Hirdetés

Boldog Új Évet-mindenkinek....

BUÉK! Hogy ez mekkora közhely! Mondjuk-írjuk már a jó ég tudja mióta egymásnak, családtagnak, barátnak, ismerősnek, ismeretlennek az év utolsó napján, vagy január elsején. Tényleg ránk férne már egy boldog új esztendő. De nem jön. Egyre rosszabb lesz már évek óta. Küzdünk, fejünket épp hogy a hullámok felett tudjuk tartani, néha így is átcsap felettünk egy-kettő. Sőt már inkább három-négy...Rossz helyre születtünk, rossz időben? Nem hiszem. Más itt a gond, de nehéz a valódi okokat megfogalmazni. Meg sem próbálkozok vele. Most így az új év első napján számtalan gondolat kavarog bennem. Nincs ünnepi hangulatom egyáltalán. Az éjjel ment az utcán nálunk is az ünneplés, a fiatalok durrogtattak, kiabáltak, mulattak. Nem tudom eldönteni, a régi évet búcsúztatták, vagy az újat köszöntötték. Szerintem egyik sem. Megszokottá vált, hogy ilyenkor ezt kell tenni. Nem számít, milyen volt az óesztendő, vagy mi vár ránk a következőben. Bulizni kell. Én nem ünnepeltem. Nincs és nem is volt mit. Azt, hogy túléltük? Megpróbáljuk a következőt is. Állítólag nehéz év elé nézünk. Optimista vagyok, és nem hiszem el, hogy ennél nehezebb lesz. Így is sokan már csak vegetálunk évek óta. Bear Grylls hozzánk képest amatőr kiscserkész. Jöjjön ide, és éljen itt egy pár hónapot, az az igazi túlélőművészet!
Magyarország-én így szeretlek!

Egy kamionos naplója 31.-2. rész

December 25. majdnem dél-otthon...

Jól elmaradtam. Éppen ezért meg sem próbálom bepótolni, illetve valami féle kronológiai sorrendbe szedve felidézni az utolsó bejegyzés óta történteket. Már második hete itthon vagyok ugyan, de először a hazaérkezés majdhogy nem euforikus öröme, később pedig az egyre szaporodó gondok, amik akadályoztak abban, hogy számítógép mögé üljek. Most, karácsony napján valahogy még is késztetés támadt bennem. A házat betölti a rántott hús illata, várjuk a család másik felét, ebben a fél-egy órában pötyögök hát pár sort.

Istenem Henares...hm. onnan ezt még biztosan tudom, Tres Cantos következett, a már szokásosnak mondható Nivea fuvar, a végállomás Hamburg volt. Jó kis kanyar ez is, ezúttal Irun fele kellett kilépnünk Spanyolországból.A lerakás napjaként július 27 szerda volt megadva. Tekintve, hogy akár szombaton is mehettem volna, (de nem mentem) nem tűnt kihívásnak. Az Irun felé vezető dimbes-dombos utat viszont nagyon nem szeretem, igazi autó és norma-gyilkos terep. Még szerencse, hogy nem voltunk érdekelve normailag...