Ma volt alkalmam az Ansmann portrémarkolatához. 25 ezer huf 1400 mAh aksival, újjonnan. Hát, legalábbis fele annyiba kerül, mint a gyári, rá is mozdultam, de most, hogy volt a kezemben, ingyen se kéne! Az összes gomb rajta van, ami csak elképzelhető, minden funkciót tud, a fogása hibátlanul jó, a markolat azon részének anyaga, aminél megfogom, talán nem első osztályú, de ha kétszer ennyibe kerülne a markolat, akkor se szólnám meg. Gondjaim akkor voltak, amikor az első gombot lenyomtam. Tök mindegy melyiket. Nem lehet érezni, hogy mikor nyomtam meg, benyomtam-e. Kemény, nyúlik, lehetlen úton jár. A vezérlőtárcsák tekeréséhez akkora erőt kellett kifejtenem, hogy azonnal bevésték a fogak magukat az újamba. A bekapcs-tárcs a blende-beugrasztóval megintcsak förtelmes, nem lehet érezni, hogy mikor kapcsoltam be, és féltem, hogy valami baja lesz. Egyszóval: ennek nagyon híg a leve, nem tudom, hogy a gyárit meg fogom-e venni, mostanában biztos nem, de hogy ezt soha, az biztos!
(Nem, higyjétek el, nem túloztam egy betűt sem. Az eosomhoz volt markolatom, azt szerettem nagyon, a K10-hez is szeretnék.)

[ Szerkesztve ]

Kettő, csipkebokor vessző!