November 1. - Calais - Franciaország
Halottak napja…. milyen groteszk elnevezés nem? Vagy csak szerintem az, lehet, nem tudom. Én inkább emlékezés napjának hívnám. Hisz ezen a napon Európa nagy részén, de talán a fél világon is elment szeretteinkre emlékezünk. Azokra, akik már nincsenek köztünk. Ilyenkor a gyász költözik újra a lelkekbe, hiába telt már el sok év, mióta elvesztettük őket. Lélekszorító érzés ezen a napon temető mellett elmenni, ahol az emlékezés gyertyái pislognak. Most én is meggyújtok két gyertyát, persze csak gondolatban, és emlékezek. Bocsássatok meg nekem, de ez a rész nem annyira az útról, hanem róluk fog szólni. A laptopon szól az Omega örökzöldje, a Gammapolis, és én emlékezem.
Édesanyám. Most is hallom, szinte várom, hogy csörögjön a telefonom, és beleszól: -mizujs van, merre jársz kisfiam?
