Először is sok sikert mindenkinek aki most készül vizsgázni, vagy most kezdi el a jogsit.
Elég régen írtam már ide utoljára, még kb. 2 éve mikor kezdtem a jogsit jómagam is. Néha eszembe jut a néhány kínlódás, és az oktatóval kialakult már-már összeférhetetlenség. Pláne, mikor meglátom az arany színű 206-os Pözsót'. Benne az oktatóval. Érdekes, hogy az elején mikor kezdtem nála, szerinte mindig minden szuper volt, agyba-főbe dícsért, kb. én voltam a következő Lewis Hamilton. Aztán ahogy haladtunk előre, úgy kezdett stílust váltani, egyik nap még jól váltottam, másnap ugyanaz már nem volt jó. Kormányba belenyúlt, túldramatizálta a dolgokat, ezzel elég nagy frusztrációt kiváltva bennem, megmondom őszintén hogy kb. 10 óra után elment a kedvem az egésztől, volt olyan is, hogy órát is mondtam vissza valami indokkal, mert egyszerűen nem volt kedvem menni vele. Kedvencem az volt, mikor belenyúlt a pedálba zöldhullámos útszakaszon, mert túl lassan mentem szerinte, tövig nyomta, mondta hogy váltsak. Kuplung be, természetesen lábát a gázon hagyta, az autó motorja meg kb. atomjaira robbant majdnem. Persze, én voltam a hibás hogy miért nem szóltam hogy benyomom a kuplungot... (Te mondtad hogy váltsak, fiam... )
A vizsgára már kb. totál kikészültem tőle. Majd jött a csodálatos vizsganap. Vizsgabiztos beül, szokásos körbejárás stb. majd elindultunk. Szerintem jól mentem, 1-2 hibával. Azonban volt egy 30-as szakasz, útépítés miatt, ahol én végig mentem kemény 40-el, 30 helyett. Mentünk kb. fél órát, majd vissza az NKH-hoz. Megállok, autó leállít. Majd mondja a vizsgabiztos, hogy, hát kedves én. Nem tudja hogy mit is mondjon. (Gondoltam magamban hogy bármit, csak innen szálljak ki egyszer...) ez minden volt csak nem vezetés. Hm... Hát rendben. Majd jött az a beszólás, amitől magamban kb. meghaltam a röhögéstől. Látja, szeretem a sebességet. Ránézek, kérdezem hogy miért? Az útjavításnál 30-as tábla volt, én pedig 40-el mentem ott végig! (Állat, ha ez autóval sebesség, akkor a 130 már felér egy NASA rakéta indítással). Majd a rengeteg hibámat ami most volt a vizsgán (nem tudom mik, de biztos rengeteg volt), saját magamon és a károkon fogom megtapasztalni. Mivel már szerettem volna a jogsit, csak ez tartott vissza attól, hogy megkérdezzem, miért engedett át, ha ennyire borzasztó volt a vizsga?
Azóta, 2 év eltelt, és idén megvettem életem első autóját. Egy Mazda 3-ast. Addig céges autókat vezettem itt bent nálunk, rövidebb és hosszabb távokon egyaránt, több fajtát is (Merci, Ford, VW, Peugeot). .... és lám, még egyben vagyok, nem voltam börtönben, nem okoztam 9800 emberéletet követelő tömegszerencsétlenséget, mint ahogy beharangozták a vizsga végén, sőt, nem egyszer segítettem is a többi közlekedőt ilyen vagy olyan formában. Pedig, a saját autómmal azóta már nekivágtam 500km-es távoknak is, autópályán, főúton, városban. Teljesen idegen városokban voltam vele, minden gond nélkül.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon sokszor brutális túlzásokba tudnak esni, az oktató és a vizsgabiztos egyaránt, pláne, ha nem vívjuk ki a rokonszenvét..... Arról nem is beszélve, hogy hatalmas felüdülés, és szabadság amikor az ember egyedül kezd vezetni, ég és föld a különbség. Legelső egyedüli utam céges autóval volt, egyáltalán nem voltam ideges. Baromi jó érzés volt úgy vezetni..... Ja, és onnan is visszajöttem élve.