Előzmény 1 ----> Előzmény 2. -----> Előzmény 3. ------> Előzmény 4. ----> Előzmény 5 -----> Előzmény 6 -----> Előzmény 7. ------> Előzmény 8. ------> Előzmény 9. ------> Előzmény 10 ------> Előzmény 11------>Előzmény 12 ------> Előzmény 13------> Előzmény 14 --->> Előzmény 15--->>Előzmény 16.--->>Előzmény 17.--->>Előzmény 18.--->>Előzmény 19.--->>Előzmény 20.--->>Előzmény 21.--->>Előzmény 22.--->>Előzmény 23.--->>Előzmény 24. --->>> Előzmény 25. --->>> Előzmény 26. ---->->> Előzmény 27. ---->>> Előzmény 28.---->>> Előzmény 29. --->>>Előzmény 30.--->>>Előzmény 31. 1.rész--->>>Előzmény 31.2.rész--->>>Előzmény 32.--->>>Előzmény 33--->>>Előzmény 34
Hirdetés
2012. október 2. Azeglio közelében-Olaszország
Bekövetkezett, amire magam sem számítottam. Hiányzik az írás. Egyedül vagyok, nincs tanulóm, és Krisztián sincs mellettem, tele van a „beszélőkém”. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy ha nem is akkora terjedelemben alkalmanként, mint eddig, de folytatom.
De ez tényleg afféle napló lesz, lehet, csak pár mondat naponta, lehet, hogy több, és terveim szerint minden alkalommal, amikor hazaérek, felteszem. Így kb. havi rendszerességgel kerül fel egy-egy újabb fejezet. Akkor vágjunk is bele!
Miután utolsó tanulóm is kirepült, egyedül indultam el szombaton hajnalban otthonról. Pontosabban vittem magammal Józsit is, ő Mosonmagyaróváron vette át az autóját, és a belföldesünket is, akit meg Herceghalmon kellett kitennem.
Az én kocsim szemlés volt, kedden értünk vele haza, a belföldesünk le, majd vissza is rakta még 26.-án.
Eredetileg újra lett volna tanulóm, akivel együtt mentünk volna Marly la Ville-be, de miután nem jött meg a jogsija, így nem jött velem. Viszont az időt szépen elszúrtuk, mert egészen péntek délig várni kellett rá. Így aztán szombat reggel, az instrukciók szerint 6-ra irány a Nagykőrösi út, ahol majd megkapom a kocsit, és a pótot is ott akasztom fel. A lerakó hétfő 17.30 volt, alig 1500 km-el odébb….Mehettem szombaton, meg vasárnap 22.00-tól.
Már előre láttam, ez húzós lesz. Főleg, hogy a szerviz élből 7-kor kezdett 6 helyett, és még be is kellett pakolnunk a két kolléga cuccait. És osztrákban 15-től tilalom. Gyorsan telefonáltam is főnökömnek, hogy ez nem fog összejönni, kérjen másik időpontot. Nem kér, menjek Cseh felé. OK, arra csak 50-el hosszabb… de ugye a parancs az parancs.
Miután este fél 8-kor megálltam Waidhaus-Rozvadov terminálon, alig 716 km után, még le is lettem b***va, hogy miért nem mentem be tovább Németbe, meg hogy elkúrtam az időt M.óváron. Ja… tankoltam, és mivel mind az 1 kútoszlop működött, ez alig 50 percembe telt, és utána bátorkodtam kivenni 45 perc pihenőt is, miután odáig alig egy órám maradt a 4,5-ből. Komolyan, sokszor nem tudom megérteni ezt az embert. Szerinte az 1550 km-t már 2 műszak alatt meg lehet csinálni úgy, hogy még marad idő rakodni is.
Nem is vitáztam vele, ráhagytam. Varázsolni úgy sem tudok, sem én, sem ő. Az, hogy miért nem jutott senkinek az eszébe, hogy a kész kocsit talán ki lehetne tenni akár Csepelre is, ahonnan én szépen szombat hajnalban, vagy már akár péntek este elmehessek… mindegy, tudom, csak és kizárólag bennünk lehet a hiba…
Miután vasárnap este 22-kor neki is indultam, és alig 845 km-el odébb, a lerakótól 50 km-re megálltam, még az is majdnem kevés volt. Először azt hallottam, hogy ez a pihenő (nekem ekkorra mindössze 5 percem maradt a 10 óra vezetésből) a cégnek 100 Euróba fog kerülni. Mondom, nekem meg 2000-be, ha túlvezetek, és lebukok. Mert nem lehet akasztani, nincs kocsink arrafelé, meg miért nem indultam korábban(?!?)csak ezt hallottam.
