Persze, nem sajnálom én senkitől. Mikor meglátok egy csúcsjárgányt, az első gondolatom az, hogy hűha, jó lenne megnézni közelebbről. Aztán mikor meglátom, hogy valami tejfelesszájú huszonéves van a volán mögött, aki épphogy kilát belőle, na akkor jön az ominózus második kérdés, ami böki a csőrömet. Alapvetően nem a dolgozó és produktumot előállító vállalkozóval van bajom, mert igazán nem irigylem. Hanem az ingyenélő, mégis luxusban nevelkedő kakasokkal, meg ezen jampik nőismerőseivel.

Meg aztán ahogy múltkor néztem Panamerát már lehet kapni tizenpár milláért is.

Az a baj, hogy mi még mindig nagyon Kelet-Európa vagyunk. Itt egyszerűen nem működhet az a felállás, miszerint apu dolgozik, anya otthon főz és vigyáz a két-há csemetére a saját kertes családiban, majd minden második-harmadik évben levedlik a kocsit és vesznek újat. Egy fizetésből nem lehet megélni és családot + házat fenntartani. Képtelenség.

Na, OFF vége.

/// "A félelmet lazán arcul csapom és fricskát nyomok az orrára" (T.B.A) ///