Nem teljesen bulldozer/modul.
Pontosabban a bulldozer modul megvalósítása csak részlegesen felelt meg annak, amit most elvileg az Inteltől pletykálnak.

A modulok esetén a frontend és tulajdonképpen a FP számítóegység volt közös, vagy részben közösen használható. De az Integer számítókapacitás teljesen partícionált volt, nem tudta a modul a benne rejlő INT számítókapacitást egy szál futtatásának szolgálatába állítani még részlegesen sem.

Őszintén szólva, ha erre képes lett volna, ebbéli felépítését tekintve nem tudom ténylegesen mi különböztette volna meg a Zen magoktól. (Nyilván a késleltetések és a cache felépítés még nagyon sokat hozzátesznek.)

Anno az Intel megvette a Soft Machines, akik a VISC ígéretével házaltak. Ez nagyjából arról szól, hogy egy a fizikai magok fölé létrehoz egy virtuális réteget és egy programszálat futtat több egyébként különálló mag erőforrásain. [link]

Elképzelhető, hogy ezt építi be az Intel.
De hogy őszinte legyek nem teljesen világos számomra, hogy mi különbözteti meg a hagyományos SMT-t, amit ugye úgy képzelünk el, hogy egy frontend képes két programszálat futtatni a mag erőforrásain, amit ebben az esetben partícionál a szálak között és azt, hogy képzeletben két mag erőforrásait összevonjuk egy szál kiszolgálásához.
Persze nyilvánvaló különbség, hogy azt gondoljuk, hogy egy mag erőforrásai az általa kiszolgálni képes szálak között eleve megosztott, míg ha úgy gondolkodunk, hogy magokat vonunk össze, azt úgy képzeljük, hogy a magok erőforrásai alapból statikusan partícionáltak.

Ugyanakkor az SMT/HT esetén sem minden oszlik el a kiszolgált szálak között statikusan:

Az Intel már egy ideje szélesítgeti a magokat.
Nem ástam bele magam, de ha nem a Soft Machines-től felvásárolt megoldásról van szó, akkor szerintem csak arról, hogy tovább szélesítik a magot és igyekeznek a szálak közötti erőforrás-partícionálást még dinamikusabbá tenni.

Találgatunk, aztán majd úgyis kiderül..