Gyuvok! Holnap Bazeilles felrako, valamikor Gandia, Spanyolorszag lerako. 1.700km. Hidegbol melegbe.

1

Hát megjött a várva vart folytatás! Elozmeny 1 ----> Elozmeny 2. -----> Elozmeny 3. ------> Előzmény 4. ----> Elozmeny 5

Kapitány! Irány észak!

Február 7. 08 ora 40 perc Dunice pihenőhely-Csehorszag

Itt vagyok kedves naplóm. Bocs, hogy pár napig hanyagoltalak, de otthon voltam, és az otthon az CSAK az enyém, meg aztán ugye ez egy útinapló lenne, nem foglalkozunk mással.
Nemrég ébredtem „új otthonomban”, eléggé kuszák még a gondolataim, nehezen találom ezeket a fránya billentyűket. Így nehéz lesz haladni, hogy leütök mondjuk 5 gombot, aztán abból ami születik belőle, hármat visszatörlök… Tehát, bár számítottam rá, hogy nem leszek heteket otthon, meg nem is állt szándékomban sokat henyélni, pénteken dél körül csörgött a céges telóm, most már az igazi főnököm hívott, hogy ha én is úgy gondolom, akkor holnap a lovak közé lehetne csapni, és rá kellene vetődni a nem oly távoli, viszont annál hidegebb Dániára. A kocsi meg lesz rakva, okmányok, indítás a diszpécsernél, kedd délután egy a lerakó, tehát azért ne nagyon habozzak. Kérdeztem, ez milyen szekér lesz és ez már az „enyim” lesz, és ha igen, miért száll le róla! Válasz: a sofőr kolléga kölcsibe volt, (ugye a már említett szervezeti átépítés a cégnél) őt vissza kell adni, a kocsi az Unit-e, ahol én is vagyok, és ez egy Mercedes 1844-es Actros. Ha tetszik, akár, maradhat is az enyém, ha nem, keresünk majd másikat. Röviden ennyi az előzmény. Mondtam, hogy OK, megyek persze, tevékenységihez a kártya kivét idejét még bediktáltam, és elköszöntünk egymástól.
Gyors üzenet nejemnek, hogy másnap mennem kell, beszélje le lassan már állandóvá váló sofőrömmel, (aki az ő kollégája) a másnapi „behajózást”. Nem sokára jött is az SMS, minden OK, reggel fél hétre ott lesznek. Ezután este pakolás, lehetőleg úgy, hogy ne nagyon hagyjunk otthon semmit. Különös hangsúlyt fektettünk a meleg ruha-projektre, elvégre nem éppen mediterrán környékre megyek. Reggel megérkezett a „szállító”,-(ez egyik kedvenc filmem címe is…) bepakoltunk, és az egyre erősödő hóesésben elindultunk Pest felé. Érdekes párhuzam: legutóbbi alkalommal is, amikor ő vitt fel Pestre, szakadt a hó. Vajon előjel? Majd meglátjuk. Mindenesetre e pillanatban itt nem esik, -6 fok van, otthon, mint a nejem írta tegnap is meg most is esett-esik, mar jó húsz centi friss hó van.
Nem véletlenül nem írtam pontos ulticélt a fejezet elején, ugyanis akkor még az irányítom is csak annyit tudott, hogy Dánia, a többi előtte is homály volt. Felérve a Nagykőrösi útra, leparkoltunk, cucc maradt a kocsiban, miután hosszú idő után sikerült megoldani a cégnek, hogy be lehet menni személykocsival átpakolni a nagy vasba, így nem kell cipekedni. Mondom, előbb elintézzük a járatátvételt, megkeresem a kocsit, és majd akkor bepakolunk. Nyomtam egy sorszámot a diszpécsernél, es miután nem voltunk sokan, tíz perc múlva a kezemben volt az összes papír, pénz, kocsikulcs. Már „csak” a kocsit kellett megtalálni. Mint a filmekben, szétoszlottunk, öten kétfelé indultunk a telephelyen, mivel az érkeztetőn megint nem volt feltüntetve, hogy hova támasztottak le a szerelvényt. A nejem volt az ügyesebb, nemsokára nevetve hívott, hogy megvan a cucc, ott áll az érkeztető épület mellett, a bejárattal szemben. Mellette mentünk be az épületbe…

Mar csak Svajc, Irorszag es Norvegia van hatra. Utana elmondhatom: Mindenhol voltam Europaban!
Mosonmagyarovaron vagyok mar, nem sokara ujra elhagyom az orszagot. Sziasztok!
Egy par kep a gepszornyrol:

Hát megjött a várva vart folytatás! Elozmeny 1 ----> Elozmeny 2. -----> Elozmeny 3.

Január 17. 17 óra-ugyan ott…

Nem bírtam megállni, ezért reggel, amikor elmentem mosakodni, meg kimosni a cuccaimat, újra vettem két WiFi kártyát, darabonként 5 Euróért. Így most másfél órát lehettem a családommal, még, ha csak virtuálisan is. Igaz, előbb a kocsiban kiborítottam az övtáskám egyik zsebéből vagy fél kiló 1 és 5 centest, amit már hónapok óta rakosgatok félre, mert csak gyűlik útközben a bukszában, de fizetéskor mindig félrekotrom. Így hát, ha félve is, de 7 eurót ilyen „csekmettel” fizettem ki. A pultos lánynak a szeme sem rebbent, szó nélkül számolgatta a maréknyi aprópénzt. Kollégám meg javában húzta a lóbőrt, amikor én „hajnali” fél tízkor felkeltem, igy nem zavartam, egyedül mentem el borotválkozni, mosakodni. Közben konstatáltam, hogy az este lett két új szomszédunk is, két magyar kolléga személyében. Mint később megtudtam, ők üresen álltak meg itt, és hétfőn fognak valahol a közelben visszarakni magyar úti cél felé. Kifele KingSpan panelokat hoztak egy öreg kastélyhoz elmondásuk szerint.

Hat megjott a varva vart folytatas! Elozmeny 1 ----> Elozmeny 2.

Vissza Franciaorszagba
Január 13. 20 ora 30 perc Aosta-Olaszorszag

Megint ugrottunk egyet terben es idoben egyarant. Az az igazsag, hogy tegnap sok volt egy kicsit a napbol, estere mar nem maradt energiam az irasra. Igazabol most sincs tobb, de ha ma sem irok, marha sokat kell bepotolnom holnap, es meg el is felejtek egy csomo mindent, amit esetleg le akartam irni.

Tehat tegnap annak rendje es modja szerint befutottunk Gatteo-ba, ugymond koppra, egy millimetert sem kellett keresgelni, Moha ba megint kitett magaert. Bejelentkeztunk, merlegeltunk, es mar nyithattuk is a potokat a lerakashoz. Ez kb fel 12 korulre meg is tortent, ekkor taljan barataink kozoltek velunk, hogy ok biza most elmennek ebedelni, de semmi gaz, pillanatokon belul vegeznek. Alighanem eztan elautoztak Riminibe, ott hajora szalltak, kimentek a tengerre, kivetettek haloikat, es nekialltak az ebednekvalo megfogasahoz… na azert ez eros tulzas, de azt a 3 orat, amig ebedszunetet tartottak, egy kicsit tulzasnak tartom…