Az autóipar tragédiája
Kedves Olvasó!
Már az előző tesztem első fejezete sem az aktuálisan tesztelt autóról szólt hanem magáról az autóiparról és ez most sem lesz másképp. Ennek pedig a következő az oka. A világ minden iparának, szakmájának létezik egy olyan rajongó tábora amely többet lát egy adott termékben mint egy megoldás egy problémára. Vannak azok az emberek akik az ételre nem mint táplálékra hanem mint gasztronómiai élményre tekintenek. Vannak azok akik a focit nem testmozgásnak látják csak hanem az életük része, részben a saját identitásukat találják meg egy-egy csapatban és még sorolhatnám. És vagyunk mink, akik az autóra nem csak mint egy használati tárgyra tekintünk ami eljuttat minket A-ból B-be hanem szenvedélyünk az autózás. Imádjuk a motorhangot, az utcán sétálva meg tudjuk mondani, hogy a hallott motor hány hengeres, mi vagyunk azok akik képesek órákon át gyorsulási videókat és teszteket nézegetni, és akik napjában többször összeállítják az online konfigurátorokban az álomautójukat. Mi vagyunk azok akik az autóipar fejlesztési irányát egyengettük azzal, hogy mire költöttünk és mi vagyunk azok akiket az elmúlt több mint 100 évben az autóipar olyan csodákkal ajándékozott meg amelyekért örökre hálásak maradunk.
Azonban nagyjából tíz évvel ezelőtt valami nagyon eltörött és az egész ipar elkezdett egy addig ismeretlen és így utólag biztosan kijelenthető, hogy rossz irányba haladni. Nem vagyok elemző de azt hiszem, hogy két oka volt az új iránynak és valahol ez a két ok össze is ér. Az egyik ok Kína. Látható, hogy a kommunista állam egyértelműen pályázik a világ vezető szerepére letaszítva ezzel az USA-t a trónról. Minden téren kereskedelmi háború dúl. Azonban egy bizonyos téren egyszerűen a kínaiak nem tudtak labdába rúgni, pontosabban nem tudták utolérni a több évtizedes múlttal és know-how-al rendelkező európai (és USA) autó/mobilitás ipart. Hát ha nem megy becsülettel akkor csaljunk. Kína pontosan tudta, hogy ha az EU-ra rá tudja erőltetni a zöld maszlagot akkor azzal nem csak az autóiparban tudja legyőzni, hanem az egész EU-s ipart le tudja körözni. Hiszen míg az EU gyárak “zöldülő” beruházásokba kezdenek addig a kínaiak a gyártás hatékonyságának és minőségének a növelésébe tudnak fektetni és végső soron így jobb és adott esetben olcsóbb termékeket tudnak majd előállítani. A piac pedig dönt és a piac egy dolgot értékel az ár/érték arányt. Jürgen úr amikor autót vásárol baromira letojja, hogy a VW csoport majd 2040 karbonsemleges lesz ha az általa kínált ID autó hemzseg a hibáktól ráadásul még drágább is mint a kínai. Megveszi a BYD-t és nem fog utána olvasni, hogy kik, milyen körülmények között és milyen környezeti lábnyommal állították elő az autót. Úgy néz ki Kína nyerésre áll mert az EU bevette, hogy ha nem zöldülünk akkor eljön a világ vége, felmelegszik a Föld, leáll a Golf áramlat és majd beköszönt a jégkorszak.
A másik ok az előrelátó, véletlenül sem a négyéves ciklusban gondolkodó EU-s politikusaink. A 2010-es évektől Nyugat Európában választást lehetett azzal nyerni, hogy zöldülni kell, és, hogy pl az atomenergia rendkívül környezetszennyező. Az autóipar meg pláne. A politikusok addig mosták és hergelték az istenadta népet míg nem a szerencsétlen gyártók belekényszerültek egy kényszervágányba. Látens piaci igényekre kezdtek el fejleszteni és feladtak mindent ami addig jól működött. Persze a politikusok még rá is tettek egy lapáttal mert nem volt elég az őrült ideológia hanem rendkívül súlyos és az iparra nézve káros szabályokat, kvótákat alakítottak ki.
Persze az elején kb 2022-ig a többség hangos üdvrivalgással tolta az amúgy már rég szétesett szekeret és nyilván az autógyártók is gerjesztették a hangulatot de hát nem is tehettek mást hiszem Soros bácsi óta tudjuk, hogy amíg a zene szól addig táncolni kell. A gond itt az volt, hogy a zene sohasem szólt és ezt az új táncot sem ismertük.
És talán itt ér össze a politika és Kína. Egyre több tényfeltáró riport szól arról, hogy bizonyos politikai körök, NGO-k brutális mennyiségű pénzt kaptak Kínától. Persze sohasem a pártkasszától, hanem alig kibogozható céghálózatokon keresztül. Szóval felmerül a kérdés, hogy Greta Thumberg és csapata kilóra meg volt-e véve. Nagyon úgy fest és úgy tűnik, hogy Kínának bejön az övön aluli küzdelem.
