- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- plevips: Sorozatkövető v 1.1
- MasterDeeJay: Asus Q170M-C coffeetime mod!
- erer1000: Milyen tesztekre lennétek kíváncsiak a lenti káosz gépet illetően?
- sziku69: Szólánc.
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- bambano: Bambanő háza tája
- Depression: Hardver rúzs effektus?
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
Új hozzászólás Aktív témák
-
peppe79
senior tag
válasz
Throme
#99583
üzenetére
"Most egy témáról több kép is születhet büntetlenül, csak a legmegfelelőbbet kell kiválasztani."
Ez így igaz, ami jó dolog is lehet. A nagy kérdés mindig az, hogy az a "több kép" számszerűsítve mennyi (?). A különbség mindig az egyén megközelítéséből adódik, azaz, hogy ki mire használja fel a memóriakártya nagyságából adódó előnyöket: lehetőségként tekint a javításra, vagy csak szimplán "ráragad" a keze az expo gombra, "az egyik úgyis jó lesz" alapon. Legyünk őszinték: átlagosan, ki hány százalékban kukázza a képeit? Az Oly csoportban volt is korábban ezzel kapcsolatosan egy poszt. Többnyire a képek kb. 90%-a kuka, és a fennmaradó 10%-ból is csupán csak annak a tizede, ami valóban jól sikerült; és még ennél is kevesebb az, ami páratlanul jó fotó lett. Az arányok valószínűleg nem változtak, csak ugye nem mindegy, hogy a kiindulópont 4-5 tekercs film, vagy pedig 2000 digitális kép, ugyanarról az eseményről. Ez szerintem őrült nagy különbség, amitől a fotó, mint olyan, teljesen elértéktelenedett. Apám fekete-fehérre készült papírképei, negái a mai napig megvannak, és szívesen nézegeti azt az ember. Na, és mi a helyzet manapság, a gépen, vagy a felhőben, bárhol tárolt, több ezer, netán több tízezer fotóval? A nagy részük teljesen felesleges adathalmaz, amit valószínűleg soha nem néz vissza senki.
Új hozzászólás Aktív témák
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest
