"Komolyabban: más az, ha valaki elvállalja kispénzért, más az ha barátnak megcsinálja olcsón, csak hogy ne legyen sértődés, elfogad valami pénzt. Ezzel sincs baj."

Az én meglátásom az, hogy pont ebből van a baj. Az ügyfél az mindig ügyfél: függetlenül attól, hogy rokon, barát, ismeretlen, ismerős, vagy "ismeretlen ismerős" volt eredetileg: onnantól kezdve, hogy (ha akár csak 1 Ft-ot is, de) fizet Neked az ügyfeleddé válik és jogosnak veszi, hogy ugyanannyit kapjon mint bármelyik másik fizetős ügyfeled: a *maximumot*. Ha rokon vagy barát, akkor pedig még annál is többet vár el, mert ő a rokonod / barátod. És ebből nagyon nagy sértődések tudnak lenni, tizen-huszonéves barátságok mehetnek rá. Vagy elvállalok egy munkát ingyen, vagy teljes áron, vagy el sem vállalom. De rossz szájízzel dolgozni, mert bennem van a tudat, hogy (mondjuk fél áron vállaltam el) kétszer annyit is kaphattam volna érte (miközben még a megszokottnál is jobban igyekszem figyelni az apró részletekre, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen), az nem jó módszer. Főleg, hogy a fotózás, mint minden művészeti ág érzelmi alapokon működik: ha jó a kedvem, a képeim is jobbak. Ezért nem szabad olyan párt elvállalni, akikkel nincs meg a "kémia", az összhang első látásra, mert akkor nagy valószínűséggel "izzadtságszagúak" lesznek a képek.

"...egy "glamour" sorozat a párról, közvetlen rokonokról és ennyi."

A rokonokról is glamour sorozat? Kicsit gang-bang gyanús sikertörténet lenne.

[ Szerkesztve ]

Weboldalam: http://karpatisandor.hu