Hat megjott a varva vart folytatas! Elozmeny 1 ----> Elozmeny 2.
Vissza Franciaorszagba
Január 13. 20 ora 30 perc Aosta-Olaszorszag
Megint ugrottunk egyet terben es idoben egyarant. Az az igazsag, hogy tegnap sok volt egy kicsit a napbol, estere mar nem maradt energiam az irasra. Igazabol most sincs tobb, de ha ma sem irok, marha sokat kell bepotolnom holnap, es meg el is felejtek egy csomo mindent, amit esetleg le akartam irni.
Tehat tegnap annak rendje es modja szerint befutottunk Gatteo-ba, ugymond koppra, egy millimetert sem kellett keresgelni, Moha ba megint kitett magaert. Bejelentkeztunk, merlegeltunk, es mar nyithattuk is a potokat a lerakashoz. Ez kb fel 12 korulre meg is tortent, ekkor taljan barataink kozoltek velunk, hogy ok biza most elmennek ebedelni, de semmi gaz, pillanatokon belul vegeznek. Alighanem eztan elautoztak Riminibe, ott hajora szalltak, kimentek a tengerre, kivetettek haloikat, es nekialltak az ebednekvalo megfogasahoz… na azert ez eros tulzas, de azt a 3 orat, amig ebedszunetet tartottak, egy kicsit tulzasnak tartom…
Miutan visszaertek, sec perc alatt lekaptak a rakomanyunkat, ujra merlegeltunk, es tulajdonkeppen vegeztunk is a nappal. Elindultunk egy parkolot keresni ejszakara, talaltunk is a varos kozepen egy bazi nagy aruhaz mellett, ahova, miutan semmi nem tiltotta, be is kvartelyoztuk magunkat. Elmentunk kenyeret meg miegymast venni, majd vacsi. Mikozben ettem, a gepen film ment, es egyszer csak latom, hogy valaki bejelentkezik Skype-on. Nezek mint a nyúl, je, van net! Gyorsan kaja befejez, racsorrentek a csaladra, muxik a dolog, legkisebb csemetem szinte azonnal reagal. Innentol nem volt megallas, es bar sokszor szakadt, meg neha negyed orakra is eltunt a jel, de azert elbeszelgettem a csalladommal, tesommal, unokaoccsel, mindenkivel, aki jelent szamomra valamit. Elkuldtem iromanyomat is fiam unszolasara, meg jonehany kepet, igy o publikalni tudta. Egyebkent itt tiszta tavasz volt, 10 fok koruli homerseklet, (Csehben -20 alatt nem regen.) palmak, erezni lehetett a tenger illatat, ami talan 10-15 kilometerr lehetett, nem is futottem egesz ejjel. Nagyot aludtam, almomban otthon voltam, veluk, megint ereztem az otthoni szagokat, hallottam a zorejeket, ahogy nyikordul az osoreg franciaagy a nejem alatt, hallottam, ahogy Blondy „beszelget” a kollegaival az udvaron, nagyon valos volt az almom. Szinte fajt, amikor reggel felebredtem. Kezdek kicsit aggodni, akkora honvagyam van, mint a Mont Blanc. Es meg csak most jottem ki nemreg. Hiaba, sokat voltam otthon egyhuzamban az unnepek alatt.
Kozben meg este megkaptuk a felrakot, Forli, innen 50 kilometerre, az uticel pedig Parizs kulvarosa. Atkelo: Mont Blanc. Kaffa. Egesz nyaron nem kolbaszoltam annyit az Alpokban, mint ebben a par napban, a tel kozepen. Meg kellene visszafele egy Frejus es megvan mind a harom jelentos hago. De Isten ments! Forliba reggel hetre leertunk, bejelentkeztunk, es nekialltam szetkapni a potot. Van erre egy szakszo: terpesztes. Ugyanis ez egy” terpeszes” pot, ami annyit jelent, hogy ki lehet szelesiteni nehany centit, hogy az Elektrolux-os cuccokat, hutot, sutot, meg ilyesmit teljes szelessegben be lehessen rakni. Ilyenkor gyakorlatilag a csupasz vazig szet kell bontani a kocsit, ponyvat mindket oldalt elhuzni, rakoncsakat athelyezni, oldalleceket leszedni es eltenni a kocsi ala, stb, stb.…
Az egesz tortura jo masfel ora kemeny melo a retkes ponyvaval. Emlekszem, elso utamon csak neztem, mint a lukinyul, amikor azt mondta nekem „mesterem”, hogy amig o intezi a bejelentkezest, addig en terpesszek ki… Mondom: -mi van? Urologiarol nem volt szo! De azert megtanultam, ma mar en mutattam meg egy tapasztalatlanabb kolleganak ugyanezt. Hiaba, itt is latszik, telik az ido.
