Miért van tömegiszonyod? Azt tényleg kezeltetni kellene, nehogy agorafóbia legyen a vége...

A lányokat tekintve, meg az önismeretet tekintve csak rajtad múlik az egész. Mindenki fél, és görcsöl, nem csak Te. Az a kérdés, hogy ezzel szemben mit tudsz megtenni.
Nekem is voltak olyan helyzetek az életemben, amikro nagyon szorongtam a másik miatt. Mindenki másképpen reagálja le ezt, de a vége úgyis az, hogy nagy levegő, bátorság, és lesz, ami lesz. Eddig túléltem. Pedig, néha szentül hittem, hogy nem fogom. És hidd el nekem, hogy a párkapcsolatok még a könnyebbik fele az életnek. De ha a rokonaidról van szó, azt egyszerűen ott sem tudod hagyni anélkül, hogy ne cipelnéd magaddal egy életen át. Egyesek szerint több életn át is.;o) Szóval, mindenki fél, és mindenki kínlódik, és nehezen lép.
Amikor kamasz voltam én sem kezdeményeztem, és alapvetően inkább állandóan pörögtem, és programokat szervezetem csak hoyg ne kelljen mélyebb kapcsolatokat létesíteni másokkal, viszont meglegyen annak élménye, hogy kapcsolatban vagyok az emberekkel. De belül nagyon visszahúzódó voltam, és nem nyíltam meg másoknak igazából. Aztán lettek barátaim, és ők segítettek abban, hogy ez változzon.
De ha megkérdeznéd az exeimet, akikkel mély és szoros kapcsolatom volt, hogy mit kezdtek velem akkor, amikor "eltűntem" pár napra, mert éppen introvertált voltam, és nem volt kedvem senkihez, akkor tudnának mesélni arról, hogy szerintük nekem mekkora szociofóbiám van. A tömeget amúgy én sem szeretem. De ezzel semmi gond nincsen. Az emberek büdösek, és tahók, bunkók és figyelmetlenek legtöbbször. Sok tolerancia kell hozzájuk. Ám, ha kedves vagy (azaz van kedv-ed hozzájuk), egy idő után azt tapasztalod, hogy ők is kedvesebbek, figyelmesebbek, és hozzád igazodóbbak lesznek. Rajtad áll.
A gondodra egyetlen megoldás van: BÁTORSÁG. Nincs más.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."