Egy tisztességes műszer 3 értéket ír ki a páratartalommal kapcsolatban.

1. Hőmérséklet [°C]
2. Relatív páratartalom [%]
3. Harmatpont (abszolút páratartalomra utal) [°C]

A levegő a hőmérséklet függvényében más mennyiségű vizet képes magában gőzként tárolni. Minél melegebb annál többet. Erre itt egy táblázat: [link]

A pára lecsapódás ott keletkezik, ahol a levegőben levő gőz eléri a telítést, azaz 100 % lesz a relatív páratartalma. Ha a penészedést kell kezelni, akkor 2 megoldás van:

1. A penészes felület hőmérsékletét növelni kell, hogy magasabb legyen, mint az adott levegő harmatpontja. Így nem fog kicsapódni a pára, nem lesz vizes a fal.

2. A levegő (abszolút) páratartalmát csökkenteni kell, hogy a hideg falnál se érje el a telítést, azaz ne kondenzálódjon a benne tárolt gőz.

Alapvetően, ha nem csinálsz semmit otthon, akkor is folyamatosan gőz kerül a levegőbe pusztán a lélegzéssel, a vizes helységek párolgásával stb. (Nem kell hozzá teregetni, felmosni, stb.)

A szellőztetés a 2. számú megoldás elvén működik (télen). A kinti hideg levegő (még ha relatív magas páratartalmú, akkor is) szobahőmérsékletre melegítve már száraznak mondható. Ez bejön a lakásba, a magasabb páratartalmú benti levegő pedig távozik a szabadba.

A ház szigetelése az 1. számú megoldás elvét használja ki. Jól elkészítve magasabb lesz a fal belső hőmérséklete és emiatt nem csapódik ki a pára. (Elvileg előfordulhat, hogy a szigetelés miatt a ház szellőzése romlik és így még rosszabb lesz a helyzet penész szempontból.)

A kérdésre válaszolva:
Pusztán a fűtés csak akkor használ, ha attól a fal a harmatpontnál melegebb lesz. (Szerintem ez jelentős plusz energiát igényel.)
A kisebb teljesítményű páramentesítő elméletben elég lehet, ha csak 1 helyen penészes a fal. A gépből kimenő száraz levegőt odairányítva talán elég a probléma kezelésére. (tapasztalatom nincs)