A hiteles forrás érdekes kérdés. De ezzel kapcsolatban annyit mondok, hogy semmilyen írott anyag nem tekinthető forrásértékűnek, amennyiben nincs ISBN száma. Kutatások során csak az ilyen műveket fogadják el forrásként. ÉS a hitelesség egy másik kérdés. (Földi Pál könyveinek van ISBN száma, de a legkevésbé sem tekinthetőek hitelesnek. A linkelt disszertációban több a bibliográfia, mint amennyit Földi teljes munkássága alatt a könyvei végére írt.) Szóval az általad linkelt disszertáció kb pont annyira figyelembe veendő, mint egy wikis szócikk.

Egyébként a leírtad azt, amit én is szerettem volna, csak nekem láthatóan nem sikerült olyan jól megfogalmazni. Ami a különbség Európa és a kelet között, hogy Európában a legkisebb előnyért is akár teljesen eldobtak korábbi jól bevált dolgokat egyik pillanatról a másikra. Ezért veszett el Európában az 1700-as évek után szinte teljesen a damaszkolás, mint technológia. És ezért alkalmaz ma szinte mindenki lapdamaszkolást, mert az európai rétegzési megoldás, ami huzalok összecsavarására alapult teljesen kihalt, senki nem tudja reprodukálni azóta sem. A japánok viszont soha nem dobták el a technológiájukat, mai napig gyakorolják.

Egyékbént minimális utánjárással meg lehet találni honnan is származik az adott penge... A kép mellett ott van minden ehhez szükséges információ. [link] És a múzeum oldalán tovább kutakodva már előkerülnek a 7. század körüli kardok is: [link] OK, itt sincs sehol metallográfiai elemzés. (Az alsó pengén minden esetre látszik, hogy rétegekre bomlott az korrózió során.)

A hunok valóban összekötötték a két távoli régiót, de bizonyíthatóan nem igazán erőltették meg magukat, mint kereskedők. Ez inkább a türkménekre, majd a perzsákra volt jellemző.