A '60-as évek elején épült a cserépfalui légvédelmi bázis. Valójában a tiszti lakótelep volt Cserépfaluban, maga a laktanya bogácsi területen létesült. Ezen az erdőn keresztül vezetett egy ösvény Cserépváraljára, amit akkoriban még használtak, hiszen alig volt személykocsi (akkoriban taxinak mondták) Közúton akkora kerülővel lehetett eljutni, hogy a laktanya kerítése mentén gyalog hamarabb odaért az ember. Persze csak akkor, ha az őr nem vette észre, s nem fordította vissza. Itt közlekedtek a háztáji katonák is, de nekik szabad volt. Sokan szolgáltak itt bogácsról bevonultak, őket mondták háztáji katonáknak, mert ha volt rá esély, akár engedély nélkül is haza szaladtak.
Kicsi gyerekként élmény számba ment, amikor jöttek a katonai konvojok a köves úton Mezőkövesd felől. Akkoriban nem volt még nagy forgalom, messziről hallottuk a zúgásukat, főleg ha még Csepel 800-as lánctalpas is volt köztük. Nemrég olvastam róla, azért tudom, hogy akár a 35km/órás sebességet is elérték ezek a tüzérségi vontatók. Irigykedtem arra a gyerekre, aki a főutcán lakott, mert csak ki kellett állnia a kapuba, nem kellett rohanni a szomszéd utcából, mint nekem. Lánctalpast persze ritkán láttunk, gyakrabb volt a civil teherautókhoz hasonló Csepel. A rendszámuk nem a lökhárítóra, hanem a hűtőmaszkra volt szerelve. Erről felismertük a katonai autót mielőtt még el tudtuk volna olvasni a rendszámot. Néha megálltak valamelyik faluszéli háznál vizet kérni, hogy feltöltsék a hűtőt. Bizonyára ugyanazok a katonák jártak oda-vissza, mert hamar rájöttek, melyik háznál kell megállni. Ott, ahol eladósorban lévő lány is volt. Ez nem is nekem, hanem a felnőtteknek tűnt fel. Később nyerges Zil-ek jöttek kettesével, de többnyire sötétben, leponyvázott hosszú vontatmánnyal. Azt beszélték, hogy rakétákat hoznak.

A falunak annyi haszna lett a laktanyából, hogy lejártak a fiúk focizni. Olyan csapata volt ezekben az években a falunak, hogy vertek mindenkit a környéken. Olyan kapus igazolt hozzánk, aki mindent fogott. Nagy veszteség volt, amikor leszerelt. A kisdobos/úttörő avatásra is meg voltak hívva a katonák. Nagy csalódás volt, hogy nekem valami idegen civil kötötte meg a nyakkendőmet. Biztosan valami fontos ember lehetett a járási pártbizottságban, de ettől még nem éreztem megtisztelve magam.