Na megnéztem a második futamot is, és hát meg se lepődök a történteken.
Akik kinn szurkoltátok végig: kőkemények vagytok, én puhap.cs voltam, nem mentem ki a szar időben

Amúgy hihetetlenek itt egyesek, hogy még a kis sikernek se tudnak örülni...
Amerikai edzőmnek baromi nagy igazsága, hogy a mi mentalitásunkban mindig az a baj, hogy nem tudunk örülni, mindig ott van mindenkiben ez a bezzegelés, és amúgy ő ezt baromira nem érti, hogy miért van bennünk.
Ha adott körülmények közt, adott helyzetben, adott pillanatban sikert értél el, vagy egy olyan célt, amit előre kitűztél magadnak, akkor annak örülni kell, és pont. Aztán amikor a sikermámor után a következő célt tűzöd ki magadnak, akkor vissza kell nézni az előzőhöz vezető útra, azt kielemezni, és tanulni belőle.
De nálunk nem ez van, ha valami történik egyből csak a hibákat keressük benne., ahogy most ti is. Lehet, hogy a leglassabb esőgumis volt, lehet, hogy összetákolt a kocsija, lehet hogy egy ez csak egy teszt lesz egész évben, de MOST sikere volt, MOST egy döntést okosabban/szerencsésebben hoztak meg, mint a fél mezőny, amiből előnyük származott, és akkor ciki örülni annak, hogy EREDMÉNYT értek el? Komolyan?
Ahelyett, hogy annak örülnétek, hogy a mi kis sz.r magyar brigádunk valamiben jobb volt, mint a nagy Citroen, meg a gyári Honda, meg a többiek, inkább keresitek azt, hogy min lehet károgni.

Just a simple Lineman...