Hogy elfogyott az időm? Szerintem ezt Józsi meg sem hallotta. Aztán mégis csak lett ott egy kocsink, akivel cseréltünk pótot. Lassan azért megszokom, hogy a szervezés nálunk így megy. Az már csak hab a tortán, hogy az én összes spanim a másik póton maradt, az áruval, amit meg kaptam, azon összesen 4 db. volt. Sem élvédők, sem csúszásgátlók. Már hallom előre, ezért is én fogok majd kapni, hiába volt a cucc lekötve velük. Most szegény kolléga szívott, akivel cseréltem. Én mondtam neki, hogy nuku spaniferr, b***tak átrakni a pótba, most majd lehet venni, ha kell. (mint később megtudtam, kellett…)
Ja. Én Róma mellé megyek, szerda 11 órai lerakó, és alig 1450 km. Két napra, mert természetesen ezt sem bookolták át. Ma is 10 órát vezettem, és a fél távig jutottam. Éjjel elindulok, aztán meglátjuk. A mai teljesítményem, a Mont Blancot is beleszámítva 772 km volt. A rakomány? 22 tonna papír. Azért megy LáZáR, ha nyomom neki. Most pihegünk, én miután bepötyögtem ezt a pár sort, még filmezek kicsit, aztán eldőlök. Nagy alvás nem lesz, baromi meleg van errefelé, még most is (18.35) 25 fokot mutat a computer. Mára ennyi, holnap folyt. köv.
Okt. 03. 21 óra után-Magliano De’ Marsi közelében…
Eltelt ez a nap is valahogy. Leraktam, igaz késtem 2 órát az eredeti időponthoz képest, de ez egyedül nekem nem volt meglepő. Meg is kaptam érte a magamét. Valamikor fél 11 körül hívott főnököm, hogy odaérek-e. Először azt hittem, viccel, de tévedtem. Kiadós üvöltözés lett a vége, vagy fél órán át osztotta az észt, nálam meg elgurult a gyógyszer, vagy kilöttyent a takony, ez szabadon választott.
Mert, hogy miért nem szóltam. Mondom, minek? Amikor még otthonról szóltam, hogy nem fogok kiérni Franciába, akkor is lerázott, hogy nem lehet átrakni a lerakót. De ezt már írtam. Most meg ő volt meglepve, hogy nem érek 11-re a lerakóra, ami 2 napra alig 1500 km volt. Igaz, előtte mondtam, hogy zsinórban a 4. 10 órás vezetést tolom, de ezt meg sem hallotta. Amikor én kérdeztem, hogy mi lett volna, ha élből mondjuk, ő kérdez rá még induláskor, hogy menni fog-e a dolog, netán esetleg automatikusan módosíttatja 2 órával a lerakót, ezt is elengedte a füle mellett, csak a magáét hajtogatta.
Megkaptam, hogy korlátolt vagyok. Nem tudom, meddig tart a türelmem, félek, már nem sokáig. Most kikiabáltam magamból, ami fájt-fáj, hogy volt-e értelme, majd kiderül. Mindenesetre én megkönnyebbültem tőle. Mondjuk a lerakón magasról leszarták, hogy késtem. Nem is volt téma. Leszedték 20 perc alatt a 6 guriga papírt, és csáó. Közben megírtam, hogy innen már csak a legközelebbi parkolóba megyek, mert elfogyott az időm. Ma is 740 km-t gurultam. Fél 3-kor keltem. Az indulásom óta eltelt négy napból négyszer keltem hajnalban vagy vezettem egész éjjel. Holnap is „ráérek” fél ötkor kelni, hogy 8-ra az innen 200-ra lévő felrakóra érjek. San Salvo-Birmingham az etap, jó 2400 km, jövő hét kedd reggeli lerakó.
Van, ha jól számolom 3 különböző felrakó időpont a Qualban, arra a kérdésemre, hogy kb. melyikhez tartsam magam, még nem kaptam választ. Igaz, csak 7 órája kérdeztem, gondolom, lejárt a munkaidő… csak az biztos, hogy a ma este 20.37 (?!) nem nyert, ezen kívül van még holnap reggel 8, (én erre szavazok) meg holnap este 20.37. Ami jó, hogy marha szép helyeken járok pillanatnyilag, már lőttem vagy 150 képet. Miután megálltam, el is ájultam, az előbb ébredtem fel. Most filmezek, az Életrevalókat nézem, jó kis mozinak tűnik, jó benne a feka srác nagyon. Most egy sör, mozi, és jóccakát!
