Inkább témába vágó dolog:
A Bibliakutatásban van egy olyan irányzat, ami az Újszövetséget az adott kor környezetében, kulturális hatásaiban (Római birodalom, hellenizmus) értelmezi, nem izoláltan.
Ennek képviselője Dennis Ronald MacDonald (nem a gyorsétteremlánc kabalafigurája) és
Richard C. Miller.
MacDonald szerint Homérosz Iliászának hatása kimutatható Mark evangéliumán és az Apostolok cselekedetein - a narratíva számos helyen párhuzamokat mutat.
R. C. Miller szerint hibás értelmezés hiteles történelmi dokumentumnak, vagy szemtanúk beszámolóinak beállítani az evangéliumokat. Ezek egyfajta korabeli elvárt narratívák, átmenet a történetírás, politikai propaganda és mitikus anekdoták közt.
Nem összemérhetők azzal, amit ma értünk történetírás alatt.
Viszont aki számított, arról írtak hasonló történeteket.
Engem meggyőzött egy idecitált példa:
Suetonius - Caesarok élete, Augustus, 94. passzus
Suetoniust viszonylag hitelesnek fogadják el, mégis Augustusról olyanokat ír, hogy különféle csodák jelezték születését. A szenátus, attól félve hogy király születik, megparancsolta hogy egy akkoriban született gyermeket se neveljenek fel, ezért a kis Augustust rejtegetni kellett.
Anyját Apollo isten "látogatta meg", szóval félisten volt. Gyermekként is mindenféle csodás dolgok történtek körülötte. Meg állítólag látták a halotti máglyáról a mennybe emelkedni.
Nyilván senki nem gondolja hogy ezek komolyan megtörténtek. Inkább a korabeli megfelelője az olyan meséknek, mint amit pl. a Kim-dinasztiáról terjesztenek.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"