Sziasztok Leendő műtétre váró sorstársak!
Csütörtökön volt a mandulaműtétem a szombathelyi kórházban helyi érzéstelenítésben és péntek óta már itthon lábadozom. Gondoltam én is beírom a tapasztalataimat, mert előtte sok hasznos infót kaptam a fórumról. Mbrigike ajánlására én is a doktornőt kértem meg és a helyieknek tovább is ajánlanám, mert szakmailag és emberileg is abszolút orvosnak való!!!
Próbálom röviden de lényegretörően összefoglalni a fontosabb dolgokat.
Nekem 35 évesen került sor a beavatkozásra és előtte évekig semmi panaszt nem okoztak a manduláim. Az elhúzódó fülfájásom miatt mentem fülészetre és hidegzuhanyként ért, hogy fülszúrás helyett mandulaműtétet javasoltak. Persze megnézettem még két másik orvossal is, de egybehangzóan mondták, hogy krónikus gyulladásban vannak a manduláim. A háziorvosom próbált lebeszélni a műtétről, mivel a vérképem teljesen rendben volt mindig (süllyedés 5!), viszont két éve szinte folyamatos nőgyógyászati gyulladásaim vannak és a hajam eléggé megritkult, ezért felmerült, hogy már csak gócként van jelen a szervezetben. Ezt azért írtam le, hogy ha valaki esetleg hezitálna még egy ideig a műtét miatt akkor gondolja át, hogy máshol a szervezetben már elindulhatott egy immungyengülés.
Az altatásban nem gondolkoztam, mert féltem a tubusos altatás mellékhatásaitól (köhögés, hányás) és mivel nem volt részem mélyaltatásban ezért nem a mandulaműtétnél akartam erről tapasztalatokat szerezni. Úgy vettem észre felnőtteknél az orvosok is inkább az érzéstelenítést ajánlják. Elfogadom ha valaki fél tőle, de utólag én is azt gondolom ez kevésbé terheli meg a szervezetet.
Nálunk is úgy zajlik a dolog, hogy előtte nap felvesznek az osztályra és hazaengednek. Tény, hogy kevésbé idegeskedik az ember és addig sincs betegségtudata. Másnap reggel 7-re kell visszamenni éhgyomorra és türelmesen kivárni a sort.
9-kor kaptam meg a nyálelválasztást megszüntető szurit amitől fokozatosan csökkent a mennyiség és azt hittem majd őrült szomjas leszek, de minimális maradt és nem is figyeltem rá tovább. Fél 10-körül besétáltam a műtőbe, ahol az orvoson kívül a betegszállító (ő fogta a fejem műtét közben), és egy asszisztens volt aki a műszereket adogatta. Egy székben ültem és le voltam takarva, a doki meg velem szemben ült. 5 percenként 3x lidokaint fújt a torkomba, amit folyamatos levegőkifújással kellett megakadályozni, hogy ne menjen a tüdőbe. Ha belement volna az sem gond, csak kellemtlenebb. Már az elsőnél elzsibbadt a nyelvem is és innentől nem volt kedvem beszélgetni. Ja, és én a nyálelszívó szuritól kicsit megszédültem ezért az egész beavatkozás alatt becsuktam a szemem. A lidokain után kaptam 3-3 érzésteneítő injekciót, ami nekem az egészben a legkellemetlenebb volt, de ez is jól tolerálható. Utána mindent aszerint csináltam ahogy mondták és nem éreztem semmit, csak a vágóeszköz csattanását hallottam. A doki javaslatára igyekeztem egyenletesen lélegezni és nyugodt maradni, mert a beadott szerek is jobban hatnak ha nem pörgeted magad idegileg, és a vérzés is gyorsaban eláll ha nem estek pánikba. A seb körül vérzést (minimális volt) csillapították és elvarrták felszívódó varrattal.
Elhihetitek, hogy nagyon féltem már napokkal a műtét előtt, de a műtőben olyan kellemes hangulatot teremtettek és végig mindent elmagyaráztak, hogy magam is meglepődtem, de egyáltalán nem izgultam. (meg is dícsértek, mert szeretik az együttműködő betegeket 
) Az egész beavatkozás kb. 10 perc volt, és nekem könnyebb volt, hogy nem néztem a műszereket sem közben.