Okt. 04.. -San Salvo-Olaszország…
Ennyit újfent a bookról. Reggel 8-as időpontom van, (volt) most mindjárt 11 óra, és még semmi. bezzeg, ha késtem volna! De nem késtem, 20 perccel előbb már itt voltam, miután mind a 3 industriát végigjártam, a céget keresve. Mert, hogy három van, ebből egy innen 10 km-re, jó kis bundesz mellett.
Az irányítószám oda vezetett, naná, hogy a cég nem ott volt. Az összes cím, amit küldtek: San Salvo-ZONA INDUSTRIALE, meg a cég neve. Mintha azt kapnánk otthon: Vasgyár-Budapest…
Úgy látszik, előbb kellett volna elővennem a gépet, mert, ahogy az első pár mondatot bepötyögtem, már jött is értem a targoncás. Már a rámpán állok, kocsi oldala nyitva, jöhet a motyó. Úgy látom, szélvédők lesznek, kalodában, eszerint megint nem kell attól félnem, hogy egy erősebb széllökés felborít majd útközben…
19 óra 20 perc-Forli közelében…
Most már csak el kell érnem Calaisig. A cucc fent a póton, alig egy óra alatt megraktak. Csak elkezdeni volt nehéz. Túl a vacsorán, (pacal konzerv felturbózva) a 2. Heinekent szopogatva, megfürödve-megborotválkozva majdnem boldognak érzem magam…
Holnap még AdBlue ügyben intézkednem kell, mert az nem tart ki Franciáig. Idefele ahol tankoltam, nem volt csak kannás kiszerelésben, mintegy kétszeres árért. Nem vettem, mert arra számítottam, elég lesz. Nem jött be, még ott a Mont Blanc, amin át kell vonszolnom ezt a bő 20 tonnát, és ott bizony nagyon fogy ez a szar. Most itt kell vennem egy kannával arany áron…
Asszonypajtással-Krisszel a napi telefon megejtve, így oda is egy pipa. Irigylem őket, szombaton Ford találkozóra mennek. Holnap-először az elmúlt pár napban-reggel 8 körül akarok indulni. Nincs más feladatom, mint menni, de azt minél többet. Így most aktív pihenés jön, még számításaim szerint egy sörrel megtámogatva. Csak ez a meleg ne lenne, most is több mint 20 fok van, így ablakok leeresztve, szúnyoghálózva. Viszont így meg zaj van… Jó éjt!
Okt. 05.-19 óra-Valleiry-Franciaország
Ez a nap a csapatásé volt. Miután már nincs több 10 órás műszakom a héten, nyomni kellett neki, hogy estére elérhető távolságra érjek Calaishoz. 700 maradt, szoros lesz. Ma semmi említésre méltó dolog nem történt, viszonylag jól haladtam. Mondhatni elégedett vagyok. mellettem fortyog a vacsora, a mai menü pörkölt lesz krumplival, természetesen ez is konzerv, a krumpli-szalonna-hagyma combó a tuning hozzá, no és persze Heineken is befigyel. Faintos hidegre hűlt, igazán kedvemre való. A Mont Blanc visszafelé is a szebbik arcát mutatta, kristály tiszta időben, szikrázó napsütésben csodálatos látvány volt. Nem tudtam megállni, újra lőttem több tucatnyi képet. Már több száz van róla, mindkét irányból, de nejem imádja ezt a vidéket, legyen meg az öröme. Időközben beállt mellém egy román kolléga, idejött köszönni, el is égettem kis híján a vacsorámat a nagy beszélgetésben. Sikerült megmentenem, így most jön a nap fénypontja, a vacsora, aztán film és alvás. Jó éjt!
Okt. 07.-All4Trucks-Marck-Franciaország
Tegnap hanyagoltam az írást, de van rá mentségem: k**** fáradt voltam. Az elmúlt hét a rohanásról szólt, aminek meg is lett az eredménye. 5132 km, egy hét alatt. Tegnap is nyomni kellett rendesen, hogy végül is 804 km után ideérjek. Szerencsére vigyáztak rám az égiek, Lázár is jól viselkedett, így sikerült 9 óra 28 perc vezetéssel abszolválni a távot.
