Pedig még elég sok dologról tudnék még írni, nagyon kis korom óta küldtek-járattak a templomba, hittanórákra, amíg mások unottan ''túlélték'' az ilyen előadásokat, addig én keményen odafigyeltem és próbáltam felfogni mint valóság, már 7 évesen megfogalmazódot bennem hogy itt valami nem stimmel, lázadó lettem a lelkem mélyén de Istentől nagyon féltem ezért még magam előtt sem mertem bevallani, nem hogy beszéljek erről valakinek, aztán telt múlt az idő és egyre megvilágosodott lettem, rájöttem hogy a hétköznapi viselkedés az ami igazán számit, minden amire a papok tanitanak haszontalan, fikarcnyi bölcsesség nem árad a mondanivalójukból. Ami az én vallásomban (katolikus) nagyon zavar az a Jézus halála körüli események, ő szándékosan feszittette magát keresztre, tudta-olvasta a proféciákban hogy az Isten fiát keresztre fogják fesziteni, kiprovokálta, hogy mutassa meg az Istennek hogy annyira szeret minket hogy képes megbocsájtani az Embereknek (egy kalap alá vette a bolygó akkori lakoságát és az eljövendő nemzedéket is). És akkor mi az utókór legyünk hálásak azoknak a gyilkos embereknek akik a proféciát beteljesitették, mert alapitottak egy szép vallást? Ha nem öli meg senki Jézust akkor mi lenne a kereszténységgel?

Cseberből vederbe