4-5 éves korom óta játszom videójátékokkal,és mindig is lenyűgöztek az ilyen jellegű tevékenységek.
Piaci sárga kazettás csodagépekkel kezdtem pályafutásom valamikor a 90-es évek elején.
Amikor kipróbáltam a PlayStationt szerelem volt első látásra!
Az összes generációt végigkísértem,mindent gyűjtöttem,főleg a PS1-2 gépeket,játékokat.
Nem volt olyan gépem amiből legalább 3db ne lett volna,mind asztali,mind kézikonzol. / na jó a PSP Go az kimaradt /
Volt hogy eladogattam dolgokat ha olyanom volt,de mindig volt ithon minden generációból..........
Sajnos úgy hozta a sors hogy besokalltam a munkahelyen és felmondtam,és elhatároztam hogy felszámolom a gyűjteményemet. Az elején rossz volt nézni hogy kapkodják szétfelé a féltve őrzött kincseimet / mint a hiénák / de hamar hozzászoktam. 
Volt hogy 1 nap 6X-7X mentem a Foxposthoz csomagot feladni,néhány hét alatt nagyon jól kiárultam a nagyját.
Néhány eladás után elbizonytalanodtam,de úgy döntöttem hogyha elkezdtem akkor megpróbálok eladni mindent,mert így hiányosan már nem az igazi az egész. 
Ez idő alatt rádöbbentem arra hogy hiába harácsoltam össze ennyi " számomra kincset " az egésznek csak érzelmi értéke van.
Van olyan játék amit tizenpár éve vettem egy szombati túlórából,és a mostani szombati túlórapénzemet nem kaptam meg érte. 
Így összeszámolva egyben elég szép kis összeget kiárultam amit nem is kellett volna,mert 1 forintot nem költöttem el belőle még,meg nincs is tervben,de így utólag már nem bánom.
Most még ithon vagyok munkanélkülin, / direkt úgy terveztem hogy kihasználom,kipihenem magam /a ház körüli teendőimet végzem,és most végre van időm játszani,de PS4 játékom van annyi felgyűlve hogy bőven elegendő ez az 1 konzol is nekem. 
Majd talán veszek PS5-öt ha kijön valami számomra érdekes játék rá,de eddig nem igazán érzem azt hogy kellene.
Ezekkel a gépekkel,játékokkal kellemesen gondoltam vissza a gyerekkoromra,de az emlékek megmaradnak.
