Csomagot vártunk. A szállító azt mondta, későn ér ide.
Péntek este van, és borfesztivál. A lányom a repi vacsorán muzsikál. Eldöntötte ugyan, hogy háttérzenére nem hajlandó, de egy “gyütt” borász barátja kedvéért elvállalt három dalt. Annyit talán kibírnak az éhes vendégek duma nélkül.Már 9 óra, de a csomag nem jött. Lassan sötétedik. Kiültem a kertbe, ahonnét rálátok a kapura. Nem egyszerű megtalálni a megfelelő helyet, hiszen jó nagy fák vannak az udvaromban, amik már egymásba érnek. Hajdanán azt mondta a testvérem – aki a szomszédom – hogy ezen a részen nem nőnek meg a diófák. Tévedett. Éppen az ő fája a legnagyobb az utcában.
Figyelem, nincs-e valami mozgás a hatalmas diófa felől. Itt szoktunk többnyire találkozni, az udvar végében, de a nyulakat rég ellátta. Már a csillagok is feljöttek. A nyugati égbolton látni vélek egy hajszálvékony hold-sarlót. A csomag még mindig nem jött.
Ülök a sötétben, nincs kedvem bemenni, pedig néhány szúnyog körülrajong. Eljátszom a gondolattal, hogy beszélgetőtársam akad. Itthon van a bátyám unokája. Még nem láttam, csak tudok róla. Regenerálódni jött a nagyszülőkhöz, mert besokallt a pesti vendéglátásból 9 év alatt. Most a pincesoron biztosan találna munkát, hiszen minálunk iszonyatos nyüzsgés van egész nyáron. Ja. Épp ebből lett elege. Na mindegy, azért kijöhetne dumálni egy kicsit. Megkérném, hogy meséljen magáról, hiszen kicsi gyerekkora óta kétszer láttam. Lehetett talán 4 éves, amikor Ibolya áthívta hozzánk őt, és a vele egyidős unokatesóját fagyizni. Azóta is előttem van a jelenet, ahogy a két csöppség beül az ebédlő asztalhoz, s olyan fegyelmezetten várják a fagyit, mint a kisangyal. 9-10 éves lehetett, amikor nálunk volt egy nagy családi összejövetel. Pizzát sütöttünk az új kemencémben, de be kellett húzódni a fészer alá, mert esett az eső. Neki saját pizza készült, de nem volt eléggé felfűtve a kemence, sokat kellett rá várni. Talán nem is sült meg rendesen. Az apja, aki azóta Angliában él, akkor volt nálunk legutóbb, pedig minden nyáron hazajön. Nem tudom pontosan mikor volt ez, de legalább 15 éve. Na mindegy, legalább a gyerek átjöhetne.
Szombat délelőtt megláttam, hogy valami van a postaládában. Jehova tanúi hívnak valami rendezvényre. Nocsak! A fekvőtuján egy papírdoboz. A lányomnak címezve. Benne egy 2000 eurós laptop. Ugyan mikor dobták be?
