Eddig bejön az új Moby Dick. Ugyanaz, mint mindig az újjáalakulás óta, de zeneileg egész kellemes. Pusztai Zolti szövegeit meg inkább elengedem, azok is ugyanazok. 
Azért lássuk be, a Moby Dick-et is azért szeretjük, mert anno voltak ők, és senki más. 1989-ben egy rakás sokkal jobb thrash banda létezett, de nekik volt lehetőségük nagylemezt kiadni. Pedig a korszak zenekaraihoz illik hozzátenni, hogy ma is ismerik őket. Pl. a Thrash Mosh Club-ot üzemeltető Undertaking egyetlen demója épp nemrég kapott egy újrakevert vinyl kiadást a 30 éves jubileumra.
Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)