A rakomanyom egyebkent 11 tonnanyi beepitheto suto, es Marly la Ville a pontos cím ahova visszuk. Ez Parizs kulvarosa, a szep az egeszben az, hogy egesz Parizson at kell evickelni, ami jo egy-masfel ora, ha nincs nagy forgalom. Nagy „falu…”
Most tul vagyok furdesen, borotvalkozason, vacsin, meg hazait ettem, ittam egy sort is, „mert megerdemlem”, es a Mont Blanc labanal irom e sorokat. Kint itt mar hideg van, repkednek a minuszok, jo 30 centis ho van az utak szelen. Ez az utolso elotti megallasi lehetoseg az atkelo elott, utanna mar kemeny szerpentin jon, nem akartuk ejjel vegiggepeszkedni, reggel 6-kor indulunk tovabb. Kollega osszerakta a tv-jet, megyek at kicsit hozza. Aztan pihi jon. Jo a levego, szinte harapni lehet, forgalom nincs, nagy szundi lesz.
Jo ejt nektek is otthon, ejjel en is megyek haza!
Januar 14. 21 ora 40 perc Parizs-Franciaorszag
Megjottunk! Illetve csak majdnem, de ez a majdnem mar csak alig 50 kilometer innen. Kozel 700 kilometert sikerult ma lenyomni, valamivel tobb mint 9 ora vezetessel, ami szerintem annak fenyeben, hogy erosen tel van, es at kellett kelnunk az Alpokon, dícseretre melto teljesitmeny!
Nem sokkal este hat elott alltunk le Rungisban, ez a Parizsi Orly repter szomszedsagaban talalhato, bazi nagy fizetos parkolo, olyasmi, mint otthon a nagybani piac a Nagykorosin. Mondjuk alvas nem tudom, hogy hogyan lesz, mert szinte percenkent jon vagy megy a fejunk felett egy-egy repulo, plusz meg jobbrol, es elottem is hutos kocsi all, igaz meg nem jar az agregatoruk, de allitolag az ejjel lesz itt forgalom. Majd meglatjuk, az a bizonyos vak ember is ezt mondta… Talan nem lesz gond az alvassal, mert ma sikerult elpilledni egy kicsit. Reggel eleve koran indultunk, de engem a telefonom jelzese ebresztett valamikor negy utan, a nejem kuldott sms-t, hogy mennyi fizut kaptam. Az egyik szemem sirt a masik meg nevetett, mert egyreszt elszamoltak mindent, ami kellett, de a szokasos osszeg harmadat kaptam csak, miutan decemberben osszesen egy hetet dolgoztam, az angol kanyart csinaltam meg. Mondjuk, ha ezt nezem, akkor nem rossz penzt kaptam, kb. a nagy hazai melos atlagfizetesnek felelt meg. Asszony szetosztotta a neten egybol, utalt ide, utalt oda, azt mar szinte csak emlek maradt belole…
A masik dolog amira reggel radobbentem: brutal hideg lett az ejjel, amikor megalltunk, akkor olyan – 5 fok korul volt, reggelre ez leesett -16 fokra. A kalyham meg az olasz tavaszhoz volt igazitva, ugyhogy nem kicsit faztam hajnalban. De „dobtam a tuzre” es hamar jo ido lett. Maga az út gyakorlatilag esemenytelenul telt, sokat fenykepeztem, Lux-ban megalltunk tankolni, utanna hol esoben, hol hoesesben jottunk vegig. Eredetileg is ugy terveztuk, hogy megprobalunk eddig jutni, hogy reggel ne kelljen sokat menni, ugy utemeztuk, hogy 3x3 orat vezetunk, igy ha ket szunetet tartunk, akkor szukseg eseten mehetunk osszesen 10 orat.
Itt osszeakadtunk ket kollegaval, es ugy dontottunk, hogy elsetalunk egy, a kozelben levo bevasarlo kozpontba, amit idejovet lattunk. Ez kisebb hiba volt, mert egyreszt marha messze volt, (persze, a kocsibol volt 10 perc…) masresz elbol eltevedtunk, ifgy eloszor egy ketszer negy vagy otsavos autopalya rossz oldalan jottunk ki a fold alol, utanna jo oldalon, de onnan meg nem lehetett bemenni, mert korbe volt keritve, igy csekely masfel oras gyaloglas utan oda is ertunk. Erdekes, mert a kocsi mogul siman latszik az egesz komplexum, es nem tunik par szaz meternel messzibbnek.