2023-ban már láthatóak voltak annak a jelei, hogy nagy a baj, 2024-re viszont kijelenthető, hogy egy-két autógyártót leszámítva bedőlt az EU autóipar, míg a kínai szárnyal. Tényleg elhitte bárki, hogy az elektromos autók piacán meg fogjuk verni Kínát? Hogy majd a védővámok működni fognak? Mert lehet vámozni, csak mivel a világ akkumulátor termelésének több mint a 90 százaléka Kínában van, vagy kínai cégekhez köthető így egyik napról a másikra mondhatják majd azt a kínai beszállítok, hogy hát sajnos megemelkedtek a költséges és mondjuk a VW csoport, vagy a Mercedes holnaptól 50 százalékkal drágábban kapja majd az akkumulátort. És akkor mi lesz? Elmegyünk tüntetni a kínai nagykövetség elé? Bohócot csináltunk magunkból.
A nagy kérdés, hogy van-e még vissza út. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy nincs. Több ok miatt sem. Egyrészt az Eu-s politikusok mind a mai napig kitartanak a szigorú szabályozások és a kvóták mellett így az autógyártók ha akarnának sem tudnának visszatáncolni. A másik ok pedig, hogy nincs is már nagyon hova. Az autóipar egy nagyon komplex és nagyon hosszú gyártási láncokat, beszállítókat tömörítő ipar. Amikor a 2010-es évek végén az összes gyártó elkezdte vállalni a belső égésű autók gyártásának teljes kivezetését akkor a beszállítók ezzel együtt elkezdték leépíteni a gyártási kapacitásaikat, elkezdődtek a leépítések, stb. Ezt visszalapátolni évek, ha nem évtizedek. Közben a verseny dübörög, nem lehet a beszállítói láncra várakozni (látható volt, például, hogy mit okozott az iparban az Orosz-Ukrán háború)
És hol vagyunk ma? Hát ott, hogy egy-két gyártó egy-két modelljétől eltekintve unalomba fulladunk. Sorra jönnek az elektromos SUV-ok amik igazándiból ugyanazt tudják, kb semmi különbség nincs. Az olcsóbb a jobb, amiben Kína toronymagasan vezet. Eközben pedig tűnnek el azok a modellek amelyeket szerettünk és amelyek praktikusak voltak és hovatovább évtizedeket szolgáltak. (megnézem majd a mostani MG-ket megy BYD-kat 10, 15, 20 év múlva, no meg azt, hogy mennyit fognak érni) Csak, hogy pár példa legyen: Nincs többet Ford Mondeo, Mazda 6 (lesz valami elektromos vicc, de kombi abból sem lesz), Opel Insignia, aztán ha megnézzük a sportautókat amelyek persze réteg termékek de akkor is. Nincs a Porsche esszenciája a 718 (boxter), hothatch még egy kettő van de az is alig, a Toyota is kénytelen volt kivezetni az utolsó szívó motoros autóját a GR86-ot, ja és nincs már Jaguár sem (ja de majd lesz – no comment).
És mi van ezek helyett?
Van például, ID 7 kombi potom 25 millós nyitó áron ami majd a passatot hivatott váltani amiből az új alapverzió 16 millió Forint. Alkalmi vétel az id 7.
De az új ID 3 is instant get a maga 17,5 milliós kezdőárával a golf 9 milliós árához képest.
A Fiat is jól tolja ugyanis az imádott kis népautót az 500-ast 5.5 millióért el lehet hozni de aki igazán zseni az megveheti ugyanazt több mint 11 millióért elektromos hajtással.
Bár a BMW eddig egészen jól lavírozik ott is egy 5-ös BMW esetén pl az elektromosnak több mint 5 millió a felára. (23 vs 28,5 millió)
Hát idáig jutottunk és ez a pár példa csak a jéghegy csúcsa. Aggasztó és egyben lesújtó a kép és félő, hogy visszafelé már nem lesz út, a mostani ösvény pedig a kínai selyemút amit ők ismernek az ő terepük és győzni fognak.
Hála Istennek vannak még olyan gyártók akik úgy gondolták, hogy nem engedik kihalni ezt a csodálatos belső égésű fajt. Az egyik és leginkább a szívemhez és a pénztárcámhoz közel álló márka a Toyota akik épp most dobták piacra a a GR Yaris második, tökéletesített verzióját. De pár évvel ezelőttig ilyen volt a Hyundai is akik jó pár szívet megdobbantó modellt adtak nekünk az N sorozat égisze alatt.
Fájó látni, hogy mivé lett ez az ipar. Mivé lettek hová tűntek az izgalmas és jó autók. Amiket élvezet vezetni, amik egyéniségek.
Bár nincs sok remény azért azt a keveset még ne adjuk fel! Hátha meg lehet még fordítani a folyamatot, hátha vissza lehet térni a normalitásba! Ha mi vásárlók nem szállunk fel a vonatra és nem toljuk az e-mobilitást akkor talán megállítható a jelenlegi agyrém.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
