmiképp se hulladék munka, ugyanis a gyártó próba-szerencse alapon kimér mondjuk 20-30 fokozatértéket mondjuk 0 és 6 dB-nyi szabályzási határ között, és 2-3-at beletesz közülük, amelyeknél úgy alakulnak az interferenciák a keresztváltásnál, hogy nagyobb cikk-cakkok nélkül, harmonikusan megy a frekvenciamenet, és jól is szól. Kiméregetik, próba-szerencse alapon, és találnak mondjuk 3 fokozatot, ami jól is szól és cikk-cakktalan a keresztváltásnál. Ez esetben, mondjuk egy kétutas hangdoboznál lesz mondjuk három fokozat a magassugárzóhoz, ezáltal háromféle hangdoboztónus, olyan alkatrészből (ellenállás) létrehozva, amely majdnem biztosan úgyis ott lenne a magassugárzó előtt a hangnyomásszintezés szükségessége miatt - ugyanis nagyon ritka, hogy olyan hangszórókat tudsz egy hangdoboztervbe értelmesen beleválogatni, amelyeknek annyira hasonló a hatásfokuk, hogy nem kell érzékenységet szintezni köztük. Tehát, legalább a magassugárzó előtt szinte minden hangdobozban eleve van szintező ellenállás (a jobbakban, ha szükséges, L-pad). Ergo, ha egy gyártó szabályozható tónusúra akarja készíteni a hangdobozát, a legkisebb kárt egy jól kimért, 2-3 fokozatú ellenálláslétrával (lehetőleg L-pad létra) okozza, annál is inkább, mert ezzel így viszonylag kordában tudja tartani az egyszeri felhasználó elvetemült hangszínszabályzási hajlamát. Kecske is, káposzta is.