Hirdetés

  2. Fórumok
  3. LOGOUT reakciók
  4. potyautas: Az utolsó közös út

Új hozzászólás Aktív témák

  • #3 joghurt addikt
    Új Válasz #3
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    joghurt

    addikt

    LOGOUT blog

    Ilyen az élet! - És ezt most nem flegmán mondom, hanem kesernyésen, bólogatva. :R

  • #2 potyautas tag Tomasz72 #1
    Új Válasz #2
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    potyautas

    tag

    LOGOUT blog

    válasz Tomasz72 #1 üzenetére

    Rendvédelmis volt a srác. Nem töltötte be a 18-at. Jöttek az osztálytársak egyenruhában. Iszonyatos tömeg volt, ami már magában sokkoló, nem beszélve arról, hogy egy társuk halt meg. Egy vén hülye még alakiztatta őket. Ismerem a szülőket, nekem is kemény volt, nem ezeknek a gyerekeknek.

  • #1 Tomasz72 aktív tag
    Új Válasz #1
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Tomasz72

    aktív tag

    LOGOUT blog

    Dermesztő, mikor a kaszás mellőled választ valakit! :(((

    20. évemet taposom jelenlegi melóhelyemen, ebből 18-at az "Öreggel" egy műszakban.
    Akadt köztünk korkülönbség, de nagyon hasonló volt az életfelfogásunk, egy rugóra járt az agyunk, ökörködtünk, együtt szidtuk a rendszert. 12 órás váltott műszak másképpen elviselhetetlen.
    Józsi olyan remete féle volt, gyengébbik nemmel bent is csak viccelődött, mindig úriember stílusban. Neki ez elég volt, miértjét nem kérdezetem, elfogadtam és kész!
    Szüleitől tiszteségesen elbúcsúzott, Édesanyjától talán 10 éve. Néha panaszkodott csak, a vége felé. Elfáradt, ami tök érthető!
    Felvidította, mikor megjött fentről a levél, meg vannak számlálva a napjai...
    Szőtte a terveket, ide megy, oda megy, elektromos bringát vesz! Nyugdíjas búcsúztató után is tartottuk a kapcsolatot, hol én hívtam, hol Ő.
    Névnap, karácsony, vagy csak úgy, időmbe belefért, sose éreztem feleslegesnek!
    Augusztusban is rám írt, hogy "Szia drága Tomikám mikor hívhatnálak fel üdv Józsi bá"
    Írtam, hogy másnap jövök fel a céghez, nagyobbik lányommal gyárlátogatunk, a vonat után lesz egy bő fél óránk, kipofázzuk magunkat! Így lett, bár a fél óra majdnem kevésen bizonyult.
    A céges program feszített, ezért elköszöntünk azzal, hogy karácsonykor úgy is beszélünk. Szeptember elején nézelődök a Facebookon, látom Józsi profiljában, hogy "Olyan hirtelen mentél el, hogy nem volt idő elbúcsúzni tőled! "
    Mi a szent szar!!?? Végig futott a hátamon hideg! Hívom, a hívott szám nem kapcsolható...
    Pár napra már kint a kép, " A gyászoló család tudatja mindazokkal...."
    Józsi augusztus 25.-én ment el! 5 nappal előtte beszéltünk! 67 évesen! Két évig se tartottak a "boldog nyugdíjas" évek!

Új hozzászólás Aktív témák