Én úgy érzem, hogy a bringa egy érzékeny hangszerhez hasonló instrumentum. Annyira finom összhangja szükséges a kontrollnak, dinamikának, egyensúlynak.
A technika sok nagyságrendes fejlődése ellenére a mai modern bringától nem ijedne meg senki, ha azt visszapottyantanánk mondjuk 1890-be.
Ez nem abból fakad, hogy nem változott a technika, hanem abból, hogy az emberi hajtóerőt ilyen ergonomikusan, közel ideális hatásfokkal nem lehet egyszerűbben egyenesvonalú mozgássá átalakítani. Máshogy lehet, lényegét tekintve egyszerűbben nem.
Az izomerő 95%-feletti hasznosulása nem fokozható, még elméletileg sem 97°fölé.
A pedálos hajtás mechanikája-dinamikája "szerencsésen" adaptált az erőkifejtés-izom regenerálódás természetes folyamatára, ezért egyensúly képes kialakulni, akár hosszú távon is.
Tehát nagyon hatékony.
Biztos vagyok benne, hogy lesz szimplán mechanikus bringa 50 év múlva is.
Az elektromos meghajtás szép lassan láthatatlanná válik. Akku a vázba(maga a váz), meghajtás a féktárcsába. A vezérlésben van lehetőség akár a tekerés hatékonyságát 100% fölé emelni és megőrizni a mozgás természetességét. Részemről ennek a híve lennék.
Akármilyen elektromos hajtás lenne alattam, akkor is tekernék. A különbség a végsebességben jelentkezne. Ha nem tekerem, ne moccanjon. A húsz kiló alatti megoldás már nem terhes, ha csak tekerem se.
Nekem természetellenes a szó legszorosabb értelmében, hogy egyetlen ember egy másfél tonnás vasládában robog literszám égetve az üzemanyagot, mikor ugyanazt a távot egy szelet kenyér energiájával is meg lehet tenni. Erre gyakran rácsodálkozom az úton elsuhanó "komoly" autós embereket látva.
Láttam riportot Dániából, ahol a havas esőben kerékpározót interjúvolták. Volt kocsija de ő szeret kerékpározni és ha esik, hát akkor esik. Jó volt látni, hogy érték a mérték.

Auratech Field Recording