Azert csak megtalaltuk, bementunk, es egyik amulatbol a masikba estunk. Olyasmit kell elkepzelni, mint mondjuk a Campona, de szerintem nagysagrendekkel nagyobb, a foldszint alatt van eleve vagy harom emelet, felfele meg sem neztuk. Uzlet uzlet hatan, mi a Carrefourt kerestuk meg, ez az itteni Tesco, csak annal sokkal minosegibb arukeszlettel, gyakorlatilag a „geppisztolytol a gumicsonakig” minden van. Pl. csak a halas, tengeriherkentyus reszleg akkora, mint otthon egy CBA…
Sikerult is elkoltenem valamivel tobb mint 40 Eurot, de ezert irdatlan mennyisegu enni-innivalot vettem. A „gyerekeimnek” pl. csak csokibol vagy 20 tablat, de koztuk 99 szazalekos kakaotartalmut is, atlag egy tabla 1 euro korul volt, es ugye azt nem kell mondani, hogy a francia csoki nagyon finom.
Magamnak is megiteltem egy blokk sort, ezek a kis ket es fel decis sorok sem dragak, 10 uveggel 2 euro az aruk. Melle vettunk ketten egy grillcsirket, es ez volt a vacsi. Mondjuk a csirke a maga 6.9 euros araval mar nem annyira tunik jo vetelnek. Viszont vettem a szukosebb napokra egy talca szeletelt serteshust, karajnak tunik, es egy kilo ebbol csak 3 euro volt, ami szerintem igazan nem sok. Ujitottam meg egy nagy zacsko mini bagettot, ez is olcso volt, mivel a tegnap vett normal fel meteres bagettel mar siman le lehetne szurni egy embert, igy a kenyer gond is megoldodott egy idore. Finom a bagett nem tagadom, de csak frissen, masnap mar csak fegyverviselesi engedellyel lehet az utcara vinni, hihetetlen modon megkemenyedik, szinte megkovul, es onnantol gyakorlatilag ehetetlen. Es nem mellekesen, kozel egy euro egy 45 dekas darab.
Most, hogy tul vagyok a vacsoran, megittam harom sort, (egynek meg alighanem befellegzett…) kollega mar eltette magat a masik kocsiban, asszem en is mindjart eldolok. Reggel 4ora45-re van beallitva a telefonom, fel hatkor akarunk indulni. Csaladnak par sms elkuldve, nehanyszor oda-vissza meg is csengettuk egymast, a csirkecsont korrektul elteve Blondy kutyanak, azt hiszem mara vegeztem.
Jo ejszakat nektek otthon, almodjunk egyutt szepeket!
Marly la Ville-Ribecourt-Sassuolo(Olaszorszag)
Kb. 1231 km
Januar 16 12 ora 30 perc Chaumont –Franciaorszag
Miutan tegnap reggel annak rendje-modja szerint leadtuk az arut Parizs kulvarosaban, felrealltunk az Electrolux parkolojaban, es vartuk a fejlemenyeket. A fedelzeti szamitogepen osszesen egy uzenet vart, megpedig, hogy probaljak meg szerezni egy publikus faxszamot, hogy elkuldhesse ra fonokom a kovetkezo fuvar adatait. Kicsit mar kezd az idegeimre menni, mert ennek a sracnak allitolag ez a maniaja. A Casonba pont annyi penzbe es energiaba kerul beirni egy SMS-t, amiben faxszamot ker, mint ha beirna a felrakohely iranyitoszamat, meg a referenciaszamot. Tobbszor is mondtam mar neki, de valahogy nem jutunk dulore. Az elozo fuvart is en nyomoztam ki magamnak, ugy, hogy felhivtam a diszpecsert, es megerdeklodtem a szukseges adatokat. Azota sem erdeklodott utanna, hogy honnan a f… zbol tudom, hogy mit kellett csinalnom…
Na, mindegy, a portan volt fax, meg is jott hamar a feladat, kb. 70 km atallas, es onnan muanyaggranulatum, valamivel tobb mint 22 tonna vissza Olaszba. Fasza! Es en meg abban remenykedtem, hogy lassan hazafele kanyarodok. Hat a lassan ugy latszik bejon… Utvonal: Mont Blanc. Lassan bejelentkezek ideiglenesre az Alpokba… Tenyleg nyaron nem maszkaltam annyit arrafele, mint mostanaban. Hu „tarsamtol”, kollegamtol elkoszontem, miutan o nem kapott meg fuvart, es elindultam a felrako fele. Miutan a cím korrekt volt, a GPS koppra odavitt, alig tobb mint egy ora mulva fekeztem a HEXION parkolojaban. Ez egy vegyi gyar, tobbek kozott muanyaggranulatumot gyart. En is mint korabban emlitettem, azt viszek. Bejelentkeztem a portan, merlegeltem, (ezt mondjuk csak azert tartottam utolag feleslegesnek, mert kifele nem kellett…) majd megalltam az udvaron. Nagy oromomre egy cegbeli auto allt a rampan, ezek szerint megint nem leszek egyedul. Azt mar csak remelni tudtam, hogy a kollega is arra megy amerre en. Megint jol saccoltam, mert miutan bekopogtam az ajtajan, a szokasos formulak utan elso kerdesemre, hogy hova-hova, a valasz a kovetkezo volt:-valahova Olaszba…
