Igazából arról van szó, hogy telefont egy-két-háromévente vesz az ember, DSLR/mirrorless vázat meg mondjuk tízévente. A telefonok közben rengeteget fejlődnek. Nagy előnye a telefonnak a sok memória (sokkal több) és a gyors processzor(sokkal gyorsabb) az akár napra azonos megjelenés mellett. A fényképezőgép célhardver, akár sokkal jobb is lehet pillanatnyilag, de a telefon mindig utoléri, elhagyja egy termékciklus alatt. Természetesen a nagy optikát és a nagy szenzort nem lehet kiváltani könnyen, de egy tízéves DSLR-el szemben, ami akkor félprofinak számított (K10D) már van ahol jobb elővenni a telefont. A P20 Pro-t például félhomályban.
A csúcsvázak meg pláne horror árban vannak a hozzájuk illő csúcsobikkal. [link]
A telefon olcsó alternatívát kínál, ha nem megyünk bizonyos méret fölé. Monitoron még teljesen jónak látszó képek készíthetők velük.
Csak sokan azt nem értik meg, hogy attól, hogy a telefonnal csináltak egy általuk jónak, fantasztikusnak ítélt képet, hosszas kínlódással, sok próbálkozással, szerencsével, még nem jelenti azt, hogy nem fotózták ezt a témát sokkal kifejezőbben/jobb minőségben stb. mások korábban.
Olyan ez, mint a proci húzása, jó dolog, ha az enyém megy 5 gigán, nitrogénnel, de ha mások már hatot csináltak a típussal léghűtéssel, keserű lesz a szájíz.
Maga a művészi érték meg sok minden mástól is függ, lehet pixelesen is csodás egy kép, meg lehet hibátlanul is tucatáru...

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...