Köszönöm szépen, hogy írtál, mert fontos dologra tértél rá. És mivel én is nagyon fontosnak tartom az interjú gyakorlását, ezzel is foglalkozunk a három napos tréning során. Először egy kedves főnököt játszunk, ahhoz mennek interjúra. Majd egy nagyon szigorú főnököt alakítok. Sokan azt sem tudják hogyan zajlik egy állásinterjú, de aki tudja is nagyjából, az is sokszor megrökönyödik. ''Egyszer majd neked is lesz annyi eszed, mint nekem'' főnököt alakítok, aki minden áron zavarba akarja hozni a másik felet. Nagyon érdekes dolgokat szűrök le ezekből. Az emberek nagy többsége nem mer leülni a beszélgetés alatt, és én ilyenkor csak elhalmozom a furcsa kérdéseimmel, sok csendszünetet alkalmazok, és ilyenkor nagyon zavarba jönnek. Utána rászólok, hogy űljön már le. Aki meg helykínálás előtt űl le, attól meg megkérdezem, hogy ki mondta, hogy leűlhet. Erre felugrik, és jön az előző módszer. A csend nagyon zavaró különben, mert nem tudják, hogy most arra várok-e hogy ők mondjanak valamit, vagy nem szimpatikusak nekem.... Csomó kérdést teszek fel nekik, amiben van egy-két csapdát rejtő is. Pl.: Mik a gyengeségei? Ezt is szokták kérdezni különben. De erre a z alapjában negatív kérdésre lehet pozitív módon is válaszolni. De ezt gyakorolni kell, hogy valóban spontán legyen. Aztán az abszolút zavarba ejtő szitu jön: Egyre közelebb megyek a klienshez, magyarán szólva behatolok az intim zónájába. Ez marha zavaró. Találkoztatok már ilyennel? Egy-két kliensünk már találkozott ilyen főnökkel és nem tudták kezelni a helyzetet. Pedig aki ebben a szituban helyt áll, az már tud valamit. Rohadt zavaró, mikor már pár centire vagyunk egymástól. A nők általában a plafont nézik ilyenkor, erre én megkérdezem: ''Asszonyom! Kihez beszél?'' Rohadt kínos egy helyzet. Egy kliens annyira zavarba jött, hogy felállt. Aki nem is jött annyira zavarba (általában férfiak) azok sem tudtak már a kérdésekre koncentrálni. Ilyenkor jön a következő baki. Megkérdezem, hogy van e még kérdése az állással kapcsolatba. Nekik 90%-ban nincs. Ekkor aláiratok velük egy papírt szimbolikusan. Ők persze azt sem tudják mit írnak alá, mivel annyira zavarban vannak, és azt hiszik, hogy ''dejó, engem vettek fel a sok ember közül''. Aztán közlöm, hogy holnap reggel 4-kor találkozunk, 12 órás munkaidő és 16.000 ft-os fizetés. Mért? Hát aláírta a papírt.
Na szóval ez egy rohadt helyzet. Kicsit kisarkítva játszom el, hogy érezzék a súlyát, meg így jobban tudatosodik az emberekben. Általában a többiek az asztal alatt vannak az interjú közben a nevetéstől, és nagyon tetszik nekik ez a kis szerepjáték. A játék végén pontról potra megbeszéljük kérdéseket. Mire hogy kell válaszolni, hogy fekészültek legyenek. Meg megbeszéljük hogy kezeljék a szituációt. Ezeket írásban meg is kapják.
Lengl Linda