Kesobb derult ki, hogy bar nem egy varosba, de egy ceghez megyunk, egymastol osszesen kb. 10 kilometerre, a lerako is mindkettonknek kedd. Ujra van utitarsam! Ez foleg annak a tenynek a tudataban er sokat, hogy hetvege jon, es most 45 orat mindenkeppen allnom kell, miutan a mult heten szombaton dolgoztam. Rogton el is dontottuk, hogy innen egyutt megyunk tovabb, megvar engem miutan felrakodott. Krisztian, uj utitarsam nalam is frissebb hus a cegnel, alig tobb mint ket honapja kapott „bilogot”. Mondtam neki, hogy nem lesz gondom a neve megjegyzesevel, mert a csaladban is van egy druszaja…
Miutan a rakodast nem kapkodtak el, igy valamikor delutan 3 korul indultunk el Reims fele. Ott is kellett egy kicsit tervezgetni, mert Franciaorszagban penteken 16 oratol stop van a kamionoknak, de csak az Ile de France teruleten, ez nagyjából Parizs harom gyurulye, meg az oda beagazo autopalyak nagyjából 40-50 kilometeres hosszon. Miutan en is elkeszultem a rakodassal, CMR-atvetellel, bealltam a „sor” elejere, (ha mar egynel tobben vagyunk, az sor…) es nekivagtunk a kilometereknek. Az elso mindegy 50 nem semmi volt, mindenfele „bundas” uton kanyarogva vitt a GPS, tobb helen is 7.5 illetve 12t tablakba utkoztunk. Ilyenkor „-van ez annyi!” felkialltassal igyekeztunk a tiltott szakaszt mielobb elhagyni… Meg egy alkalommal megalltunk egy kisvarosban, ahol a fout mellett egy Aldi aruhaz terpeszkedett el, itt betankoltunk olcso 2.5 decis francia sorbol, uditobol, es reszemrol kenyerbol, miutan ezek szerfolott draga holminak szamitanak az autopalya melletti shopokban. Sot! Sort pl. nem is lehet kapni! Igy pedig gyotrelmesen hosszu tud lenni egy hetvege.
Miutan kiertunk a palyara, mar nem volt gond, tempomat be, es go! Szerettunk volna minel tobbet haladni, hogy hetfon es kedden mar ne kelljen megszakadnunk. Szerettunk volna egy SHELL kutat kifogni, de az elso tul hamar jott, a kovetkezo pedig 160 kilometerre van meg ide…igy egy Total kuton alltunk meg vegul hetvegere, itt is van minden, etterem, furdo, „csak” net nincs. Illetve van, 45 perc 5 Euro. Ezt hivjak szabad rablasnak. Mindegy, rovid szamolgatas utan ugy hataroztam, hogy ennyit „meger” a csaladi elet, meg penzem is van meg, kajam-italom is, igy meguzentem a nejemnek, hogy 16 ora korul felmaszok a halora, kicsit dumcsizni a hazaiakkal, meg elkuldom ezt a kis agyszulemenyt is neheny keppel egyetemben „tarsszerzomnek”. Most fel ketto van, kodos-paras, de nem hideg ido, az elobb ki is kapcsoltam a futest. Krisztiannal abban allapodtunk meg, hogy ma mindketten eszunk valamit, ki mit akar,(o babot kivant, en nem annyira), es holnap csinalunk valami husos-krumplis-hagymas tortenetet… En tegnap este kicsit eltuloztam a vacsora kevereset, mert volt meg egy adag majonezes salatam, valami francia kutyulmany, jo volt, csak keves, ehhez lenyomtam egy majd kilos egzotikus gyumolcssalata konzervet, es erre ittam ket-harom-negy sort… Nem reszletezem. Attol felek, egyszer majd sztrajkba lep a gyomrom, es szt mondja:-ettol a pasitol en nem fogadok el egy darabig semmit!- Akkor mi lesz velem? Neha tenyleg durva, hogy egy-egy parkoloban mi mindent ossze nem keverunk. Igaz most magamnak kevertem.
A parkolo ejjel tele volt, most alig paran vagyunk. „Utolertem” magam idoben, ennel naprakeszebb nem lehetne ez a naplo, mint jelenleg. Most azt hiszem, nezek egy kis filmet, kozben kitalalom, mi legyen a delutani menu, lassan osszepakolom a gepet es negy elott elhurcolkodunk az etterembe netezni. A hatterben Hofi ontja orokervenyu es orokeletu poenjait, ez alatt en osszeutok valami harapnivalot. Valahogy be kellene fejezni, de semmi nem jut eszembe, ugyhogy: egyelore ennyi!
Este 18 ora 30 perc-ugyan ott…
Beszelgettem a csaladdal! Azt hiszem, az egesz delutannak ennyi az osszes lenyeges tortenese, de hogy nezne ki, ha ezzel zarnam a napot. Ezert megprobalok a „hattertarban” keresni valamit. Mondjuk egyik hirerteku esemeny az, hogy nincs zuhany. Illetve van, de nem mukodik, es ez csak nemreg derult ki. A legjobb az egeszben az, hogy nem is lesz egesz hetvegen. Majd jonnek a gorenyek receptert… Meg jo, hogy Forliban furodtem, borotvalkoztam, igaz az mar jo regen volt. Meg van egy valtas alsonemum, egy par zoknim, ugyhogy este meg elleszek valahogy, holnap a wc mosdo reszenel kimosom a cuccaimat reggel, az hetfore megszarad, borotvalkozni is tudok ugyan ott, es hetfon az elso megallast igyekszunk ugy idoziteni, hogy tusolni is tudjunk. Addig meg vakarozok jobb hijan, meg persze van dezodorom. Meg jo hogy egyedul vagyok a kocsiban…
Egyre inkabb elhiszem, hogy azert a Franciak talaltak fel a parfumot, mert nem birtak a sajat szagukat. Komolyan mondom, nem sok budosebb, koszosabb parkolot latni Europaban, mint itt, az út melletti wc-krol nem is beszelve. Jo, alairom, van szep, kulturalt pihenohely is, foleg a Spanyol hatar fele, illetve Normandiaban, de a jellemzo nem ez. Kozben atkopogott Krisztian is, beult jobb oldalra, míg en kotyvasztottam az ebedet-vacsorat, es elbol, ha mar ugy is itt van, meg is vagott egy uveg sorre, mondvan, neki mar nincs. Ez azert durva, mert amikor en egy 12-es pakkot vettem, o ugyanott egy 24-est tett magaeva. Igaz, enni meg nem lattam… Sajat bevallasa szerint neki ennyibol all a hetvege. Amig tart, addig iszik, erre en mondtam neki, hogy akkor vegye ugy, hogy elfogyott! Holnap is nap lesz, en meg nem akarom a nevemre iratni…
Mikozben irom e sorokat, folyamatosan hasznalom el egyik papirzsepit a masik utan, es latom, hogy a keszlet hamarosan kimerul, holnap kell vennem ujabb csomaggal. Taknyos vagyok, mint egy pelikan, nem is csoda mondjuk, ahogy mostanaban maszkalok egyik evszakbol a masikba…
Kint eleredt az eso, eleg rendesen esik, hallom, ahogy kopog a teton, meg csobog a víz, ahogy a potrol folyik le a betonra. A csobogastol meg nekem egyre inkabb menni kell…
Egesz mas lett a hangulatom, hogy kicsit „otthon voltam”, csak azt sajnalom, hogy miutan a jel nem er el a kocsiig, be kellett ulnom a geppel a presszoba, ott viszont csak potyogni lehetett a Skype-on, beszelni nem. De belul, amikor olvastam a nejem vagy a fiaim sorait, szinte hallottam a hangjukat is. Az eso egyre jobban eleredt kint, mar szinte zuhog, a szel is feltamadni latszik, sot az elobb mintha villamlott is volna a tavolban, bar ez nem biztos, a fuggony resen at villant csak be valami. De gondolom, nem fenykepeztek… Erosen kezd hatni a vacsora, meg a sorocske is, nagyokat asitozva klimpirozok a billentyuzeten. Valami jo befejezest kellene meg ide rittyentenem, de tompa vagyok, semmi otletem nincs. Igy csak: Jo ejt otthoniak, jo ejt Magyarorszag, hamarosan ujra talakozunk!