Volt jó néhány emberes meggurítás is, kénytelen voltam a dombos vidéken kompenzálni valahogy a felfele cammogást, hiába, a 410 lóerő nem a 20-on tonnákra, és nem a hegyes vidékekre való. Felfelé még a külső sáv a mienk, bármennyire is nem tetszik.
Igazából nem is tudok a napról mit írni, gurultam kétszer 4-4,5 órát, innen 70-re elfogyott a második etap, így ki kellett állnom újabb 45 percre, aztán a maradékot letudtam 1 óra alatt. Természetesen a Pidou útba esett, családnak 4 citromos, nekem a szokásos St. Omer betárazva, és beálltam a többiek közé.
Újra tele van a parkoló napocskás kocsival, több a magyar szó itt, mint Pesten, a telephelyen. Alig találtam helyet. Már-már zsúfoltság van, az 1 (!) db. mosógép éjjel-nappal megy, a wc-re is sokszor sorba kell állni, halomban a kukák mellett a szemét, egyszóval a színvonal nem sokat változott. Néha ehhez még bezúdul több busznyi angol nyugdíjas, akik, mint egy karámból szabadult csorda elöntik az éttermet, nem egyszer még a kinyitott laptopokba is belebámulnak, minden leplezés nélkül. És természetesen hangosak, de nagyon. Szerencsére a net most működött, így a családdal tudtam jó sokat beszélgetni. Tv-t összeraktam, este X-faktor, meg valami film lesz a program.
Úgy döntöttem, nem éjszakázok, holnap, ahogy a 45 óra meglesz, átmegyek a szigetre, így kedden ott kezdek a lerakó előtt, megadva magamnak az esélyt az aznapi visszatérésre. Most tehát sör, tv, pihi.
Jó éjt!
Okt. 08.-All4Trucks-Marck-Franciaország
Még mindig itt… lassan telik az idő, nem igazán szeretem a 45-ös ácsorgásokat, bár vitathatatlan, hogy kell a pihenés is. Igazi, álmosító idő van kint, esőre hajazó, amolyan angliai idő. Az éjszaka már be kell kapcsolni a fűtést, 5-6 fokig esik a hőmérséklet. Most is 8 fokot mutat a computer, melegítőben, pulóverben ülök az előtérben. tegnap este otthon viharral megérkezett a hidegfront, el is ment a net, ami az óta sem javult meg, épp bejelentkeztem a Skype-ra, amikor nejem küldte az üzenetet. Ilyen a szerencsém. Mindegy, írtam neki, egy-két órát elücsörgök itt, hátha addig megjavul.
Reggelre rendesen kiürült a parkoló, sokan még az éjjel, „UTC-éjfélkor” elstartoltak úti céljuk felé. Én is kiokoskodtam mára, hogy ha meglesz a 45 órám, akkor átmegyek, és a lerakón alszom, így holnap reggel ott kezdem a műszakomat, és nem utolsó sorban, nem kell éjszaka mennem. Szerencsére arrafele van lehetőség a parkolásra, elvileg a kapuban megállhatok. Még azt nem döntöttem el, hajózzak, vagy vonattal menjek, de valószínű, a vonat mellett döntök. Gyorsabb, meg, ahogy az idő kinéz, lehet, a csatorna „göröngyös” lenne. Nem adták meg az átkelés módját, ilyenkor elvileg lehet választani. A vonat gyorsabb, a hajó viszont olcsóbb és kényelmesebb, meg, ha szép az idő, akkor el lehet nézelődni út közben. Még délután, indulás előtt „tisztába teszem” magam, aztán 16 óra körül elindulok. Majd a túloldalról jelentkezem…
Okt.09. 10 óra 00-Birmingham-Anglia
Átértem, leraktam, melóra várok. Röviden így is lehetne fogalmazni, de ez nagyon kurta lenne. Szóval végül a vonat mellett döntöttem a gyorsaság miatt, meg amúgy is nagyon tré idő lett, nem lehetett volna a fedélzeten nézelődni. Így gondoltam, gyorsan átmegyek, ott leszek este 9 körül, és reggel tisztán kezdek. Majdnem nem jött be. Ugyanis mindjárt az elején kétszer is kontrolloztak, előbb a francia, majd később az angol vám. Itt is, ott is röntgen, ahol sorba is kellett állni, ez egyből elvett egy órát. Aztán bár a vonatra hamar felálltunk, de valami műszaki probléma volt az alagútban, ezért másfél órát álltunk indulás előtt.