Utána még szédültem kicsit, de ez normális és valszeg a súlyomhoz képest több szurit kaptam csak. 9:50-re visszatoltak ülőkocsiban és félig ülő helyzetben lefeküdtem. Minimális világos vérzés nálam volt kb. 1 óráig, amit közben néztek és megnyugtattak, hogy rendben van ez is. Kb. fél óra múlva kaptam vizes borogatást a torkomra és fájdalomcsillapító injekciót amitől kissé elálmosodtam. Két óra múlva kötelező volt meginni a vízben oldott fájd.csillapítót és innentől min. két liter folyadék elfogyasztását javasolták estig. Az első korty kegyetlen érzés és elképzelhetetlennek tűnik, hogy fogsz meginni még két litert, de muszáj és apró kortyokban egyre jobban megy is. A műtét után két óráig még nem indul be a nyáltermelődés és nem ajánlott nyelni sem, de nekem önkéntelenül is jöttek a nyelési reflexek, de csak párszor. Estére már suttogva lehet beszélni ami egyénfüggő, hogy ki mennyit akar és bír. Én inkább a zsebnoteszos levelezést választottam 
Mivel első nap nem ehetsz, sokat segíthet, hogy a vércukrod ne essen le ha viszel magaddal cukros üdítőt és a víz mellé azt is iszogatod. A citromos Iceteát nem javasolják, mert csípheti a sebet. azt mondták minél többet nyelünk és iszunk annál gyorsabban gyógyul a seb és ajánlott volt éjjel is többször inni, hogy a reggeli ébredéskor az első nyelés ne legyen nehéz. A lényeg, hogy a sebet folyamatos nedvességben kell tartani, hogy ne száradjon ki és ne szakadhasson fel.
Másnap reggel kaptunk friss kenyeret és macisajtot amit lassan de megettem. Pár napig pépes étrend ajánlott, de ez is egyénfüggő, hogy ki mit bír. Ki kell kisérletezni, hogy mi nem csípi a sebet, de a fűszeres ételek nem ajánlottak. Joghurt, kefír és főzelékek kenyérbéllel jól bírható, de a gyümölcs is egyéni, mert nekem pl. az alma kicsit csípte.
Nekem az első nap volt csak kellemetlen és azóta is csak a reggelek a rosszabbak, de éjszaka még iszom vizet ha megébredek. Napközben viszont figyelek a sok folyadékfogyasztásra és betartom a pár napos aktív pihenést is. Vízben oldható Cataflamot kaptam itthonra 3*1-et, de csak a gyulladáscsökkentő tartalma miatt szedem be, mert a reggeli fájdalmon kívül én mást nem érzek. Ezenkívül vettem DM-es cinktablettát, E és C vitamint, mert ezek gyorsítják a sebgyógyulást és az immunrendszert is erősítik. Ajánlották a Bioptronos lámpát vagy az aloe-s sprayt de nekem nincs így ezek nélkül gyógyulgatok. Jövő héten kell kontrollra mennem, de az első 10 napot mondták kimélő életmódban. Addig csak tusolás javasolt és pár napig a fogmosás is lehet felületes, mert a hátsó fogakat nehezebb elérni de nem is szabad erőltetni, hajolni és emelgetni sem lehet!
Minden szervezet másképp reagál ezért a gyógyulás is lehet eltérő ütemű, de én azt javaslom, hogy érdemes az orvosi utasításokat is betartani.
Összeségében én sokkal rosszabbra számítottam, de sokat segített, hogy a kórházban minden rémhír ellenére csak kellemes élményeim voltak.
Szóval ha szükséges akkor szedjétek össze a bátorságotokat és vágjatok bele akár altatásban akár érzéstelenítésben és gondoljatok arra, hogy érdemes egy hetet áldozni az életetetkből a későbbi szövődmények elkerülése érdekében!
A szobatáraim között volt két 50-60 év körüli nő akik megbánták, hogy fiatalon nem vetteték ki a mandulájukat, mert sokat bajlódnak vele, vagy miatta a fülükkel. Egyikük pl. tüszősmandulagyuszi szövődményes gyógyulása miatt került be két hétre és már többször felszúrták a fülét....
Mindenkinek sikeres mandulaműtétet és mielőbbi gyors gyógyulást kívánok!
Rikka