Én hamar kimatekoztam, hogy ebből nem lesz este tízes érkezés a lerakóhoz, ergo reggel 7-re (ottani idő szerint 6-ra) nem lesz meg a pihenőm. Igazam lett, fél órát csak ugyan, de csúsztam, így ma reggel is ennyivel később indulhattam csak el.
Természetesen főnököm erre az SMS-re sem reagált, mint ahogy a többire sem szokott, ha kérdez az ember valamit. Azért jó tudni, hogy lehet számítani a „segítségére”, ha bajban vagyunk… Ő hazamegy miután letelt a munkaideje, aztán lesz, ami lesz. Telefont általában nem veszi (-k) fel, sem este sem hétvégén, üzenni hiába üzenünk, mert semmi reakció nem érkezik rá általában, f***a ez így nagyon! Ja és ugye, SMS-t csak saját telefonról, saját költségre, mert a cégesen ez a funkció is tiltva vagyon… Elvileg ott lenne a Qualban az üzenetküldési lehetőség, de azt meg vagy nem olvassák hétvégente, vagy meg sem érkezik a címzetthez, meg sokszor egy napig is eltart, mire elmegy az üzenet, hiába, jó nagy fos ez a „csúcstechnológia”. (De ezt már említettem korábban is…)
Ugrottunk közben egyet, no, nem nagyot, csak mintegy 180 km-t, mert miközben pötyögtem az előző sorokat, megkaptam a melót is, meg telefonon is hívott főnököm, hogy induljak izibe’ Wisbech fele, mindjárt kiküldi gépre is a munkát.
Ez csakhamar meg is történt, így félretettem az írást, gyorsan bepötyögtem a naviba a felrakó és a lerakó adatait, és nekilódultam. Igyekeznem kellett amennyire lehetett, mert a felrakó 12 órára szólt angol idő szerint, és ez szűk 3 óra volt csak. Tehát az új meló: Wisbech-Zbroslawice (Pl) 1839 km. Ebből üresen 187. Jó kis angol bundeszon vezetett ide az út utolsó része, néha rendesen centizni kellett, ha jöttek szembe.
Szerencsére koppra ide hozott a cím, 3 perccel dél után jelentkeztem a recepción. Azonnal nyertem egy gratisz kávét, (jó híg angol lötty volt) miután éppen ekkor kezdődött az ebédidő. Egy ebédmeghívásnak jobban örültem volna…
Aztán vártam egy sort, azóta már a póton tüsténkednek, kismillió darabból álló gépsort kell vinnem lengyel barátainknak, eldominóznak vele egy darabig. Meg szerintem majd én is, mire mind lekötözöm…
Azért remélem gyorsan haladnak majd, mert szeretnék minél előbb visszaérni a „jó oldalra”, amitől jelenleg bő 250 km választ el…és még ott lesz a London Orbital, a maga orbitális dugójával, ha éppen kifogom. Idefele megúsztam, szeretném, ha visszafele is hasonlóan járnék.
Lengyelből az ígéret szerint hazafele kanyarodok, hát majd nyugtával azt a napot! Na kilépek, mert lehet, hamarosan kötöznöm kell…
Okt. 19. 16 óra után nem sokkal-Laferté-Sur-Aube közelében-Franciaország…
Hamar elkurvultam! Megfogadtam, hogy ha egy módom lesz rá, minden nap írok, még ha csak pár sort is. Eddig tartott. Igaz, marha sokat mentem az elmúlt egy hétben, gyakorlatilag mentem, rakodtam, (le-vagy fel) és újra mentem. Vagy aludtam. Na de most! Lázár stabil 90-el falja a kilométereket a végtelennek tűnő autópályán, még van mára 440 km, új tanulóm, Tibi a pilóta, én meg itt pötyögök a jobb egyben. A pendrivera másoltam új tartalmat, ezért vettem elő a gépet, és ha már elöl van, akkor kihasználom, és bepótolom az elmaradásomat. Akkor csapjunk is bele!
Miután a sok cuccot lekötöztem Angolban, elköszöntem, kaptam még egy kávét, és a lovak közé csaptam. Nyomnom kellett erősen, mert minden emberi számítás szerint valahol a csatorna közepén elfogy majd a munkaidőm. Ezért a terv az volt, hogy becsekkolás után, még Folkestone-ban lezárom a műszakomat, és aztán a 2x30 perc megszakítás lehetőségét kihasználva állok be éjjel a parkolóba. Így is történt, ráadásul visszafelé is ráirányítottak a röntgenre, ez is elvett egy jó fél órát az időmből. Végül valamikor az éjszaka közepén sikerült beállnom a parkolóban, immár újra a „jó” oldalon. Ezen a napon mindössze 484 km-t sikerült abszolválnom, igaz a felrakón élből elbuktam több mint 4 órát. Másnap már jobban haladtam, stauland is a jobbik oldalát mutatta, így reggel 9-es indulás és 570 km megtétele után, Zierenberg közelében fejeztem be a napot kevéssel este 7 után. Reggel kávé, a szokásos reggeli dolgok, műszakindítás 7.15-kor, és tűz tovább. Aznapra nem volt más dolgom, csak menni…ja meg megvenni a lengyel autópálya csipogót a határon. A Német-Lengyel határra, Görlitz-hez kicsivel délután 3 után értem, ahol aztán mintegy 2 órás sorban állás következett. Egy bódéban, egy hölgy intézte a ViaToll készülékek kiadását, és töltését is. Szerencsére nekünk az anyacég leadta csomagban az összes kocsi adatait, így csak a forgalmit kellett bemutatni, és már kaptuk is a kütyüt. Tölteni sem kell, Pay Pass a lelkem, így csak felcuppantottam a többi mellé a szélvédőre, és hadd csipogjon, ha akar. Egész szép kis gyűjtemény van már a csipogókból-pittyegőkből, 7 db várja egymás mellett, hogy dolga legyen. Ezek összesen 8 országban könnyítik meg a fizetést az autópályákon nekünk. Okos kütyük, az biztos. Ezt a napot este 6-kor fejeztem be, Niemodlin mellett. Ezúttal 705 km volt a teljesítmény.
Mivel ekkorra már alig 60-ra volt a lerakó, úgy gondoltam, 2 óra bőségesen elég lesz a távra. Majdnem beszoptam, mert a cél előtt 500 méterre egy 2,4 méteres belmagasságú alagútba torkollott az út. Lengyelben ez nem ritka, nagyon fukarul bántak az aluljárók-alagutak építésénél a magassággal, mintha nem lett volna hely, amikor a „lukat” fúrták. 3,6 alatt még csak átmegyünk, (tengelyközéptől mérik a magasságot) de ezt nem vállaltam be természetesen. Félreálltam, átsétáltam, ott van-e a cég valójában, (ott volt) majd egy 5 km-es kerülő után meg is érkeztem. leszedtek gyorsan, innen tűz tovább az alig 50-re levő felrakóra, Myslowice-ba. Innen haza vezetett az út, a rakomány kerítés elem volt, bő 22 tonna összsúlyban. És ugye át Szlovákián, észak-dél irányban. Viszonylag gyorsan megraktak, én közben tudtam kötözni is, de közben már számoltam. Szerettem volna Pestig elérni, mivel csak alig 500-ra voltam tőle, de már ekkor sejtettem, ez nem fog összejönni. Nagyon hegyes vidék, kanyargós bundesszal, siralmas átlagsebességet lehet csak produkálni. Igazam is lett, Parassapuszta előtt 60 kilométerrel ki kellett állnom. Elfogyott a munkaidőm, és mindössze 463 kilométert sikerült haladnom. A rengeteg terelés, útépítés megtette a hatását. Lengyelországban még nem lehet haladni, bár előbb-utóbb elkészülnek az autópályákkal, és akkor kaffa lesz! Szerencsére az inspekcija is elkerült. Igaz, nem nagyon van saram, de úgy vagyok vele, inkább ne feszegessük…
Másnap reggel 6-kor indultam, és minden probléma nélkül, 9-kor megálltam a Nagykőrösin. Fiam pár perc múlva már ott is volt értem, és hazacuccoltam egy kurta hétvégére. Nem reklamáltam a rövid otthon lét miatt, hisz csak két hete indultam. Hétvégén megismerkedtem személyesen is Tibivel, ő hétfőn intézte a felvételit, én elmentem lerakni, majd Jászberényben felvettem őt. Első közös utunk Franciába lett volna, Baisieux-ba, de ezt hamar el is cseréltük. A kolléga nem ért volna ki egyedül, így megkaptuk mi. Új lerakónk is Franciába, Orange-ba szólt, és volt rá egy erős napunk. meg 1300 kilométerünk. Megcsináltuk. Reggel 8-kor indultunk a Szlovén határról, Pincétől, és másnap hajnali egy óra körül húztuk be a féket a lerakó előtt a parkolóban. Csupán a cserék idejére álltunk meg, meg tankolni, a motort gyakorlatilag le sem állítottuk.
